Suzuki gyárlátogatás 2024

Ismét eltelt egy év, már alig vártuk az újabb lehetőséget, hogy ismét ellátogathassunk a gyárba. Korán volt az ébresztő, mert az indulás hajnali fél négykor volt. Útdíjat SMS-ben rendeztem, úgyis csak gyűlik a pénz a Vodafoneos kártyámon. Fél 7 előtt pár perccel érkeztünk az első gyülekező helyre. Most is a solymári Auchan áruház parkolója volt az.

Itt összességében mintegy 10 jármű gyűlt össze. 7 órakor konvojban indultunk a második gyülekező pontra, az esztergomi Tesco Parkolóba. Itt csatlakoztak a többiek, akiknek ez a hely volt közelebb.

Innen 8:15-kor indultunk a pár percre lévő gyárhoz.

9 órakor ment be a csapat első fele, ugyanis két részre lettek osztva a látogatók. A második csapatnak 12 órakor kezdődött a bemutató. Szokás szerint a cég történetéről hallhattunk egy kis összefoglalót, majd a gyártás folyamatáról készült kisfilmet nézhettük meg:

A film után indult a “tárlatvezetés”. Mindenki kapott egy sárga láthatósági mellényt, egy műanyag védősisakot és egy védőszemüveget. A szemüveget csak a présüzemben és a hegesztőüzemben kellett feltenni. Tulajdonképpen ez a két üzemegység egy csarnokon belül van. Innen indult a bemutató. A festő és a műanyag lökhárító fröccsöntő üzembe látogatók nem léphetnek be, ott különösen ügyelni kell a pormentességre. A túra során a lemezhengerből formálódó kész autóig bemutatták a gyártás folyamatát. Már tavaly is úgy volt és az idén is, hogy mindenki kapott egy kis rádió-vevő készüléket, így a vcezető által elmondottakat mindenki hallhatta. Viszonylag nagy zaj van az üzemcsarnopkban, emiatt az elghangottakat csak 1-2 ember hallhatná a kis kütyü nélkül. Fotó és videó készítés szigorúan tilos a gyár területén, ezért belső, saját fotókkal nem tudok szolgálni. Meg kell elégedni a filmmel, illetve a gyár weboldalán fellelhető képekkel. Rengeteg adat, információ hangzott el a bemutató alatt. 22 ország 35 gyárában készülnek az autók. Európában egyedüliként csak hazánkban van autógyára a vállalatnak. Két műszakban folyik a gyártás, napi 650 jármű készül el. 71 másodpercernként hagyják el a gyártósort az új autók. Jelenleg két típus gyártása folyik, ezek a Vitara és az S-Cross.
A gyárlátogatás időtartama nagyjából 2 óra. Valamivel 11 óra után hagytuk el a gyárat.

Az erre a napra tervezett programok ezzel még nem értek véget. Egy rövid vásárlás erejéig átmentünk a Duna túloldalán lévő Párkányba. A Lidl-ben shoppingoltunk egy kicsit. Innen vissza mentünk Esztergomba megtankolni, majd a bazilikához.

Most éppen felújítás van folyamatban. Most nem mentünk be, mert ahhoz több időre lett volna szükség. Így csak körbejártuk az épületet.

Ez után már hazafelé indultunk, de útközben még felmentönk Dobogókőre. Az már nem nagy kitérő.

Itt fent van egy kis szentély, mindig szoktunk mécsest gyújtani. Most sem maradt ki. Ez után már ténylegesen hazafelé vettük az irányt a péntek délutáni csúcsforgalomban.

Pár szóban az útvonalról és úticélunk eléréséhez használt eszközről. Most is, az idén már 20 éves Suzuki Wagon R+ verdám szállított minket. Az útvonal: 4206-os út-4-es főút-M4 autóút-M0 autóút-11-es főút-10-es főút-Solymár Auchan áruház parkoló-10-es főút-117-es út-Esztergom. Esztergom-Párkány-Esztergom-Dobogókői út-Dobogókő-Pomáz-Szentendre-11-es főút-M0 autóút-M4 autóút-4-es főút-4206-os út. Ez így együtt 568 km, átlagfogyasztás oda úton 6,04 l/100 km, vissza 5,64 l/100 km. Pedig visszafelé még hegymenet is volt Dobogókőre, illetve nagyjából az út felén klímát is használtam.

Összességfében hosszú, fárasztó nap volt, de mindenképpen megérte ez a kis kirándulás. Az idő is kegyes lett végül, de menetben majdnem Szolnokig esett az eső.

Utolsó zár

Már csak a csomagtartó zárbetétjének a cseréje maradt a Swiften. Most ez is megtörtént.

Folytatódik a zárcsere a Swiften

Ezúttal a tanksapka ajtaján lévő zár volt a soros.

Olajnyomás- Volt, van. Balhé a vonaton.

Hosszabb út során tesztelve lett az olajnyomás. Korábban írtam a Suzuki Swift olajnyomás problémáról. Teljesen rendben működött a verda, úgyhogy tökéletesen sikerült a javítás. Vonattal jöttem haza. Időben érkezett Pestről a Civis Interrégió a végállomásra. 19 perc múlva már fordult is vissza. Egy szakaszból álló Flirt volt a közlekedési eszköz. Intenzív gyorsítással minden állomáson álltunk pár percet, mert hamarabb érkezett mint a kiírt érkezési idő. Ez nem is baj, hiszen Püspökladányban mindössze csak 2 perc van az átszállásra. Érdekes módon a menetrendi keresőt úgy alkották meg, hogy ezt az átszállási ajánlatot ki sem hozza. Induljon az ember egy órával korábban, hogy fölöslegesen várjon 1 órát a csatlakozásra. A püspökladányi átszállás megvolt gyorsan, aztán már indultunk is.  A vonatra felszállt egy nagypofájú ember is. Tény, hogy kurva meleg volt a vonaton, dehát azon lehet segíteni. Ez ott hőbörög hatalmas pofával,  hogy “most bezzeg tudnak fűteni, majd megdöglik az ember, olyan meleg van. Máskor meg be sincs kapcsolva a fűtés, rohadt tetves cigányok! Útálom őket, mint a szart!” Csak ott cigányozik a fószer, egyszer csak az előttem ülő üléspárból feláll egy vékony magas fazon, némi roma vonással és odament a nagypofájúhoz, hogy fejezze be ezt a cigányozást. Tényleg kulturáltan meg nem is hangosan mondta neki, de a fószer: “Mi közöd hozzá, hogy mit mondok? Szidtalak én téged? Nem neked mondtam, nagyon sajnálom, ha valaki magára veszi.” (ez a sajnálat szó inkább olyan gúnyos hangzású volt, tehát nem az, hogy elnézést kért volna) A srác visszaült a helyére, de a muki csak pofázik tovább, hogy: “Ni mán, még ide jött reklamálni! Hát ki szólt hozzá?” De ezt is jó hangosan, zengett az egész kocsi. Pedig ez már menet közben volt, olyan zakatolással volt a vonat, meg úgy dülöngélt meg billegett mint valami bányavasúti csille. Így már értem, hogy az egész szakasz sebességét miért vették le 60-ról 50-re. Valamiféle pályamunkák vannak folyamatban, mert voltak sínszálak a pálya mellett, meg egy szakaszon mintha hézag nélküli illesztéssel lett volna lerakva a sín a 42-es főúti átjárótól a Vásártér megállóig. Később egy már megszűnt megállónál betonaljak voltak felhalmozva, másutt meg sínszálak.

Nem nyílik

Az idő múlásával kopik a kulcs, kopik a zárbetét. Először csak akadozik, aztán eljön a pillanat, amikor se nem nyílik, se nem záródik a zár. A kulcs nem fordul el. Ekkor már hiába próbálkozunk bármilyen kegyszerrel, hogy jobban csússzanak az alkatrészek. Ezen már nem fog segíteni. Nincs más hátra, mint a zárbetétet vagy buherálni, átlamellázni, vagy kicserélni az egészet. Ez utóbbi művelet lett végrehajtva a Swiften. A bal oldali ajtóban már korábban kicseréltem, így arról külön videó nem készült. Ugyanígy kell végrehajtani azt is.

Sikeres vizsga

No nem nekem, hanem neki:

A héten volt műszaki vizsgán. Már két éve nagykorú, a hónap végén lesz 20 éves. Állapotát tekintve 10-15 évet simán letagadhatna. 🙂 Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez most egy eladási hírdetés, közlöm, a járgány nem eladó! 😀 Akarták már megvenni. Lassacskán 14 éve van nálam, de sosem hagyott cserben. Ami jár neki, azt megkapja. Továbbra is hosszú távra tervezek vele, úgyhogy szeretnék még sok-sok évet eltölteni vele.

Suzuki Swift ajtókárpit leszerelése

Nem egy bonyolult művelet, mégis már az első lépésnél el lehet akadni. Hogy jön le az ablaktekerő? Ha kivettük a két csavart, miért nem jön le még mindig a kárpit? Az alábbi kis videóból megtudható. Valamilyen szinten általános leírás, hiszen ugyanezzel a módsuzerrel léehet leszerelni a Wagon R és az Ignis kárpitját is. Máshol vannak ugyan a csavarok, de a szisztéma ugyanaz.

Olajnyomás – Hol volt, hol nem volt

Szó szerint. Adott egy Suzuki Swift, ami érdekes hibát produkált. Kigyulladt az olajnyomás hiányát jelző lámpa. Motor leállítása után, majd újraindítás után nem világított. Egy ideig. Aztán elkezdett villogni, majd folyamatosan világítani. Motorleállítás, majd pár perccel később indítás után megint nem világított. Olajgomba lett cserélve, de a problémát nem oldotta meg. Nem is csoda. Olajteknő levétele után így nézett ki a szívócső:

Itt is látszik milyen kokszos a szerkezet. De hogy a szűrő hogy el van tömődve, az még látványosabb:

Jól látszik, hogy csak a szűrő közepén tudott némi olajat szipókázni, míg az is el nem tömődött a felszívott koksztól. A korábbi tulajdonos nem sűrűn cserélhetett olajat.

A zsebbika első használata

Már egy éve megvettem, de szerencsére eddig nem volt rá szükség. Eddig. Ma úgy alakult, hogy az egyik ismerősöm bekapcsolva hagyta a világítást és egy óra alatt lemerítette az akkut. Meg sem mozdult a motor indításkor. Jó alkalom volt kipróbálni a kis szerkentyűt. Mint látható, nagyon jól vizsgázott. Az akku még mindig töltés alatt van, immár bő 5 órája és még nincs feltöltve. Igaz, a töltőn bekapcsoltam az opciót, amit hidegben való töltéshez kell beállítani. MIvel siettünk, az idő rövidsége miatt csak egy sebtében készült videóra futotta. Íme:

Randevú egy fácánnal

Délelőtt sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni egy fácánnal. Normál tempóban haladok Darvas felé, mikor jobbról beszalad egy fácán. Az utolsó pillanatban vettem észre, de akkor már koppant is. Belenéztem a tükörbe, csak azt láttam, hogy a menetszél hozza utánam a rengeteg tollat. Megálltam az út szélén, hogy felmérjem a károkat. Ahogy megállok, a szél viszi előre a madár tollakat. Hú, mondom, ez nem túl jó jel. A madár még a kocsiba van akadva valahol. Ezt erősítette az a tény is, hogy a tetemet nem láttam sehol, de ezt az ütközést nem élhette túl. Nézem az autó elejét:

• 

Persze akkor még nem így nézett ki, hanem a lyukban rengeteg toll. Első megnyilvánulás egy rövidke káromkodás, majd kesztyűs kézzel kiszedegettem a tollakat. Szerencsére a letört darab megvolt,. nem esett ki a helyéről. Nézegettem, vajon a madár hol lehet, hiszen ez csak egy része ami látszik. Na, szerencsére nem volt az autóban. Ha nincs az a szúnyogháló a rács mögött, a klímahűtő is sérülhetett volna.
Visszafelé direkt figyeltem, megvan-e valahol a madár. Igen, ott volt az út másik oldalán, amelyik irányba igyekezett. Végül is átért a túloldalra, de onnan már sehova. Aztán itthon a lökhárítót leszereltem, közben egy patent is elhalálozott, de semmi vész, van pár darab tartalék.

• 

Először arra gondoltam, ideiglenesen megragasztom míg nem teszek szert egy másikra. Mégis csak véd valamit ha a helyén van. De aztán olyan jól sikerült a ragasztás, hogy azt hiszem marad állandóra.

• 

Természetesen a jól bevált pillanatragasztó+szódabikarbóna volt a kötőanyag. Tart is rendesen, lehetséges egy újabb ütközésnél nem is a ragasztásnál törne el. Mivel elégedett voltam az eredménnyel, így marad ez után is az eredeti ragasztott rács. Persze ha valaki hozzám vágna egy ilyen rácsot, nem dobnám vissza. 🙂
Visszaszerelés után szinte nem is látszik a törés nyoma. Úgy ragasztottam meg, hogy a ragaszutás a belső felületen van csak, így kívülről egyáltalán nem látszik.

• 

Ha már le volt véve a lökhárító, akkor a háló szélénél összegyűlt rovarmaradványokat is kisepertem.