Két Nap


Egyes kutatók szerint pár éven belül eljöhet annak a napja, hogy az égen két Nap ragyog. Az Orion csillagképben lévő egyik csillag felrobbanása supernovaként végzi, ami hatalmas fényjelenség közepette jelenti az adott csillag utolsó tündöklését. Amíg elhalványul, addig viszont ragyog az égen és egy második Napként szórja sugarait. Akár olyan fényes is lehet, hogy éjszaka sem lesz sötét. Az adott csillag már felrobbant, de mivel több ezer fényévre van tőlünk, idő kell mire ide ér a fénye.
Ennyit a hírről. Ha ez megtörténik, akkor lesz igazán érdekes számunkra, ha az eset télen következik be. Ugyanis a Föld északi féltekéjén az Orion a téli égbolton látható. Ekkor pedig az éj is nappallá lesz téve, mert nappal a jól ismert Napunk világít, éjjel pedig a felrobbanó csillag. Nyilván sokkal látványosabb mintha nyáron történik, mert akkor a fénye nem lesz olyan intenzíven látható. Az esemény időtartama nem években vagy hónapokban lesz mérhető, hanem napokban, esetleg pár hétben. Az intenzív felragyogás után folyamatosan halványuló fénnyel fog eltűnni az égboltról. Félni nem kell különösebben, mert a fényhatáson kívül más következménye egyelőre nem várható.

Reklámok

Magánnyögdíj


Pénteken levél jött a magánnyugdíjpénztártól, hogy mit óhajtok tenni az infláción felüli hozammal. Nyilatkozzak róla, hogy utalják a számlámra, küldjék ki postán, utalják az állami nyugdíjalapba, vagy egy önkéntes magánnyugdíjpéntárba. Nem kérdés a kérdés, ide a zsebembe, itt lesz a legjobb helyen. Azt írják, hogy az átutalás költségeivel csökkentett összeget utalják a számlára. No, akkor én meg a postaköltség csökkentett összegével küldtem vissza a nyilatkozatot. Mi az, hogy levonják a költségét? Nem elég, hogy eltőzsdézték nagy részét, még az utalás költségét is rámverik. Na, én meg portósan postáztam nekik az adatlapot. Még egy szaros válaszborítékra sem futotta nekik, azt sem tettek a levélbe.

Álmaim


Kellemesen, lágyan sütő napos idő van. Délutánra jár az idő, mikor a Zemplénben vagyok egy gyalog és kerékpártúrán veszek részt. Sok ember van. Nem mindenki a túrára jött. Vannak akik a helyi látványosságokat tekinti meg, mint a sziklafalon lefolyó vizet a barlangot, avgy éppen csak szétnéz a környéken. A túra célpontja Kőkapu, de hogy miylen távolságra van a jelenlegi sziklás, magas hegyek által körülvett területről, nem tudom. De állítólag nincs messze. Némi tanakodás, szerveződés és szedelőzködés után útnak indulok, amire többen is követnek. Gyalog indulunk útnak a varázslatos tájon.

Centrál


A házban a két vezetékes telefonhálózat használata, kiépítése egyre inkább macerássá vált. Az nem megoldás, hogy mindent bekábelezek és mindenhol két telefonkészülék legyen egymás mellett mindegyik hálózaton egy-egy. Természetesen van megoldás, két vagy három vonalas alközpont személyében. Eddig is használtam alközpontokat, de azok egy fővonalat tudtak kezelni. Nos, ezen probléma megoldására beszereztem egy WS-Pro 208-as alközpontot. Mint a nevéből is látszik, 2 fővonalat és 8 melléket tud kezelni. A beüzemelés után pár órával már tapasztaltam egy zavaró, zúgó hangot. Idővel ez olyan mérékűre nőtt, hogy a rövidebb beszélgetéseket is a zavaró hatása miatt szinte lehetetlenné tette. Elküldtem a szervizbe ezzel a problémával és egy másikkal, amit még tapasztaltam. Ez utóbbi probléma az volt, hogy a forgótárcsás készülékek használatakor a kagyló felemelése után tárcsahang csak 1 másodpercig tartott, de a tárcsázásra ettől függetlenül reagált a központ. Így ez igazán nem okozott volna problémát a használatban, annál is inkább, mert tulajdonképpen ilyen telefont nem is akartam a rendszerbe integrálni. A probléma ott kezdődött, hogy a csomagot visszahozta a posta azzal, hogy a címzett ismeretlen. A címet az internetes honlapjáról szereztem a szerviznek. Felhívtam őket, pontosítottuk a címet és újra elküldtem. Bő egy hét után érdeklődtem telefonon, hogy hogyan is áll az ügye a központnak. Azt mondták, készen van, hétfőn küldik a futárral. Én vártam, vártam, csak nem akart jönni az a futár. Jó hét múlva újra felhívtam őket, akkor már azt mondták, hogy készen van, de mivel a futárcég karácsonytól már nem dolgozik, így csak január 3-án küldik. Jó. Ominózus dátum után napokat várva sem jött meg. Újabb telefon, akkor már egy hölgy vette fel. Utána nézett, azt mondja, fent van a hálózaton tesztelés alatt. Elmondta mennyi a javítási költség (nem kevés, majd később látjuk miért) és hogy érte jövök-e. Mondom nem, küldje ki postán, vagy futárral. Ez pénteki nap volt, hétfőn hozta is a futár. Beüzemeltem, a jelzett problémák ugyanúgy megmaradtak. A tárcsahang probléma nem is lett volna lényeg, mint írtam, ettől működött. De a zúgás megmaradt. E-mail váltás a szervízzel, hogy kétségbe vonom, egyáltalán csináltak-e valamit vele, mert a probléma nem lett kijavítva. Ezért 5700 Ft kicsit húzós, plusz a szállítási díj. Válaszlevelükben leírták, hogy a tárcsahangot lejjebb vitték a beemelési probléma miatt, de egyébként meg ezek az elektronikus alközpontok nem alkalmasak a forgótárcsás készülékek használatára, nem is értik hogy gondoltam, hogy működne. Na akkor most itt álljunk meg egy pillanatra. A szerviz (egyébként ők maguk a készülék gyártója is) elismerte, hogy azok a telefonok nem használhatók a központhoz. Akkor az hogy van, hogy mégis működjön lejebb vitték a tárcsahang frekvenciáját? Akkor most alkalmas, vagy nem? (egyébként szépen működik vele, a “szervizelés” előtt is) Meg mi köze a tárcsahang frekvenciájának ahhoz, hogy egy régi mechanikus telefon működik vele, vagy nem? Egyébként a “beemelési” probléma, mármint hogy a tárcsahang csak egy másodpercig szól, továbbra is megmarad. Viszont annál érdekesebb, mert nem csak a forgótárcsás régi telefonnal áll fent a probléma, hanem a Trifon 210/1-es készülékkel is, ami már nyomógombos. Tehát a szerviz többször is vetített. Kezdve a visszaküldés időpontjával, majd utólag a használható készülékekkel. Ezek után nem lepett meg, hogy kikérték maguknak azt, hogy el nem végzett munkáért kértek pénzt. Most őszintén, ezek után mire gondoljon az ember? Többször hazudtak, a javításnak meg nincs eredménye, de kifizettem. Több levélváltás nem volt köztünk. Úgy döntöttem, mielőtt kivágom a kukába az egész bazárt, még teszek vele néhány kísérletet. Rájöttem, a zúgás elhalkul és megszűnik egy perc alatt, ha a készüléket fejjel lefelé lefordítom. De órákkal később ebben az állapotban is előjön a zúgás. Újabb forgatás, újabb elhallgatás, majd kezdődik minden előlről. Egy relén kívül mozgó alatrész nincs benne, tehát az nem okozhat ilyen problémát. Folyadék sincs benne, hacsak nem számítjuk a kondenzátorok elektrolitját, de azok sem ilyen folyékony állagúak, hogy ilyen problémát okozzanak. Mindegy, ennek ellenére a tápegység kondenzátorait kicseréltem, mert úgy gondoltam a zúgás a kapcsolóüzemű tápegységéből jön. Nem onnan jött. Végül megtaláltam a problémát. A belső tárcsahangot előállító áramkörnél volt gond. Tulajdonképpen gerjdt. Beforrasztottam egy 2,2 nF-os kondenzátort. Ezzel igaz, hogy alacsonyabbra került a belső tárcsahang frekvenciája, de a zúgás is megszűnt. Így végül használhatóvá vált a készülék.
Megjegyzem, egyébként nem egy kiforrott technika, mert találtam még problémát vele. A hívásátadás egyik mellékről a másikra nem mindig jön össze. A kívánt melléket megcsörgeti ugyan, azt felvéve csend honol a kagylóban és az átadó melléket letéve az meg újból csörög. Nem telefonprobléma, mert nagyon sok típussal kipróbáltam és mindegyiknél fennáll ez a gond. A korábbi WS104-essel ilyen hiba sohasem volt.

Lejmolók


Tegnap soppingolás címén kicsit megjárattam az autót. Látogatást tettünk a karcagi és a püspökladányi Tescoban. Mikor Karcagon végeztünk és pakoltunk a kocsiba, odajött egy fazon. Kissé lezüllött állapotúnak nézett ki. Azt gondoltam, a kocsit akarja visszavinni, hogy a 100-as az övé legyen. De nem. Elkezdte sorolni, hogy ma még nem evett, csak egy pár használt cipőt vett és éjszakára megy ki műszakba a Berettyóhoz az ár és belvízvédelemre. Azt nem mondta, hogy pénzt kér, de nyilvánvalóan az lett volna a következő mondata. De megelőztem, mondtam neki, ne haragudjon, de ilyen formában nem adakozok senkinek. Megértette, elköszönt és elsomdfordált. Most vagy igazat mondott, vagy nem, de a bagaretta ott füstölgött a kezében. Kérdem én, kajára nem, de bagóra jut pénz?
A nyíregyházi Tesco parkolójában meg a kocsit akarta visszavinni egy figura. Az is illedelmesen köszönt, majd zavartan elmondta, hogy visszaviheti-e a kocsit. Mondom, kösz nem kell, majd én visszaviszem. Nyilván a 100-asra hajtott ő is. Már nem azért, de hatalmas a nyíregyházi parkoló és egy napi műszakkal akár pár ezer Ft-ot is összeszedhet ezzel a módszerrel adózatlanul. Ne értsenek félre, nincs nekem ezekkel az emberekkel különösebb problémám míg nem inzultálnak. Aki akar, adjon nekik pénzt, vagy a bevásárló kocsi visszavitelével szerezzen 100 Ft-ot. Az azomban kissé furcsa mikor ezeket az embereket illuminált állapotban, vagy éppen bagóval a kezükben látom és közben lejmolnak. Vajon mit szólt volna a tegnapi jóember, ha kezébe nyomtam volna két zsemlét? De ezt sosem fogjuk megtudni. Ilyen és hasonló módszerekkel belőlem egy fityinget nem húznak ki.

Fagytűrők


Tényleg nem tudok mit mondani. Ennyi a hülye az országban, vagy egyszerűen ennyire alacsonyra építették azt a bizonyos kerítést? Gondolom, sejti az olvasó mire is akarok kilyukadni. Igen, az árokparton talált fagyálló megivására. Mert ugye logikus, ha az utcán egy árokparton egy flaskát találunk, abban csak és kizárólag bor lehet. Amit természetesen meg is kell inni azonnal. Az ötből egyik sem lehetett egy észkombájn, hogy nem vették észre, az íze nem egészen olyan mint a bornak. Pedig ha ennyire megvannak veszve az italért, igencsak járatosak az ivászatba, illett volna ismerni a bor ízét. De tegyük fel, ha nem fagyálló lett volna benne, hanem valaki belehugyozott volna abba az ibrikbe, akkor azt is megitták volna? Ezek szerint igen. Az érdekes az, hogy nem ez volt már az első ilyen eset az országban. Vajon ha egy fél vekni kenyeret találnak ugyanott a flaska helyett, azt is hazaviszik és megeszik? Aligha. Minden esetre jó gusztus kell hozzá, hogy az utcán csak úgy otthagyott vélt vagy valós ehető dolgot megegyen az ember.
Megmondom őszintén, én az ilyeneket nem sajnálom. Ha csak ennyi eszük van, akkor aligha veszített velük sokat a társadalom. Azt is feltételezem, hogy mindannyiunk szekerén nem sokat toltak ez idáig sem a pocsolyában, leginkább felkapaszkodtak rá hogy még jobban az ingoványba nyomják.