Szökés a múzeumból

Időnként előveszem őket és feltöltöm az akkukat. No nem azért, mert bármikor szükség lehet rájuk, hanem azért, mert ha teljesen koppra lemerül, akkor nem lehet elindítani őket. A töltés sem indul el. Ilyenkor némi trükköt kell bevetni. Egy kis videó három ikonikus Sony Ericsson kélszülékrről. Nem teljes bemutató, hiszen egy-egy készülékről többet lehetne beszélni mint ez a videó. Csak úgy a felszínt megkapirgálva egy kicsit.

Teljes kudarc

Pár napja írtam, hogy rézcsövekből, szilikon csövekből valami készül. Jelentem, elkészült.

Hogy ez mi is lenne? A felépítését és működését illetően egy hűtőberendezés. Elméletileg a kép bal oldalán lévő nagy réz tekercs hűlne le. A gázt a jobb oldalt alul látható szivattyú keringtetné. A youtubeon látható videóktól eltérően én a gázzal való feltöltés előtt a levegő nagy részét kiszívtam a rendszerből. Egy dologra nem gondoltam és ezt nagyon elbasztam. A szivattyú nem nagy nyomásra tervezett szerkezet. Mikor gázzal feltöltöttem, a hőtől táguló gáz miatt a csőrendszerben megnőtt a nyomás. Ennek az lett a következménye, hogy a szivattyú szilikon membránja két helyen kilyukadt és ott el is szökött a gáz. Még beindítani sem volt időm, mert a vezetékek még nem voltak a motorra forrasztva.
Ettől függetlenül szerintem maga a szerkezet akkor sem lett volna működőképes. Ez a kis szivattyú nem tud olyan nyomást kifejteni a gázra, hogy légnemű halamzállapotból cseppfolyxós legyen, aztán a kapilláris csövet elhagyva ismét légnemű váljon. A lecsökkenő nyomás miatt a kitáguló gáz lehűl. Ezen az elven működne, valójában a hűátőgépek is így üzemelnek, csak ott minden alkatrész nagy nyomásállóságú. A hűtőközeg itt propán lett volna, ami könnyen cseppfolyósítható, így ideális lett volna a teszthez. Gyanítom, ha sokkal kevesebb gázzal töltöttem volna meg a rendszert, akkor nem pukkan el a szilikon tömítés és elvileg működött volna a dolog. Lehet néhány fokos hőmérséklet csökkenést tudtam volna mérni. Ha nem lett volna kielégítő, akkor a kapilláris csövet kicsit vastagabbra cseréltem volna. De így, hogy a szivattyú tönkrement, a projektet befejezettnek tekintem. Elnézve a youtube videókat, némi videótrükköt is véltem felfedezni a cső deresedését illetően. Volt olyan projekt, ahol magát a szivattyút is házilag készítették el. Az pedig nem másból állt, mint üdítős üveg kupakjából és léggömbből. Ha ez a szilikon nem bírta a nyomást, a léggömb még úgy sem.
A projekt célja az lett volna, hogy a netemn látható dolog valóban működőképes-e vagy sem. Nem tudtam se cáfolni, se megerősíteni, de logikusan végiggondolva szerintem úgy abban a formában életképtelen dolog.

Paranoias OTP?

Nem is tudom hova tegyem a tegnapi dolgot. Hogy ne küldözgessen az OTP horror árú SMS-eket mindenről, a telefonra feltelepítettem az applikációt, a számítógépen pedig az új felületet használom. Tegnap jött egy e-mail, hogy az egyik biztosító nve megváltozik. Nosza, akkor az elmentett sablonok között írjuk át a nevet. Szokásos módon belépek, megadva az e-mail címet és a jelszót. Ilyenkor az applikációra küld egy értesítést, hogy hagyjam jóvá a belépést. Kéri a biometrikus azonosítót. Megadom, bent vagyok. Megkeresem az érintett sablont, átírom, majd mentem. Ekkor egy zöld QR kód jelenik meg, hogy azt szkenneljem be az applikációval és hagyjam jóváő a mentést. Noooormális? Nem elég a bbelépéskor a mail cím, jelszó, plusz még egy biometrikus azonosítás, ahhoz, hogy egy nevet átírjak, hagyjam jóvá a változást. Mindezt úgy, hogy ismét kéri a biometrikus azonosítást. Na, ezt már úgy hívják, hogy az ügyfél baszogatása vagy bosszantása. Ha már mindenféle azonosításon átestem a belépéskor, akkor mi szükség még további jóváhagyásokhoz? Megérteném, ha valami nagy összegű utalásról lenne szó. De basszus, egy szaros nevet írtam át másra. Fő a biztonság!

Ismeretlen hardware

Még nem is írtam, pedig ez már egy pár évvel ez előtti történet. Ülök a számítógép előtt, egyszer csak megjelenik egy ablak: Új hardware, a számítógép keresi hozzá a driver-t. Jó, keresd, de azért furcsának találtam, mert nem csatlakoztattam semmit a géphez. Aztán kis idő múlva kiírja: Ismeretlen eszköz, a Windows nem tudja a szoftware-t telepíteni hozzá. Én értetlenül állok a dolog előtt. Majd ismét megtörténik a korábbi eset, hogy Új hardware, a Windows keresi hozzá a drivert. Ekkor már kezdett gyanús lenni, hiszen semmit nem csatlakoztattam a géphez. Nem telik el öt perc, újabb ablak, ami már arról tájékoztat, hogy az USB porton túl nagy áramfelvétel történik, ezért a gép védelme érdekében lekapcsolja az áramot az adott USB portról. No, mondom, ennek már fele sem tréfa. Ekkor meglátom a lábam mellett az egyik USB hosszabbító kábelt, ami egyébként a számítógép asztal alá volt betéve. Akkor használtam, amikor a lézernyomtatót üzembe vettem, mert annak a kábele nem ért el a számítógépig. Felveszem a kábel végét a földről, mert kicsit furcsán nézett ki. Ez a kép fogadott:

Ezek után gyorsan meglett a hardware, amihez a windows nem talált drivert, de túlterhelte a rendszert:

Ártatlan tekintettel nézett rám. Nem is értem miért nyúlt hozzá, mert az a kábel ezer éve ott volt és se előtte, se utána nem piszkált semmihez. 🙂

Valami készül

Készülőben van egy érdekesség. A kellékek egy része a képen látható. Még egy nagyon fontos alkatrész hiányzik, de elvileg már úton van. Egyelőre nem szeretném a poént lelőni. Ez a projekt is egy amolyan igaz, vagy hamis dolog lesz. Magyarán azt próbálom igazolni, hogy az interneten látható dolog valóban működőképes-e, vagy sem. Előljáróban annyit, hogy elvileg működhetne is a dolog, de a gyakorlatban szerintem nem fog.

Sávok tiltása és engedélyezése a telefonon

Egy kis magyarázatra szorul a bejegyzés címe. De kezdjük az elején. A mobiltelefonok a kommunikációhoz különféle frekvenciákat használnak. Rádiós technológián alapul ez. Általábannem frekvenciákban adják meg a működési hullámhosszokat, hanem sávokban, bandekben. Ez azért is praktikusabb, mert egy adott bandhez nem egy frekvencia tartozik. Van egy oda és egy visszirányú frekvencia. De még a banden belül is szolgáltatónként is eltér, hogy ne legyen interferencia a közeli frekvenciák miatt. Bár ettől még előfordul ilyesmi, leginkább az országhatár közelében, hiszen országon belül a szolgáltatók egymás között úgy építik ki a hálózatot, hogy ez ne, vagy legkevésbé okozzon problémát. De a külföldi szolgáltatóval már problémásabb az ilyen egyeztetés. Így határ közelében bizonyos sávokat, jellemzően alacsonyabb frekvenciájúakat nem használnak, hogy ezzel ne okozzanak interferenciát, mert az megnehezíti, illetve lehetetlenné teszi a kommunikációt mindkét szolgáltató ügyfelei részére.
Tehát egyszerűbb dolog a frekevncia blokkokat számokkal ellátni, mint egy tól-ig frekvencia értéket megadni. Egy-egy band egy-egy frekvenciablokkot jelent. Például a B1 2100 MHz, B3 1800 MHz, B7 2600 MHz, B8 900 MHz, B20 796 MHz, B28 728 MHz, stb. Természetesen a felsoroltaknál sokkal több van, de most csak ennyit hoztam példának. Jól látszik, hogy a B száma nincs arányban a frekvenciával. Tehát ahogy nő a B szám, nem azzal együtt nő a tényleges frekvenciablokk. Gondolom ennek az az oka, hogy amikor egy-egy újabb blokkot bevezettek, akkor a B számhoz a következő, korábban nem használt frekvenciát társították. Ez egy nemzetközi egyezségen alapuló dolog, az adott B számhoz mindenhol ugyanaz a frekvencia tartozik. Legalábbis egy-egy adott piaci régión belül.
No, most hogy már tudjuk mik azok a bandek, tudjuk milyen sávokon kommunikálnak a telefonok. Ez persze egy átlag felhasználót nem érdekli és nem is kell hogy tudja, elég ha a készülék tudja. Itt szoktak jönni a problémák, amikor egy ázsiai piacra szánt készülék magánimportként kerül Európába, mert más sávokat használnak Ázsiában és másokat Európában. Persze lehetnek átfedések, de szinte biztosra vehető, hogy lesznek olyan gondok, hogy nem mindenhol lehet a telefont használni, mivel az adott területen használt bandek közül a készülék éppen nem ismer egyet sem. Persze lehet trükközni európai szoftvert feltenni a telefonra, de azért ez már mélyebb ismeretet igényel.
A fentiekből látszik, hogy nem olyan egyszerű egy mobiltelefon működése. Akkor arról még nem ejtettem szót, hogy mi van akkor, ha mondjuk a telefon egy közelebbi B20-as cellához ragaszkodik, mert annak jobb a térereje, de mobilinternetileg lassú, miközben van elérhető B1 vagy B3 gyengébb térerővel és gyorsabb mobilnettel, de a készülék azt nem választja. Ilyenkor van mód a B20 letiltására, onnantól fogva nem fogja használni a B20-at. Ez viszont azzal jár, hogy nem csak ott nem, hanem az égvilágon sehol, mindaddig míg újra engedélyezve nem lesz a B20 használata. No, erről a tiltásról és enegdélyezésről szól az alábbi kis videó, hogy ezt hogyan tudjuk megtenni.

Utolsó zár

Már csak a csomagtartó zárbetétjének a cseréje maradt a Swiften. Most ez is megtörtént.

Folytatódik a zárcsere a Swiften

Ezúttal a tanksapka ajtaján lévő zár volt a soros.

Olajnyomás- Volt, van. Balhé a vonaton.

Hosszabb út során tesztelve lett az olajnyomás. Korábban írtam a Suzuki Swift olajnyomás problémáról. Teljesen rendben működött a verda, úgyhogy tökéletesen sikerült a javítás. Vonattal jöttem haza. Időben érkezett Pestről a Civis Interrégió a végállomásra. 19 perc múlva már fordult is vissza. Egy szakaszból álló Flirt volt a közlekedési eszköz. Intenzív gyorsítással minden állomáson álltunk pár percet, mert hamarabb érkezett mint a kiírt érkezési idő. Ez nem is baj, hiszen Püspökladányban mindössze csak 2 perc van az átszállásra. Érdekes módon a menetrendi keresőt úgy alkották meg, hogy ezt az átszállási ajánlatot ki sem hozza. Induljon az ember egy órával korábban, hogy fölöslegesen várjon 1 órát a csatlakozásra. A püspökladányi átszállás megvolt gyorsan, aztán már indultunk is.  A vonatra felszállt egy nagypofájú ember is. Tény, hogy kurva meleg volt a vonaton, dehát azon lehet segíteni. Ez ott hőbörög hatalmas pofával,  hogy “most bezzeg tudnak fűteni, majd megdöglik az ember, olyan meleg van. Máskor meg be sincs kapcsolva a fűtés, rohadt tetves cigányok! Útálom őket, mint a szart!” Csak ott cigányozik a fószer, egyszer csak az előttem ülő üléspárból feláll egy vékony magas fazon, némi roma vonással és odament a nagypofájúhoz, hogy fejezze be ezt a cigányozást. Tényleg kulturáltan meg nem is hangosan mondta neki, de a fószer: “Mi közöd hozzá, hogy mit mondok? Szidtalak én téged? Nem neked mondtam, nagyon sajnálom, ha valaki magára veszi.” (ez a sajnálat szó inkább olyan gúnyos hangzású volt, tehát nem az, hogy elnézést kért volna) A srác visszaült a helyére, de a muki csak pofázik tovább, hogy: “Ni mán, még ide jött reklamálni! Hát ki szólt hozzá?” De ezt is jó hangosan, zengett az egész kocsi. Pedig ez már menet közben volt, olyan zakatolással volt a vonat, meg úgy dülöngélt meg billegett mint valami bányavasúti csille. Így már értem, hogy az egész szakasz sebességét miért vették le 60-ról 50-re. Valamiféle pályamunkák vannak folyamatban, mert voltak sínszálak a pálya mellett, meg egy szakaszon mintha hézag nélküli illesztéssel lett volna lerakva a sín a 42-es főúti átjárótól a Vásártér megállóig. Később egy már megszűnt megállónál betonaljak voltak felhalmozva, másutt meg sínszálak.

Nem nyílik

Az idő múlásával kopik a kulcs, kopik a zárbetét. Először csak akadozik, aztán eljön a pillanat, amikor se nem nyílik, se nem záródik a zár. A kulcs nem fordul el. Ekkor már hiába próbálkozunk bármilyen kegyszerrel, hogy jobban csússzanak az alkatrészek. Ezen már nem fog segíteni. Nincs más hátra, mint a zárbetétet vagy buherálni, átlamellázni, vagy kicserélni az egészet. Ez utóbbi művelet lett végrehajtva a Swiften. A bal oldali ajtóban már korábban kicseréltem, így arról külön videó nem készült. Ugyanígy kell végrehajtani azt is.