Fék


Mivel jobb dolgom nem volt ma délután, úgy döntöttem, hogy végre tüzetesebben megnézem az autó első kerekeinek fékjét, mert idegesített a nyikorgása. Mint egy ezer éves lőcsös szekér, úgy nyikorgott a tárcsafék. A neten olvasgatva kiderül, eléggé gyakori hibáról van szó. Nem csak Suzukikat érint. Gyakorlatilag minden más típust is. Aztán a leírásokból kiderült, kettős probléma van a háttérben. A hiba röviden anyi, hogy fékezés után, lassú menetben nyikorog a fék. Fékezéskor nem, de a fékpedál felengedése után igen. Nem mindig, de most már kezdett egyre inkább zvarni. Nos, a leírások alapján világossá vált, hogy az egyik probléma akkor kezdődött, mikor a fékbetétekből az azbesztet kivonták. Elvileg ettől még nem kellene nyikorognia, de vannak olyan féktárcsa-fékbetét párosítások, ahol gyakorlatilag nem lehet vele mit kezdeni. Az meg azért elég drága mulatság, hogy egy csomó fékbetétet végig próbáljon az ember, hogy melyikkel nem nyikorog. Nos, a másik probléma pedig az, hogy a fékbetét nem megy vissza teljesen, így állandóan surlódik a féktárcsával. Lassú menetben ettől hallatszik a nyikorgás. Leszedtem a kerekeket és a féknyerget. Ez után hozzáférhetővé váltak a betétek. Az egyik rohadt nehezen jött ki. Ahogy kivettem, egyből látszott, hogy vékony rozsdaréteg van a betét végein, ahol felfekszik a fészekben. Csiszolóvászonnal megtisztítottam a fészkeket, a rugót és a betét végeit. Visszaraktam mindent, majd a jobb oldalon is elvégeztem ugyanezt a mutatványt. Határozottan nagyobb lendülete lett a keréknek, ahogy kézzel megforgattam. Csak azt sajnálom, hogy nem kaptam rézpasztát, mert halett volna, akkor a betét felfekvő részeit bekentem volna vele. Ez egyrészt csökkenti a surlódást, másrészt megvéd a korróziótól. Na nem baj, majd ha utamba akad, akkor veszek ilyet és ha máskor nem, majd a téli kerekek felszerelésénél megkenem az ominózus részeket vele. Nem hinném, hogy a mai művelettel tartósan elűztem a nyikorgást, pedig sokkal könnyebben mozognak a betétek a helyükön mint szétszedés előtt. Minden esetre majd látom, hogy mégis meddig bírja nyikorgás nélkül. Azért hetente nem fogom szétszedni. A művelet végrehajtásában nagy segítséget nyújtottak a wagonrfanclub.hu weboldal látogatói, és az autóhoz készült szerviz útmutató.

Reklámok

Álmaim


Kórházban vagyok Vácon. Hogy mi bajom, nem tudom, de már régóta bent vagyok. Már szinte lakónak számítok. Jön a szokásos esti vizit. A vizitet egy személyben egy idősebb, kissé pufi orvos tartja. A kórteremben én vagyok az utolsó, akit megnéz. Egy fecskendőt készít elő, valami gyógyszert felszív. Megkérdezi, beadja-e a heroint. Annyit mondok neki, hogy nem érzem szükségességét. Erre a doki a fecskendőt egy polcra állítja fejcsóválás közepette, majd elmegy. Bóklászok a városban. an némi sejtésem arról, hogy valakik keresnek. VIsszafelé tartok a kórházhoz. Hosszú betonkerítés mellett haladok, de nem a főbejárat felé. Hátulról közelítem meg az intézményt, a konyha felől. Késő délutánra jár, mikor beosonok az egyik ajtón. Sehol senki. Ajtókon át haladok célom felé, mikor összetalálkozok egy ismerőssel, aki éppen a padlót mossa fel. Köszönünk egymásnak, váltunk pár szót és én sunnyogok tovább.

Többen megyünk vonattal Pestre. A vasút útvonalát módosították, átadtak egy új pályaszakaszt. Ezen az új pályán még Gyált is bejárjuk. Egész magasan vezet, fent a fák lombkoronája és az épületek fölött. Éles kanyarokat vesz a vonat jól bedőlve. Megérkezünk egy megállóba, ott leszállunk. Metróval megyünk tovább. MIkor kiszállunk, akkor vesszük észre, hogy az egyik gyerek rózsaszín bőröndje nincs meg. Még a vonaton maradt. Ennek ellenére mi a metró végállomására telefonálunk, hogy a megtalált bőröndöt hagyják ott, megyünk érte. Gyalogolunk felfelé egy kis dombra. A domb aljában egy kis patak csörgedezik. A domb tetején, annk közepén van a határ. Egyik oldalán Románia, másik oldalán Magyarország. Nincs határellenőrzés meg ilyesmi. A város egységes, csak középen ott a határt jelző oszlop.

Pannon-Telenor-Pannon


Kezdetben vala a Pannon név a telefonok kijelzőjén. Aztán a szolgáltató nevet váltott és vele együtt a kijelzett név is megváltozott (vagy nem) a telefonokon Telenorra. Voltak telefonok, amik automatikusan átváltottak az új névre, volt amelyik adatkommunikáció után váltott és voltak, amik a mai napig is ragaszkodnak a jól megszokott névhez. A K850-es telefonom is szépen nevet váltott mikort eljött az ideje egy adatkommunikáció után. Aztán pár hete Szlovákiában roamingoltam vele. Úgylehet, szegény sokkot kapott félelmében, mert hazatérve azóta is újra a Pannon név díszeleg a Telenor helyett a kijelzőn. Nem csak az én telefonomon van ez így. Nem mintha lenne jelentősége, csak furcsa. Sokat roamingoltam már vele Romániában is, hazajövetel után mindig visszatért a Telenor név.

Fejfájás


Rohadt erős migrénes fejfájással ébredtem reggel. Negyed hétkor bevettem egy gyógyszert, de semmi hatása nem volt. Így 3/4 óra múlva másikat küldtem utána. Ez utóbbi kifejezetten migrénes fejfájásra való. Szinte szart sem ért. Negyed 9 után ójabb hadosztályt küldtem küzdelembe. Most 9 óra van, némileg enyhült, de olyan vagyok, mint akit megrágott az oroszlán és kiköpött. Fáj a fejem, fáradt vagyok, nyúzott vagyok, nyűgös vagyok.

Álmaim


Szlovákiában vagyunk autóval. Már hazafelé tartunk, amikor az egyik városban megállunk, mert valamit venni szeretnénk. Elég sietős a dolog, mert már alkonyodik. A kocsit letesszük egy biztonságosnak tűnő parkolóban. Mikor visszaérünk, már teljesen sötét van. A közvilágítás leghalványabb fénye sem látszik, de még csak a Hold sem világít. Olyan sötét van, hogy alig látunk. Mikor úgy gondoljuk, hogy megérkeztünk, nyomkodom a riasztó távkapcsolóját. A kocsi ott van az orrunk előtt, az irányjelzők felvillannak. Érdekes módon, ekkor valahogy már világosabb van. Meglepve látjuk, hogy az autó bal ajtajai nyitva vannak, a holmik szétpakolva, kihúzgálva a kocsiból. Még nagyobb a meglepetés, mikor látom, hogy a műszerfal alól vezetékek lógnak. Világossá vált, ezzel az autóval hazamenni ilyen állapotban nem tudunk. Az autótól 2 méterre van egy ház, éppen kijön a tulajdonosa és magyarul kérdezi kemény alkcentussal, hogy tud-e segíteni. Elmesélem neki a tapasztaltakat, mire felajánlja, hogy a műhelyében visszaforrasztja a vezetékeket. Bemegyünk a házba, közben beszélgetünk. Egyszer csak felajánlja, hogy hagyjam ott az autót, ő reggelre megcsinálja és másnap menjek vissza érte. Na én ebbe nem akarok belemenni, mert egyrészt messze lakok onnan, másrészt mivel is menjek haza, meg minek mászkáljak. De ő csak erősködik, hogy márpedig így lenne a legjobb. Én is erősködök, hogy márpedig az autót nem hagyom itt.

Álmaim


Vonattal indulok hazafelé Pestről. Technikai problémák vannak a vasúton. Az egyik vágányon pályakarbantartás folyik, míg a másikon egy műszaki hibás szerelvény vesztegel. Elindulunk a Nyugatiból, de kerülőúton megyünk. Még Gödöllőt is bejárjuk. Már alkonyodik. Kissé furcsa pályán haladunk, mivel a közút és minden más a megszokottól sokkal közelebb van a vonathoz. Aztán kinézek az ablakon. Nincs is sín alattunk. Az aszfalton haladunk. Megnézem már milyen mozdony húzza a szerelvényt. Jön a második meglepetés. A szerelvény elején és végén egy-egy GYSEV színezésű V43-as villanymozdony van. Ez még hagyján, de felsővezeték sincs fölöttük. Akkor meg mégis hogy haladunk? Meg különben is minek a sín és a felsővezeték, ha ezek nélkül is tud menni egy vonat?

Szabadság


Eljött a nyári szabadság ideje. Lássuk a programot.

 
Vasárnap
Indulás 11 óra után pár perccel. Bő 2 óra múlva meg is érkeztünk a bátyámékhoz. Ebéd után vissza Nyíregyházára a Tescoba némi shoppingolás végett. Hétfő Délelőtt megint Nyíregyházán jártunk. Jószerével az előirányzott vásárolnivalókat be is szereztem. Vásárlás után visszamentünk Sóstóra, a falumúzeumot megnézni. Hétfő lévén a házak nem voltak nyitva, így csak kívülről nézhettük meg.

 

Kedd
Az idő nem kényeztetett el minket. Két alternatíva volt. Ha esik, akkor némi látogatás volt kilátásban a szlovákoknál, ha nem esik, akkor a Zempléni kalandpark volt a cél. Induláskor elég intenzíven esett az eső, de mégis kegyes volt hozzánk. Mire Sátoraljaújhelyre értünk, az eső elállt és nagyjából az út is száraz volt. Így aztán a kalandpark lett a cél. Először a bobot teszteltük le. Elmés szerkezet és igazi élmény. Próbáltam videófelvételk készíteni, de kritikán aluli minőségű lett. Bob után a libegővel mentünk fel a felső állomásra, ahol a kilátó is található. Borús ég és veszettül erős szél volt. Lejövetel után még egy kört mentünk a bobbal, hiszen kihagyhatatlan élmény. Ez úttal nem vittem magammal a táskát mint koloncot, se a videót. Így két kézzel tudtam koncentrálni a bob vezetésére. Tulajdonképpen fékezésből állt az egész, a többit a gravitáció elintézte. Bobozás után ettünk pár falatot, amikor már elkezdett cseperegni az eső. Elindultunk visszafelé, de előtte a Tescot útbaejtettük. Na, akkor rákezdett az eső rendesen. Szinte végig esőben jöttünk vissza.

 

Szerda
Eredetileg a szlovák shoppingolás és várnézés volt tervezve, de mivel több forrásból is ígéretesnek tűnt az idő, inkább kültéri programot szerveztünk. Útbaesett Kótaj, ahol kívülről megnéztük azt a kastélyt, ahol az Egy magyar nábob című filmet forgatták. Onnan tovább, a következő pont a Regéc vára volt. Örömmel láttuk, hogy folyik felújítás, a leomlott részek visszaépítése. Következő cél Boldogkő vára volt. Itt is történtek felújítások. A szerencsi vár a mai napba már nem fért, talán egy másik alkalommal. Megfáradva, de friss emlékekkel tértünk vissza.

 

Csütörtök
Hm, talán ez a nap volt a legmozgalmasabb az eddigiek közül. Pácin és Nagykövesd között léptük át a(z ideiglenes) magyar-tót határt. Egyből meg is érkeztünk az első célponthoz. A nagykövesdi várhoz. Sajnos nagyon lepusztult állapotban van. A falu tiszta és rendezett. A községháza előtt parkoltam le. Onnan közel volt a várrom. A községháza épületében kapott helyet a posta is. Sajnos nem kaptam a településről képeslapot. A postás hölgy kedves volt, beszélt magyarul. Ajánlott két lehetőséget ahol esetleg kaphatunk. Nem akartam az időt húzni, így nem keresgettem. Tovább mentünk Tőketerebesre. Az útminőség egész jó, főleg a magyar viszonyokhoz képest. Tótújhelyen (Slovenské Nové Mesto) a tót rendőrök közúti igazoltatás céljából megállítottak. Forgalmit, vezetői engedélyt és személyit kért. Nem kukacoskodott, egy perccel később tovább is engedett. A Tescot viszont alig alig találtuk meg, pedig ott parkoltam le majdnem előtte. A megszokott kék szín helyett sárga-piros színű volt az épület. Nem sok mindent vásároltam, inkább a kíváncsiság hajtott. Shoppingolás után egy kis kajálás, majd képeslap vadászat következett. 3 helyen próbáltam meg szert tenni a képeslapra a városról. Első egy trafik volt, ahol bagót és újságot is árultak. A hölgy nem tudott, vagy nem akart magyarul beszllni. Azt megértette, hogy postát keresek. A Tescoba irányított. Vissza a tescoba. Mondom magyarul mit szeretnék. A három postás hölgy összenézett, adták az értetlent. Próbálkoztam németül, ugyanolyan értetlen ábrát vágtak tovább. Jött az angol próba, a helyzet változatlan volt. Hármuk közül nem volt senki, aki felfogta volna mit akarok. Vagy csak nem akarták megérteni. Végül megláttam a képeslapokat, amiken valami festmények voltak. Rámutattam, akkor már felfogták mit is keresek, de a fejüket rázták, hogy nincs. Elköszöntünk, eljöttünk. Kerestünk tovább. Találtunk egy üzletet, ahol könyveket is árultak, de voltak képeslapok is. Mindenféle születésnapi, névnapi és egyéb alkalmakra való. Városi nem volt. Megint jött a faggatózás. Először megint magyarul. Néztek mint Bálám szamara. Jött a német verzió, a hatás nem változott. Az angolra már annyit kilogikáztak, hogy mi is lenne ami nekem kell. A 3 nő közül az egyik rákérdezett, hogy Trebisov? Bólogattam, meg mondtam, hogy Ja. Rázta a fejét, hogy nincs. Még kajtattunk a városban, de nem találtunk más üzletet, ahol képeslap lehetne. Namármost ezek után felvetődik bennem pár kérdés. Először is, hogy lehet, ekkora városban nincs képeslap a városról? Nálunk még egy kis apró faluról is van. Másodsorban, ezek ennyire nem beszélnek a tóton kívül más nyelvet? És még a magyarokra mondják, hogy nem beszélnek idegen nyelvet. Vagy nem akartak, vagy tényleg nem tudtak magyarul, meg se németül és se angulul. Ez viszont szegénységi bizonyítvány magukról. Felhagyván a vadászattal, elindultunk hazafelé. Mindenképpen a múlt pénteken megnyitott Tótújhely-Sátoraljaújhely közötti átkelőn akartam visszajönni. Mivel volt még időnk, így egy újabb boblesiklás is belefért a napba. Készült fotó is, amit meg is lehetett vásárolni. Sajnos a lesiklás vége nem volt túl élvezetes, mert egy 6-7 év körüli kisgyerek úgy feltartotta a sort, hogy a pálya körölbelül 2/3 részénél utolértem őket, így én lettem a negyedik a sorban. Jószerével csigatempóval vánszorogtunk lefelé. Azért jó volt, máskor is kipróbáljuk. Bobozás után elindultunk vissza a bátyámékhoz, ahova fél 6-ra érkeztünk meg.

 

Péntek
Az előre eltervezett programjaink közül már csak egy maradt. Ez pedig a gyalogtúra. Tervek szerint 15-17 km volt a teljes hossza. Gyakorlatban aztán majdnem 20-ra sikeredett. Károlyfalvától indultunk és ugyanoda is érkeztünk vissza. Már a kezdő útvonal megtalálása is problémásra sikeredett. A turistajelzések elhelyezése, megléte hagy némi kívánnivalót maga után. Többszöri eltévedések, visszafordulások nehezítették az utunkat. Az idő kegyes volt hozzánk, megúsztuk eső nélkül, bár az út közepe táján sötét fellegek is voltak és az égzengés sem maradt el, de szerencsére tőlünk távolodott a zivatargóc. A sárospataki Tengerszem a végállomás előtti utolsó látnivaló volt. Onnan már csak 1550 méter volt az autóig. Annak ellenére, hogy a jelzések hiányosak, helyenként nem egyértelműek, többször eltévedtünk és az időjárás is zivatarral fenyegetett minket, mindenképpen érdekes és látványos túrában volt részünk, akárcsak tavaly. Ami a nehézséget illeti, ez a túra sem volt könnyebb mint a tavalyi, noha annak ígérkezett. Rendesen megmozgatta minden testrészünket, évente legalább egy ilyen kis túra kell. Az erdőben a friss levegőn szinte nem is érzi az ember a fáradtságot. Az eltévedések és a helyeneként sáros túristautak (az előző napi zivatartól) miatt az előre tervezett 4 óra 36 perc menetidő végül 6 óra 28 perc lett. De azt mondom, ez így kalandos is volt. Terveink szerint jövőre is visszatérünk egy másik túristautat bejárva.

Szombat
Indulás haza.