Bécsi kirándulás


Túl vagyunk a kiránduláson. Minden simán ment, de következzenek a részletek.
 
Mintegy 20 perc késéssel indult a vonat a Keleti pályaudvarról. Jó tempóban haladtunk, majdnem tele volt a kocsi. Győrben még sokan felszálltak, sok diák volt, akik valamilyen képzőművészeti táborban lehettek. Az útlevél és vámvizsgálat menet közben Győr és Hegyeshalom között történt. Vámvizsgálat gyakorlatilag nem is volt. Az iratokat nézték meg csak. A határ előtt is láttunk néhány szélerőművet. Nickelsdorf után pedig többször is lehetett látni.
Jó fél óra késéssel érkeztünk Bécsbe. A Westbahnhof előtt egyből szembetűnt a pár nappal korábbi Bush látogatást ellenzők akciója. (lásd a fotókat)
Először elindultunk a megtervezett úton, aminek első állomása a Mariahilferstrasse. De aztán a tervet felrúgva, javasoltam a havernak, menjünk inkább a Duna-Toronyba (Donau Turm). A metróval rövid idő alatt a Vienna International Center megállóhoz értünk. Tervek szerint a 20B busszal mentünk volna, de mivel már simán odalátszott a torony, úgy döntöttünk, gyalog sem tart sokkal tovább az út, mint busszal, ráadásul gyalogolva többet látunk. Az út egy teljesen kihalt városrészen keresztül vezetett. Egy árva lelket sem lehetett látni sehol. Furcsa volt ez a kihalt rész. Talán 15 peret gyalogoltunk a Duna-parkon keresztül, míg odaértünk. Utunkat keresztezte egy kisvasút vonal. Az szorgalmasan rótta köreit az emberekkel.
A Toronyba 5,3 Euro a belépő. Nem egy nagy összeg, ennyit simán megér. Bemenetkor mindenkiről készítettek egy fotót.
Két lioft működik a toronyban. A liftkabin felső része üveg, amin keresztül láthatjuk az üreges betonépítmény belsejét, ahogy halad a lift. A terasz 152 méteres magasságban van. A lift pillanatok alatt felért. A terasz egy nyitott rész, persze erős rácsozattal körülvéve a véletlen és szándékos kiesést megakadályozásához. Kellemesen hűvös szél fújdogált odafent. Kicsit párás volt az idő, de így is csodálatos volt a kilátás onnan. A teraszon van egy kiugró, ahonnan a bungee-jumpingozók szoktak leugrálni. Na én biztos nem próbálnám ki. 🙂
A terasz fölött van az egyik étterem. Ennek érdekessége, hogy szép lassan forog a tengelye körül. Ez 155 méteres magasságban van.
AZ étterem fölött egy zárt kilátó van. Itt erős, vastag üvegablakok vannak, de nem nagy méretűek. Itt található az illemhely is. Ez már 160 méteres magasságban van.
A fölső éttermi rész az utolsó, mindenki számára elérhető helyiség. Ez már 165 méteres magasságban van. Csodálatos a kilátás az egész építményből.
Az út lefelé is lifttel vezet. A lift falán egy kijelző mutatja a magasságot, valamint az éppen aktuális sebességet, méter/másodperc-ben.
Lent a földszinten a a bejövetelkor elkészített képeket vásárolhatjuk meg. Mindenkiről két kép készült, különböző háttérrel. Nem kötelező megvenni. Darabja 6 Euro. Hú, micsoda arcok voltak ott. Van akinek éppen csukva volt a szeme, vagy éppen az arca elé kapta a kezét. Az út kifelé egy kis shopon keresztül vezet, ahol különféle ajándéktárgyakat lehet vásárolni.
 
A toronytól elbúcsúzva a Duna-parkban folytattuk az utunkat. Visszamentünk a kihalt városrészen a metróhoz. A St. Stephan platz volt a célunk. Onnan már gyalogh jártuk be a környéket. Az előre megtervezett útvonal totális felrúgáűsra került. De nem is baj. Végülis egy nap alatt egy akkora várost nem lehet bejárni. Ha a megtervezett úton mentünk volna, akkor az idő majdcsak felét az utazgatásokkal töltöttük volna el. Így viszont az általunk érdekes, vagy szépnek tartott épületek, utcák egy részét bejártuk.
Kedves, nyugodt város benyomását keltette bennünk Bécs. Nyugodtabban közlekednek, maguk az emberek is azok, nem rohannak. Legalábbis ha Budapesthez hasonlítjuk. Tisztább is, persze ez nagyrészben köszönhető az emberek szemléletének, valamint annak, hogy nagyon sűrűn vannak elhelyezve szemetes edények. Koldust mi is láttunk, bár nem sokat. A metróállomásokon és aluljárókban viszont egyet sem láttunk. Ami feltűnt, romákat egyáltalán nem láttunk. Ettől függetlenül biztos vannak ott is. A Bush-t ellenzők nyomai több helyen is feltűntek. Falfirkáklat nem sok helyen láttunk. Az is igaz, nagyon sok helyen vannak megfigyelőkamerák.
A közlekedés egész jó. Metróval és gyalog közlekedtünk. A viszonylag sűrű metróhálózatnak köszönhetően rövid idő alatt messze el lehet jutni. Ezt szeretem Pestben is, metróval lehet a leggyorsabban közlekedni.
Késő délutánra elég jól lejártuk magunkat. Irány a Südbahnhof, ahonnan indul a vonatunk. Első nekifutásra kicsit kacifántosnak tűnhat a pályaudvar fekvése, de ha egy pillantást vet az ember a térképre, akkor már minden a helyére kerül.
17:47-kor indult a vonatunk. Nem sok utas volt, úgyhogy volt hely bőven. Az útlevélvizsgálat a hegyeshalmi állomáson volt. Most nem menet közben történt. Talán 10 percet álltunk. Ezzel a vonattal Győrig mentünk. Végülis mehettünk volna Tatabányáig is, mert addig közlekedett, de úgy döntöttük el még itthon, hogy Győrben lesz az átszállás helye. Némi kaja és üdítő vásárlás és fogyasztás után egy rövid, 10 perces városnézés, majd vissza a vasútállomásra. 10 perc várakozás után jött a vonat és folytattuk az utunkat Budapest felé. 22 órakor értün a Keletibe. Bő fél óra eltetltével már ott is voltam a nagynénéméknél.
 
Szerintem az elvárásainknak megfelelően teljesítettük a napot és jól alakult. Úgy gondolom, fogunk még ilyen látogatást tenni. Ez az idő rövid volt egy alaposabb városnézéshez, de arra mindenképp jó volt, hogy egy kis ízelítőt kapjunk egy másik országból.
Reklámok

Egy kis szünet


Holnap délelőtt Pestre utazok. Pár napig nem leszek netközelben, 🙂  örülhettek. Szombaton megyünk Bécsbe, vonatjegyek már megvannak. Hétfő délután jövök haza, úgyhogy addig nem fogok sem ide írni, se a levelekre válaszolni.
Jó szórakozást!

Régen írtam


Már jópár napja nem firkáltam ide. Nem nagyon volt mit. Rohadt meleg van, nem szeretem. Pénteken megyek Pestre, aztán szombaton meg kiruccanunk Bécsbe. Remélem jó idő lesz, bár nem bánnám ha ennyire meleg azért nem lenne. Jóból is megárt a sok.
 
Ma vittem a kutyákat az évenkénti kötelező veszettség elleni oltásra. Viszonylag nyugodt volt mindhárom eb. Artúr méltatlankodott egy kicsit, de vele sem volt baj. Vénségére már megnyugodott. Fiatalabb korában voltak problémák oltásnál. De úgy látszik vénségére beletörődött.
 
Foci VB. Hát vége lehetne már. Piszkosul rühellem. Mindig is utáltam a focit.

Hopp, hopp…


Emlékeztek még az egyik áprilisi blogbejegyzésemre? Ha nem, akkor itt a link:
 
Mindig vannak újabb fejlemények. Noshát, nem csak úőjságárusoknál nem lehetett kapni azt az ominózus Népszabadság példányt, hanem az előfizetők sem kapták meg. Visszavonták az összes példányt! Ez ám a cenzúra! Nesze neked szólásszabadság és XXI. század!
Gratulálok, ezt is megcsináltátok!

Megszorítások II.


Mint már írtam volt korábban, nem célom a blog elpolitizálása, de vannak momentumok, amiket nem akarok szó nélkül hagyni. Igen, tisztelt pártunk és kormányunk újabb jótett cselekedeteit fogom bírálni. Ez most megint nem fog tetszeni egyeseknek, de nem érdekel.
SZóval megszorítások. Hm, engem nem ért váratlanul, legfeljebb azokat, akik a kis szemüveges idegroncsra és bandájára szavazott. De legalább szép lassan nekik is kinyílik a szemük. Most persze mélyen hallgatnak majd mint szar a fűben. Nem is hibáztatom én őket ezért. Sőt, egy kicsit örülök is. Hogy miért? Az mindjárt kiderül az írásomból.
Na szóval, a választási ígéretek és a kormány megalakulása után bejelentett intézkedések homlokegyenest mások, semmi közük egymáshoz. Az a kis szemüveges gané az utolsó percekig hazudott az ország pofájába, elhallgatta az ország valós helyzetét. Persze megint a kisembereken csattan az ostor. Nem is akarom részletezni hogy milyen alkatrészekből áll ez az ostor, tegnap úgyis mindenki megtudhatta, vagy megtudja ezután.
Nem azzal van a baj hogy megszorító intézkedéseket, Szemüveges csomagokat kapott a nép az új kormánytól, hiszen ez nem érhetett váratlanul senkit. Kivéve akik rá szavaztak. Na mindegy. Hanem azzal, hogy végig mélyen hallgattak a valós helyzetről, holott mindenről tudomásuk volt, ők garázdálkodtak 4 évig. Nem volt előző kormány akin számonkérjék, hogy nem úgy adták át az ország vezetését ahogy a dokumentumokban állt. Egy kis mocskos megrögzött hazudozó, aki a népet nyúzza. A fejlett demokráciában ilyen hazudozásuk után a miniszterelnök önként feláll és elhúzza a csíkot a az elnöki székből. Ezért örülök hogy ők maradtak. Nem tudnak másokra mutogatni.
Nade semmi vész, nem fogja Ő ezt a 4 évet végig húzni. Kikezdik majd, idegileg tönkremegy, le fog mondani. Talán a lelkiismerete is fogja piszkálni egy kicsit hogy mennyit hazudott az ország népének.
De dübörög a gazdaság! Hát igen. Lefelé a szakadékba tehetetlenül, megfékezhetetlenül. Igaz, a kellő sebesség megvan. Csakhát nincs visszaút a szakadék mélyéről.
Nem akarok összeesküvés-elméletet gyártani, de van egy elképzelésem, amit esetleg érdemes megfontolni, vagy egy kicsit elgondolkodni rajta. Mi van akkor, ha a választási kampány csak látszatkampány volt? Harcoltak látványosan hogy az övék legyen az elsőbbség, de mi van, ha arra számítottak, hogy nem ők nyernek, hanem az ellenzék. Elkészítették a szaros vödröt, aminek a tartalmát az ellenzékre akarták önteni, mikor a kormány megalakulása után kiderül hogy milyen rossz helyzetben van az ország. Igen ám, de rosszul alakultak a dolgok. Megnyerték a választásokat és egy botlás után a szaros vödör tartalma  a saját nyakukba ömlött. Mással nem tudom indokolni hogy a választás után is miért kellett ennyira titkolni  a valós helyzetet. Az emberekkel elhitették a választási ígéreteiket, el is hitték hogy majd adó és járulékcsökkentések lesznek. Erre mit kaptunk? Adó és járulékemelést áremelésekkel.
Sokkal többre tartottam volna ezt a hazug bandát, ha az ígéreteikben nem a kánaánt ígérik, hanem beismerik hogy milyen szarban van az ország és sajnos ez némi áldozattal fog járni. Ja, hogy akkor senki nem szavazott volna rájuk? De igen. Én biztosan. Inkább mesékkel etették a népet, amit be is vett, csak mostmár kezdi megfeküdni a gyomrukat, mert emészthetetlen.
Gratulálok nekik, szépen lejáratták magukat és az országot, a népet pedig nyomorba döntik. Azokat is, akik még éppen a nyomor szélén voltak. Egy könnyed kézlegyintéssel be is vannak lökve. Innen aztán nehéz lesz feltápászkodni.
De Igen, megcsináltátok!

Sír rongálás


A hosszú hétvégén egyes személyek nem tudtak mit kezdeni az erejükkel és a szabad idejükkel. Jobb  szórakozást nem találtak, mint kimenni a Nyugati temetőbe és sírokat rongáltak. Legalább maradt volna valamelyik szarházi az egyik sírkő alatt.
Már itt tartunk, hogy tomboli a temetőbe kell járni? Épp elég fájdalom a hozzátartozóknak hogy a temetőbe kell menniük elvesztett szeretteikhez, még a vandálok is tovább súlyosbítják a fájdalmat. Milyen emberek az ilyenek? Nem, nem is lehet embernek nevezni az ilyeneket. Még állatoknak sem, mert azok is különb módon viszonyulnak elpusztult társaikhoz. Aljas, szemét, söpredék népség.

Media Player


No, néhány órás vajúdás után megszületett a Media Player erre az oldalra. Időről időre más-más videófájl jelenik majd meg.
Elég nehézkes volt kideríteni  hogy működik ez a szar, de végülis csak nem fogott ki rajtam. egy kis leleményesség kellett hozzá.