Rendszám


Mit hallok ma a hírekben? Pártunk és kormányunk azt tervezi, hogy adókedvezményt biztosít azoknak az autósoknak, akik a külföldi rendszámú autóikat önként magyar rendszámmal látják el. Az adó mértéke és a lebonyolítás menete még nem kidolgozott. A kurva életbe, megint azoknak adnak kedvezményeket, akik eddig is trükköztek, csaltak? Akik meg az ország szekerét húzzák, nekik a pofájukon kívül nem jár semmit. Jól mondják, azt a lovat kell ütni, amelyik húz. Nem adókedvezmény kell ide, hanem határidő! Kiskomám eddig a határidőig büntetlenül magyaríthatod az autódat, de ha nem teszed meg és elkapunk, akkor elkobozzuk a járművedet. Mégis mit képzelnek, hogy a zsiványoknak adnak kedvezményeket? Ugyanúgy, mint az offshore cégeknél, ha hazahozzák a pénzt, akkor nincs ejnye-bejnye. Má’ hogy ne lenne? Trükköztél, csaltál, bűnhődj meg érte!

Reklámok

GPS


Megint kifosztottak egy mentőautót. Már semmi sem szent? Ezek szerint nem. Remélem lerohad mind a két keze az olyan szarházi ganéknak, akik arra folyamodnak, hogy eszközöket lopnak el a mentőautókból. Mert ugyebár nem csak navigációs eszközöket loptak már el, hanem orvosi műszereket is. Nyilvánvalóan a lelkiismerete az ilyen állatoknak (mert embernek nem lehet őket nevezni) nem szólal meg. Nem gondol bele abba, hogy mások, vagy éppen a saját családja vagy az ő élete is múlhat azon, hogy hiányzik egy ilyen eszköz, vagy akár más orvosi felszerelés a mentőautókból. Azért úgy látom nem teljesen reménytelen a maygar társadalom helyzete. A rádióban három navigációs eszközt is felajánlottak a hallgatók az ellopott készülék helyébe. Vannak még önzetlenül segítő emberek az országban.

Adóbevallás


Már emlegetik, hogy közeleg az adóbevallás határideje. Mint mindig, most is nyújtott nyitvatartással várják egyes posták az adóbevallókat. Mert ugye mindig vannak elkésett emberek, akik az utolsó másodpercre hagyják a bevallást. Így aztán még nyújtanak a nyitvatartáson, hogy az elkésettek is le tudják adni. Én meg azt mondom, nem nyújtani, hanem rövidíteni kellene a nyitvatartáson ilyenkor. Nehogy azt mondják már, hogy négy hónap nem volt elég annak a szaros adóbevallásnak az elkészítéséhez. A fizetnivalót így is, úgy is be kell fizetni a feneketlen állambukszába.

Szerviz


Úgy gondoltam, hogy az autóklub tagjaként elvégeztetek néhány műszeres vizsgálatot az autón. A klubtagoknak a műszaki vizsgálatok díjából kedvezmény van, illetve egyes vizsgálatok díjmentesek.  Nézettem egy fényszóró állást. Nem mintha nem lenne jó, csak műszerrel bemérve hátha lehet pontosítani. A fékfolyadék víztartalmát is megakartam méretni, de műszerük nem volt hozzá, így akkor a csere mellett döntöttem ha már ott voltam. Ki tudja mikor volt legutóbb cserélve, a gépkönyv szerintr két évente úgyis cserélni kellene. A lengéscsillapítót is megnézettem, az is rendben volt. A futóműellenőrzéshez nem rendelkeznek optikai bemérő műszerrel, így azt a Szarvasi úti gumi és futóműjavító műhelyben nézettem meg. Tavaly is náluk voltam. Akkor kellett a futóművön állítani egy kicsit. Most viszont nem. Tehát a mostoha utak ellenére nem változtak meg a beállított értékek. Múlt nyáron is lehet, hogy a hatalmas kátyú miatt kellett állítani rajta. Hazafelé megtankoltam, a fogyasztás is jól alakult.

Május 5-8


Pár szóban arról, miért is voltam Pesten. Fő cél az esztergomi Suzuki gyár meglátogatása volt. De nézzük időrendi sorrendben.

 

Csütörtök

Reggel a 8 órai vonartal indultam útnak. 3/4 12-re már nagynénémnél voltam. Tulajdonképpen erre a napra nem szerveztem semmit, de a délutánba bőven belefért, hogy vegyek új akkumulátort a PDA-ba. Igen megviseltes volt már, hamar merült. Az akkuvásárlás után egy kis shoppingolás a Pólus Centerben egy kis pénzváltással kombinálva.

 

Péntek

A látogatás fő atrakciója. Reggel 7 után pár perccel indultunk, egy óra múlva már az esztergomi gyár parkolójában voltunk. 8:30-tól volt a végleges regisztráció. A 9:20-as indulásig a többiekkel beszélgettünk. A 130 fős látogatócsoportot két részre osztották és úgy vezettek körbe minket. 1995-ben voltam már egyszer, de ahhoz képest is sokat változott a gyár. Jelenleg 3500 dolgozót foglalkoztatnak és 3 autótípust gyártanak. Az SX4-et, a Splasht és az új, nálunk harmadik generációs Swiftet. A japán földrengés miatt jelenleg csak egy műszakban folyik a termelés, mert igaz, hogy az anyacéget nem érte kár a földrengés miatt, de a beszállítókat igen. Ezért csökkentették a termelést, hogy folyamatos lehessen a munka. Így naponta valamivel több mint 400 autót gyártanak. Érdekes és látványos az autógyártás folyamata. A körbevezetés után egy kis előadást tartottak a gyár történetéről, hiszen a látogatásunk másnapján volt 20 éve a gyár alapkő letételének. Szendviccsel, kávéval ásványvízzel vártak minket. A prezentáció végén mindenki kapott egy tájékotató füzetet a gyárról és egy Suzuki embléma kitűzőt. Végül készült egy csoportkép a résztvevőkről. Ezek után elhagytuk a gyárat. A fotózás nem volt engedélyezve. Külön felhívták a csoport figyelmét erre. Volt megbízott személy fotózással, az általa készített képek a gyár jóváhagyása után kerülhetnek fel publikus helyre.

Ezúton is külön köszönet a Suzuki Klubok Egyesületének a gyárlátogatás megszervezéséért!

A parkolóban még váltottunk néhány szót mi Wagonosok, pár fotó készült, majd elváltunk egymástól.

Mi nem hazafelé, hanem még Felvidék felé vettük az irányt. Némi vásárlás Zselízben, majd tovább Lévára a Tescoba. Itt kívánom megjegyezni, hogy Szlovákia jobban hasonlít Magyarországra mint Románia. Ami fetűnő, hogy a település szerkezete sokkal lazább. Tagoltabb, nagyobb terek az épületek közöt. Ami még feltűnő, sokkal több a 10 emeletes épület, akkora városokban is, amekkorákban nálunk nem szokás. Ezek az épületek sem egy csoportban, hanem szétszórva találhatók. Délután 5-kor még megálltunk az esztergomi Tesconál egy rövid időre, majd folytattuk az utat Budapest felé. 18 órakor értünk vissza. Egy ültő helyben úgy megfájdult a lábam, alig tudtam az autóból kiszállni.

 

Szombat

Délelőtt némi fényképcserét ejtettem meg a jogtanácsosommal, majd vissza nagynénémékhez. Ebéd után az egyik Wagonos cartárshoz mentem el, 3D-s fotókat mutatott korábbi találkozókról.

 

Vasárnap

Mára nem maradt más, csak a lábfájás és a hazautazás. Alig bírtam a lábamra állni. Nem tudom mitől lehet, de térd magasságban rohadtul fáj. Később bejáródik, de az indulás nehézkes. Így aztán 9 után el is indultam a Nyugatiba. Közben az eső is esett, pedig korábban nem volt róla szó. A lényeg, hogy a gyárlátogatásra jó idő volt. Nem tudom mennyire szokás, hogy a vonat kocsiján indulás előtt 15 perccel féktuskókat cserélnek, de most ez is megvolt. Az eső már elállt, de nagyon lóg a lába.