Kedves Wagon R+ tulajdonosok!


Noha szeretett kisautónk nem egy rohadó típus, azért van pár dolog amire oda kellene figyelni. Annak ellenére, hogy elől van a kerékjáratban műanyag dob, némi sár így is kerül olyan helyre, ahova nem kellene. A vízzel nincs baj, mert az kifolyik és kiszárad  a helye. De amikor oda sár rakódik, az folyamatosan nedvesen tartja  a környezetet és könnyen rozsdásodásnak indulhat. A sárvédő ajtó felé eső végénél bontsuk le a dobot rögzítő csavart. Nem kell az egész dobot kivenni, csak azt a pár csavart. A műanyagot előrébb tudjuk húzni és feltárul előttünk a sár.

Szedjük ki a sarat és alaposan mossuk ki a helyét. A víz ki tud folyni, meg van neki a hely. De amikor berakódik sárral, akkor folyamatosan nedvesen tartja a lemezeket. Annak ellenére, hogy 86000 km és 13 év van az autó mögött, Még sosem volt kitakarítva ez a rész a sártól. De még így 13 év után is, szép tiszta a belső rész, korróziónak nyoma nincs, kivéve azt a kis pici fém lemezkét amibe a dobot rögzítő lemezcsavart tekerjük. A gyártó ügyesen oldotta meg, magát a csavart nem a sárvédő lemezbe kell csavarni, hanem a furaton van egy kis hajlított lemez és ebbe megy a csavar. Ötletes megoldás.
Hogy van-e sár azt könnyen ellenőrizhetjük, ha kinyitjuk az ajtót, akkor ott alul  a sárvédőnél látunk egy kis rést.

Itt bekukucskálva láthatjuk mi a helyzet. Sajnos nem elég itt belocsolni  a vizet hogy kimossa a sarat. Egyrészt nem látjuk teljesen hogy maradt-e még sár, másrészt alul a kis nyíláson egy nagyobb, összetapadt sárgombóc nem fog kiesni. Mindenképpen vegyük ki azt a 3 csavart ami tartja a dobot.
Íme az eredmény. egy maréknyi sár volt a jobb oldali sárvédőnél.

A bal oldalinál töredéke volt csak, de ha már a jobb oldalit megbontottam, akkor a bal oldalit is megnéztem, kimostam.
Másik necces pont a bal hátsó keréknél van, az üzemanyag betöltő csonk szokott szétrohadni. Először csak nem szuszog a tank mikor levesszük a tanksapkát, később meg már tankolás közben és után erős üzemanyag szag terjeng. Később meg már tankolás közben alul csordogál az üzemanyag.  A bal hátsó kerékívnél van egy ilyen kis műanyag védő lemez:

Ez védi a felverődésektől a csonkot. A mechanikai sérüléstől megóvja ugyan, de a korróziónak meg táptalajt ad. Ugyanis a burkolat és a cső közé a sár berakódik és folyamatos nedves környezetet biztosít. Ez után már csak idő kérdése, hogy a cső mikor rohad át. Lehet ugyan kapni, a gyári 30-40000 Ft, az utángyártott nagyjából a fele ennek, csak ennél van egy kis bibi, méghozzá az, hogy egy kis lakatos munkát kell rajta eszközölni. Nem értem milyen megfontolásból, de rossz az íve és nem lehet beszerelni. Vajon a gyártónak ez nem tűnik fel? No de egyszerű a megoldás. Mindössze annyit kell tennünk, hogy minden autómosáskor emögött a kis műanyag lemezke mögött is mossuk ki a területet vízsugárral. A sár kihullik, a víz megszárad és nem rohasztja tovább a csövet.
Még valami, de ez már nem a korrózióval kapcsolatos. Óhatatlanul előfordul, hogy légy vagy egyéb rovar bekerüljön az autóba. A fehér mennyezeti kárpitot össze is szarják rendesen. Mondjuk nem értem, a légy hogy tud felfelé szarni, de biztos meg van rá a megoldás. Gondolom a fenekét oda nyomja a kárpithoz és a felületi vonzás alapján a melléktermék a kárpiton ragad. Szóval ezeket és egyéb más oda került foltokat szépen el lehet távolítani a Tescoban kapható illatosított (zöld) vagy illatmentes (kék) baba törlő kendővel.

Alaposan töröljük át a foltot. Nem tudom mi van ezekben a kendőkben, de szinte minden mocskot eltávolítanak. Ugyanezzel a módszerrel töröljük át az ajtókon az ajtóbehúzó szövet kárpitokat. Máshogy nem is igazán lehet ezt tisztítani. Alaposan áttöröljük és azonnal látszik a különbség.

 

Végső megoldás: Straus fűkasza


Talán már tényleg az utolsót írom eme remekműről. Most pillanatnyilag úgy tűnik több mint két és fél év szenvedés után talán kezd “normálisan” működni a gép. Ettől még természetesen egy ipari hulladéknak tartom. De nézzük mi is állt a nehezen indíthatóság mögött.
Először is a porlasztóval voltak bajok. Gyárilag eleve nem volt jól beszabályozva, ki sem pörgött megfelelő módon. Aztán üzemmeleg állapotban rendszeresen felakadt a tűszelep. Eleinte nyitott, későbbiekben már zárt állapotban is. A megoldás a porlasztó cseréje lett. Az újnak ugyan nem akadt fel a tűszelepe, de indítani még mindig művészet volt. De legalább ha beindult, többé-kevésbé normálisan ment. Igaz, voltak ingadozások a járását illetően. Többen javasolták a szimeringek cseréjét. Ezt megtettem, ennek ellenére továbbra sem lehetett beindítani. Egyszerűen nem kapott üzemanyagot, a gyertya száraz volt. Közben üzemanyag csövet is cseréltem, mert az átvezetésnél szétfeslett. Ettől még nem javult meg. Több hibát is javítottam, de közben én is csináltam egyet, amit csak később vettem észre. Mikor raktam össze a gépet, az utolsó csavarnak egy hosszabb méretű maradt. Ezzel rögzítettem a légszűrő házat. Mivel ez túl hosszú volt,. kissé eldeformálta a hidegindító csappantyút, aminek az lett az eredménye, hogy nem csak a csappantyún található apró furaton kapott levegőt a motor, hanem a csappantyú mellett is. Így aztán nem volt elég dús a keverék a beinduláshoz. Mikor ezt megtaláltam, a csappantyú hajlítgatásával beállítottam úgy, hogy viszonylag jól zárjon. Na, azóta be tudom indítani  a gépet, nem kell üzemanyagot befecskendezni. Még a gyújtáskábel van eltörve, ami miatt a leállítás nem lehetséges a kapcsolóval, de majd alkalom adtán újra forrasztom. Egyszer már megtettem, de egy fűnyírást nem bírt ki, újra eltört a vezeték. Olyan apróságokon már fel sem akadtam, hogy a gázkar eltört. Egyszerűen megragasztottam. Korábban írtam is már itt róla, még fotót is tettem fel a megragasztott alkatrészről. Az azóta is bírja.
Szóval amit érdemes átnézni és megcsinálni: Szimering csere, üzemanyag cső csere, valamint megnézni, hogy a kis csappantyú nem deformálódott-e el a légszűrő ház alatt. Ha az nem zár rendesen, kínkeserves a gép beindítása. Berántó szerkezet már másik van rajta. Először a belső részt rögzítő csavar kilazult és picit megolvadtak a műanyag alkatrészek. Egy fél évvel később az egész berántó szerkezet összeolvadt, ekkor már menthetetlen volt, cserélni kellett az egészet.
Most egyelőre jól működik, remélem komolyabb problémák nem lesznek vele. Ja, a sok indítgatástól, rángatástól kikopott az üzemanyagtank alja és ott enyhén csepeg a benzin. 🙂 De én nem veszek rá másik tankot. Fűnyírás után visszaöntöm a kannába a benzint és akkor nem csepeg el a drága nedű. 🙂

Van megoldás!


Délelőtt bejött a boltba egy idősebb német úr. Nem tudott magyarul, így aztán az én megkopott német tudásomat kellett elővenni. Elem tesztelőt keresett. Akkor nem tudtam, hogy  venni akar, vagy csak a nála lévő elemet akarja megnézetni. Saját használatra ven itt egy, azt mutattam neki. Nézegette, majd eldöntötte, hogy jó lesz. Kérdeztem tőle az elemet elhozta-e. Mondja, otthon akarja az elemet megnézni, mert nem világít a lámpája. Már vette elő a pénztárcáját, mikor mondom neki, hogy ezt mi itt használjuk, nem eladó. Gondolkodóba esett, de hamar kiötlöttem a megoldást. Nagyon régen a ceruza elem teszthez készítettem egy kis próbalámpát. Egy zseblámpa izzóra két kis vezetéket forrasztottam. Előhúztam hát az egyiket a fiókból és egy elemen megmutattam neki a használatát. Igazi szívből jövő nevetést hallottam tőle, majd mondja, hogy tökéletes, szuper. Egyszerű és könnyen használható. Ismét veszi elő a pénztárcát, kérdezi, mennyibe kerül. Mondom neki: Kostenlos! 🙂 Nagyon örült és boldog volt. Mosolyogva elköszönt.

Tervezett elavulás


Azt hiszem mindenki tudja mit is takar a fenti cím. Semmit nem az örökkévalóságnak gyártanak mint régen. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy minden sokkal rövidebb ideig bírja mint régebben. Legyen az mosógép, villanykörte, vagy éppen egy nyomtató. Most ez utóbbiról vetnék pár mondatot. Van egy Epson SX100-as nyomtatóm. Ez egy tintasugaras multifunkciós készülék. Nyomtató, szkenner és fénymásoló. Talán 2010 májusában vettem, tehát immár 7 éves. Nagyon sokat nem volt használva, de lehet éppen ebből kifolyólag igen gyakran kellett fejtisztítást csinálni, aminek nem csak az a hátulütője, hogy rengeteg festéket pazarol el, hanem az is, hogy ez a ciklus nem végtelen számú. Igazán nem tudja senki, hogy mennyi ilyen műveletet végezhet el a készülék mielőtt véglegesen megáll. Ilyenkor nincs más módszer, mint venni másikat, ezt meg vinni az elektronikus hulladékok közé. Nos, ahogy teltek az évek, most az utóbbi néhány hónapban egyre gyakrabban előfordult, hogy patron csere után a nyomat minősége nem volt kellő minőségű. Ekkor újabb fejtisztítás, az ezzel járó tinta pazarlással együtt. Néha egye patronokat nem ismert fel, noha jó ideje már benne volt a nyomtatóban. Meg természetesen a ciklus számláló egyel növekszik. Aztán persze léteznek programok, amikkel meg lehet nézni hogy állnak ezek a ciklusok és resetelni is lehet. Pár napja aztán egy nyomtatás előtt a nyomtató a következő szöveget dobta fel: “A nyomtató egyes alkatrészei élettartamuk végéhez közelednek. Kérjük további információért lapozza fel a használati útmutatót.” Lehet hogy nem szó szerint idéztem, de a lényeg ez benne. A talált szoftverrel kiolvastam az értékeket. Az egyik 91,18 %-on állt, a másik 0,12-n. Akárhányszor próbáltam, kínlódtam a nyomat minősége nem volt jó. A tesztábra hiányos, elmosódott, úgy értve, a tényleges nyom helyétől egy-másfél centire is volt festékpetty. Azért oda elköpni a festéket nem semmi. A resetet nem engedte a nyomtató, mert még nem állt le. Aztán eljött az, hogy megint nem ismert fel patronokat. Kivettem, visszatettem, közben a feketét cseréltem. Igen ám, de a szokásos fejtisztításin procedúra nem ment le, sőt el sem kezdődött. Viszont a nyomtatón világítani kezdett a festék és papírhiányt jelző lámpák. Tudtam, most jött el a pillanat, hogy a nyomtató kuka lesz, vagy még tudok életet csiholni bele. Ráeresztettem a resetelő programot. Elvégezte a műveletet, kérte kapcsoljam ki a nyomtatót. Kikapcsoltam. Kis idő múlva vissza, a lámpák nem világítottak. Nézem a programmal, vissza vitte  a ciklusokat 90 %-ra. Azért ennyire, mert nem teljes értékű program. Ha az lenne, valószínűleg 0-ra állította volna a számlálót. A lényeg ez után jött. Láss csodát, a tesztábra nyomata jó. Nos, ezekből nagyon könnyen az szűrhető le, hogy amikor a nyomtatóban a ciklusszámláló meghaladja a 90%-ot, akkor elkezd szarul nyomtatni, meg kidobja, hogy nem ismeri fel a patronokat. Ez az aljas manőver kódolva  van a nyomtatóba, mert ténylegesen gyakorlatilag semmi baja, azon kívül, hogy szerinte a tintafelfogó párna megtelt. De szoftveresen folyamatosan hibákat generálnak még mielőtt teljesen leállna a nyomtató, hogy az ember azt higgye, itt a vég, menthetetlen a készülék. Már csak az a kérdés, hogy ezzel a programmal hányszor lehet resetet végezni a nyomtatón.
Sajnos Epson márkában nincs az SX100-hoz hasonló készülék. Amik vannak, árban, tudásban lényegesen magasabb. Otthoni használatra egyszerűen nem létezik. Más márkát nem szeretnék venni, az előző nyomtató is Epson volt. Azt bő 9 évig használtam mielőtt végleg leállt. Ha majd ez is végérvényesen beadja a kulcsot, és akkor sem lesz ilyesmi kategóriájú készülék, akkor sajnos kénytelen leszek más márkából választani.

Renault hiba


Tudom, semmi nem tart örökké, manapság meg már főleg nem úgy gyártanak valamit hogy az az idők végezetéig kitartson. A képen látható Clio ajtónyitó kallantyú már bontóban vásárolt, de akkor is repedt volt. Mára viszont már két darabra tört.

Reménytelen a bontóban használhatóbbat találni, mert tavaly is csak ez volt, meg még töröttebb. Mondjuk akkor nem volt így eltörve. Szóval ezt kellett egyesíteni, hogy használható legyen. Természetesen nem igazán tudok olyan ragasztóról amivel ezt meg is lehetne ragasztani úgy, hogy használható legyen. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a rendszerben van egy rugó, ami feszíti az anyagot, ráadásul ott éppen hiányzik is az anyag, mert már kitört. Nem is gondolkodtam egyéb ragasztóban, csak a pillanatragasztó, szódabikarbóna kombóban. Többször is jó szolgálatot tett már. Most is ebben bíztam. Először a két felet illesztettem össze, simán ragasztóval rögzítettem, hogy ne hulljon szét a kezemben mikor a tényleges ragasztási folyamatba kezdek. A művelet után így nézett ki:

Jól látszik a jobb felső sarok hiányzik. Pont ezt a részt nyomja a rugó, szóval erre rá kell dolgozni. Természetesen a ragasztási felületen egy kicsit megdörzsöltem csiszolóvászonnal, hogy érdesebb legyen a felület. Szerencse, hogy maga a műanyag olyan típusú, amit remekül fog a pillanatragasztó.
A “lyuk” lefedése természetesen önmagában nem lehetséges a pillanatragasztó/szódabikarbóna párossal, ahhoz túl nagy  a rés. Ezért aztán gáz öngyújtó szelep melletti sarkából vágtam ki egy kis darabot és azt ragasztottam a résre. Először azt is simán pillanatragasztóval rögzítettem, majd következett a több rétegű pillanatragasztó és szódabikarbóna felvitele.

Belülről a mélyedést az előbb említett kombinációval több rétegben feltöltöttem. Mivel a kombináció azonnal megköt és szinte cement keménységű, azonnal lehet csiszolni, reszelni. Gravírozóval elkészítettem a rugó helyét a felvitt anyagban, majd összeillesztettem a mechanikus elemeket.

Ezután jöhetett a terheléses próba:

A szerkezet tökéletesen működik és mehetett vissza az autóba. Mivel a pillanatragasztó azonnal megköt (szó szerint, 1-2 másodperc alatt) amint érintkezik a szódabikarbónával, száradási időre várni nem szükséges. Nyilván a kémiai kötés végleges erőssége egy picit később következik be,  de szinte azonnal teljes terheléssel igénybe vehető a megragasztott tárgy.

Az olyan műanyagokat, amiket egyébként sem fog a pillanatragasztó, azt ezzel a módszerrel sem lehet megragasztani. De ami ragasztható és van kellő felület hozzá, ezzel a módszerrel bivaly erős ragasztást tudunk elérni.
Korábban már ragasztottam néhány eszközt, íme itt van a videó róla, hogy mi a ragasztás menete: