CB81MM


Legújabb szerzeményem a gyűjteménybe:

Ez egy CB81MM típusú telefon. A Mechanikai Művek gyártotta éppen 30 éve, 1982-ben. Alapja a CB76MM típus. Tulajdonképpen annyi a külömbség, hogy  aforgótárcsa helyett nyomógombos hívóművet kapott. Ezen kívül minden maradt a régiben. Még az impulusos tárcsázás is. Egyedül ami plusz az elődökhöz képest, az a REDIAL. Ezt a # gomb megnyomásával lehet elérni. A * gomb nem kapcsol semmit. Amolyan harmonikus díszítőeleme a készülknek. Merthát ugye, hogy nézne ki nélküle? Mivel még ez is impulzus üzemben működik, az IP telefon vonalakon híváskezdeményezésre nem alkalmas. A már korábban bemutatott kis áramkör, ami a forgótárcsás telefonhoz lett megalkotva, ebben nem használható. Nincs is szándékomban ehhez is fejleszteni az áramkört, mert ebből a típusból olyan kevés került ki, hogy elvétve lehet vele találkozni. Megmarad technikai érdekességnek a gyűjteményemben. Egyébként működik szépen, szép tiszta hangja van. Egy kis átnézés ráfért, mert pár vezeték nem jó helyre volt csatlakoztatva a panelon.

Nyílt levél az Epic Web kft-nek és a NMHH-nak


Tisztelt KFT, Tisztelt NMHH!

Örömömre szolgál, hogy blogom olvasgatásával töltik drága idejüket, akárcsak “kedvenc” hatóságom, az NMHH. Mindenek előtt visszautasítom és még a felvetés is sértő az Önök részéről, hogy én küldözgetek saját magamnak spameket mások nevében, hogy aztán a hatóságnál panaszt tegyek! Ha vették volna  a fáradtságot, hogy nem csak azt az egy részt olvassák el blogomból, ahol szeretett hatóságunkat szapultam, akkor egyértelműen és világosan kiderült volna. Ami  a beidézett részt illeti, mi másra tud az ember gondolni, amikor a tucatszám beküldött kérelem teljesen süket fülekre talál? Ha meg mégis foglalkoznak vele, akkor az eredmény az, hogy nem találják a küldőt. Ez jellemzően az emeltdíjas SMS-es csalásokkal kapcsolatos spamekre érvényes. Egyszerűen egyik hatóság sem vizsgálja, hogy ezen üzenetek után ki veszi fel a pénzt. Mindenki számára nyilvánvaló a Cipruson és hasonló helyeken behegyzett cégek nem létezőek. A pénzt itt veszik fel Magyarországon.
A világ e-mail forgalmának mintegy 80 % levélszemét. Ennyit küldenek ki fölöslegesen és ennyi levél megnyitásával tölt az emberiség fölöslegesen időt. Éppen ezért igen fontosnak tartom, hogy minél jobban vissza legyen szorítve eme törvénysértő tevékenység. A hatóság határozata után Önök jogtisztelő módon kívánják tovább folytatni tevékenységüket. Ez dícséretes. Ha ennyi haszna volt a feljelentésemnek, akkor már nem volt hiábavaló. Remélhetőleg Önöktől ezek után nem mennek ki kéretlen levelek. Bizonyára nem árulok el titkot, ha közlöm, nem az Önök cége volt az egyetlen, amit a hatóság elmarasztalt. Sőt, azt is elmondom, olyan is volt, ami pénzbüntetést kapott, mivel visszaesőnek számítottak.

Végül ha már a hatóság is olvasgatja az írásomat, akkor ebben a nyílt levélben nekik is üzennék. Nyilvánvalóan tudják, hogy milyen jellegű ügyekben nem tettek semmit az elmúlt évek alatt. Így aztán jó lenne, ha ezekre is nagyobb hangsúlyt fektetnének. De hogy ne kelljen újra visszakeresni, akkor elárulom, hogy a már korábban említett emeltdíjas szolgáltatásokkal kicsalt pénzes ügyekről van szó. Történetesen azokról a nyereményjátékokról. Végül azt is megemlíteni óhajtom, hogy több esetben előfordult, hogy a beküldött kérelmemre semmiféle válasz nem érkezett. Még az eljárási illeték megfizetésére szólító válasz sem. Talán nem azért, mert már mazsoláznak a kérelmeim között és a bonyolultabb, összetettebb ügyeket szépen szőnyeg alá seprik?

Álmaim


Már sötétedik, vendégek vannak nálunk. Aztán egyszercsak jónéhány fekete autó megáll a kapu előtt. Az egykori politikus, Maróti elvtárs és slepje toppan a házba. Kategórikusan kijelentik, hogy éjszakára ők itt fognak megszállni. Nem is tudom hányan vannak, tódul befelé a népség. Az udvar megtelik a fekete autókkal. Én a padlásszobában vagyok, mikor kaparászást hallok az erkély felől. Kinézek, hát látom, hogy egy hatalmas kutya próbál beugrani az erkélyen. Sokadik próba után sikerül is neki. Én egy támlás székkel visszaszorítom az erkély szélére és le is lököm, de az a dög újra próbálkozik. Mikor másodjára taszítaom a mélybe és még mindig nem nyugszik, akkor nyugodt lélekkel szólok Maróti elvtársnak, hogy a kutyájával csináljon valamit, mert tűrhetetlen, hogy mindig felugrik az erkélyre. Ekkor Maróti elvtárs int az egyik pudligárjának, aki kezébe veszi a kutya ügyet. Nem tudom mit csinált az ebbel, de utána nem próbálkozott bejutni az erkélyen.

Diktatórum: Tovább nyúzni az autósokat!


Először következzen a hír:

Az idősebb személygépkocsik és kisteherautók, valamint motorok sűrűbb műszaki vizsgáztatását javasolja az Európai Bizottság múlt héten beterjesztetett tervezete. A jelenlegi – hazánkban is érvényes –uniós minimumelőírás a 3,5 tonnánál kisebb súlyú gépkocsik, illetve a motorok esetében azt írtja elő, hogy a kötelező műszaki vizsgálatoknak 4+2+2-es szabály szerint kell megtörténniük. Ez azt jelenti, hogy az első műszakit a jármű 4 éves korában kell elvégezni, majd azután kétévente kell vizsgára menni.

A közlekedésbiztonság fokozása érdekében a brüsszeli testület a 4+2+2-es előírást 4+2+1-esre változtatná, vagyis a járművek hét éves korától már csak évente adnák ki a műszaki engedélyt. Ez azt jelentené, hogy a hét évnél idősebb járművek tulajdonosainak duplázódnának a műszaki vizsgáztatás költségei, miután a korábbi két év helyett már évente kellene vizsgára vinni az autókat, illetve motorokat.

A brüsszeli javaslat emellett a hazánkban jelenleg nem vizsgaköteles 50 köbcentinél kisebb segédmotorok, vagyis a robogók esetében is előírná a rendszeres, 4+2+1-es szabály alapján a műszaki vizsgáztatást. Becsült adatok szerint hazánkban jelenleg 300-600 ezerre tehető a robogók száma, így a brüsszeli javaslatok elfogadásával erre a körre is kiterjedne a vizsgáztatási kötelezettség. Pár éve Magyarországon is volt szándék arra, hogy robogókra is kiterjesszék a kötelező műszakiztatást, azonban az ötlet végül elhalt.

A bizottság uniós szinten előírná azt is, hogy azok az autók, amelyek a négyéves vizsga idején már 160 ezer kilométert futottak – ezek közé a 3,5 tonnánál kisebb tömegű járművek közül főként a céges felhasználású kisteherautók tartoznak – csak egy évre kapjanak műszakit. Ezen gépkocsik esetében négyéves kortól kezdve évente kellene vizsgáztatni, mint ahogyan a taxik, mentők esetében ez már az első évtől kezdve így van már most is az uniós előírás szerint.

Közlekedésbiztonsági szakértők lapunknak elmondták: szakmai szempontból teljesen indokolható, hogy a közlekedésbiztonság fokozása érdekében gyakrabban ellenőrizzék kötelező módon az idősebb, illetve a sokat futott járműveket. A brüsszeli javaslatok az autósok és motorosok számára a terhek növekedését vonná maga után, míg a hazai költségvetésnek jelentős többletbevételt hoznának. A járművek vizsgadíjának mintegy 60-70 százaléka ugyanis a kincstárba folyik, a maradék 40-30 százalék pedig a vizsgaállomásokon marad, amelyek 85 százalékát megbízott szerződéses partnerek működtetik, míg a többi 15 százalék állami vizsgaállomás.

A jövő évi költségvetés tervezetében közel 29 milliárd forint működési bevétel van betervezve a vizsgákat kezelő Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) esetében. Az NKH bevételeinek 70-80 százaléka pedig a műszaki vizsgák díjaiból származik, vagyis évente mintegy 20-23 milliárd forint bevétele van a költségvetésnek a vizsgadíjakból. Ez a bevétel a brüsszeli javaslatok elfogadásával számításaink szerint további 15-17 milliárddal nőhet. Magyarországon ugyanis jelenleg 2,5-2,8 millió, 11-12 éves átlagéletkorú a 3,5 millió tonnánál kisebb súlyú jármű fut az utakon, amelyek 60-70 százaléka 7 évnél idősebb, vagyis évente legalább mintegy 1,5 millió jármű pluszvizsgáztatását eredményezné a brüsszeli javaslat elfogadása a jelenlegi évi mintegy 1,8 millió műszaki vizsga mellé. A személygépkocsik esetében a jelenlegi 16.290 forintos vizsgadíjjal számolva a plusz 1,5 millió vizsga mintegy 25 milliárdos vizsgadíjat jelentene évente, amelyből 15-17 milliárd folyna be a büdzsébe.

A bevétel azonban még ennél is nagyobb lehet, ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rendelettervezete szerint a személygépkocsik esetében a vizsga díja 22 ezer forintra emelkedik.

Még mielőtt bármit is írnék, csupán egy kívánság: A jó büdös kurva anyját bassza szájba az a tetű, aki ezt kitalálta! Utána meg azok is, akik ezt meg is fogják szavazni! No, ennyit a kívánságműsorról. Akkor nézzük a tényeket. Szóval tehát évenként kellene műszaki vizsgára vinni a járműveket bizonyos kor fölött. Amúgy egyébként a pénzbehajtáson kívül semmi nem indokolja. A baleseti statisztikák sem. Balesetek nem a járművek műszaki állapota miatt történnek. Tehát: műszaki évenként, de nem ám, hogy akkor a vizsgadíj fele lenne. Nem bizony. Sőt, most fogják emelni, vagy már emelték is a vizsgadíjat. És milyen nagylelkűen, ha a vizsga lejárta előtt visszük vizsgára a járművet, akkor az eredeti vizsgáil hátralévő pár hét, vagy pár nap nem vész el, hanem az eredeti érvényesség végétől hosszabbodik az új vizsga érvényessége. Mintha ezzel kegyet gyakorolnának a díjemelés miatt. Köszönjük!
Aztán itt van a segédmotorok vizsgáztatása. Na ne már! Ennyire azért nem lehet megszorulva  a költségvetés. Arról volt szó korábban, hogy rendszámot kapnak egy műszaki vizsgával egybekötve. Már ez is abszurdum, mármint a vizsga. De az, hogy ezt időről időre, történetesen akár évente meg kelljen hosszabbítani, az már vicc. Műszakilag eddig sem volt semmi probléma ezekkel a járművekkel. Itt megint csak a pénzbehajtásról szól a történet. Nagyon jól kiegészíti egymást a kormány és az EU. Mindkettő csak a pénzbehajtásra utazik, cserébe semmi pluszt nem ad a polgároknak, csak a nyűgöt. Mi is lesz ebből? Az, hogy egyre elégedetlenebb lesz a nép a kormánnyal és az Európai Unióval. De hogy ne lehessen kritizálni az EU-t és nagy nyilvánopsság előtt hangoztatni az unióból való kilépést és arra buzdítani, készül már a törvényjavaslat, ami alapján ezen személyek akár 3 évre rács mögé is kerülhetnek. Na én szarok erre is nagy ívben és igenis én is azt mondom, hogy egy ilyen csoportulásbnól mint az Európai Unió, minél előbb el kell takarodnunk, mert nekünk itt jövőnk nincs. Mindent lenulláznak. Az iparunkat már leromboltatták, még fizettek is érte, (lásd cukorgyárak) az országot felvásárolják nem csak gazdaságilag, hanem politikailag is. Jól mutatja ezt pártunk és kormányunk: Pofázás volt, elszámoltatás nem. Tovább folyik a zsidók seggnyalása. Káder János azonnal táviratot küldött a zsidóknak, amint híre ment, hogy Bulgáriában felrobbantottak egy zsidókkal teli buszt. A romagyilkosságok idején az akkori hatalom a temetésen képviseltette magát. Vajon Bándy Kata temetésén is képviseltetik magukat? Ugyan már! Nem volt se roma, se zsidó. Így neki nem jár. Ő csak egy magyar volt a többi 9 millióból.
Jól szól a mondás: Fejétől bűzlik a hal. Bűzlik, elevenen rohad el az unió, de pártunk és kormányunk kitart a végsőkig mint a zenészek a süllyedő Titanicon. Eszükbe nem jutna menekülni, itthagyni ezt a beteg világot. Hogyan is tehetnék, mikor Brüsszelből és Telavivból jön a parancs, hogy mit kell eladni, megsarcolni, hogy ezek a hízott fejű disznók minél jobban és tovább éljenek.
Szépen elkanyarodtam a témától megint, de minden mindennel összefügg.

Hangáradat


Most, hogy újra van hangja a gépemnek, megszerkesztettem egy kis videót. A felvétel Szlovákiában készült. A pár nappal korábbi bejegyzésemben nem tettem említést az eseményről, úgy gondoltam talán egy külön bejegyzsét megérdemel a történet. Íme tehát a videó:

Szabadság


Eljött a nyár és vele együtt a szabadság ideje is. Ismét a Zemplén lett az alapvető célirány. De nézzük időrendi sorrendben.

Hétfő: Indulás. 3/4 10-kor indultunk, délre meg is érkeztünk. Ebéd, majd indulás Nyíregyházára egy kis shoppingolásra. Egy füst alatt a következő évre szóló vírusírtót is beszereztem. Az idő túlságosan is jó, még javában tartott a kánikula. A telefon számlás előfizetést átváltottam kártyásra. Korábban már ecseteltem milyen megfontolásból.

Kedd: Erre a napra időzítettük a gyalogtúrát. A nagy melegre való tekintettel egy rövidebb út mellett döntöttünk. Az út hossza 9 km lett volna. Már az elején rossz irányba indultunk, így aztán borult az összes többi is. Mire megtaláltuk a helyes irányt, addigra az eltévelyedéssel elég nagy távot lenyomtunk. Kurva meleg volt és rengeteg szúnyog. Szóval a helyes irányhoz visszaballagtunk, ott meg azt láttuk, hogy az összes jelzés le van festve. Úgy gondoltuk azért, mert az út egy szakasza nem járható. Így nem kockáztattunk és ismét módosítottuk az útvonalat. Végül a teljes tervezett úthosszat teljesítettük egy halom szúnyogcsípéssel. Utána még egy bobozás belefért a napba.

Szerda: Mára a Zempléni kalandpark lett betervezve. 5 alkalomra szóló lesiklásra váltottunk jegyet. Az első két csúszás után egész hosszúra nyúlt sor várt minket. Előtte fagyiztunk egyet. Az 5 lesiklás után kisebb shoppingolás a Tescoban, majd irány vissza. Tekintettel arra, hogy a mellékutak egy része igen rossz és lassabban lehet haladni, az útvonal egy része, mintegy 20-25 km Szlovákián keresztül lett megtéve. Éppen visszaértünk, mikor az eső is elkezdett esni. Összességében nem sok eső esett.

Csütörtök: A mai úticél Telkibánya volt. Az út szokásos részét, Pácintól Sátoraljaújhelyig szintén Szlovákián keresztül tettük meg. Telkibányán az érc és bényamúzeumot néztük meg. Továbbmenve Boldogkő várát kerestük fel. Tavaly is voltunk, de akkor még nem volt látogatható a felső szint, ahol gyönyörűen megépített terepasztalok mutatják be a harci jeleneteket. A lőpor malomban is elhelyezték azt a hatalmas fából készült kereket, amit emberi erővel hajtva őrölték a lőpor gyártásához szükséges anyagokat. Kétszer körbejártuk a várat is kívülről. Útban visszafelé megálltunk Nyíregyháza-Sóstón egy íjász üzletnél. Vettem remek céltáblát. Erre könnyebb lesz lövöldözni, no meg felállítani is egyszerűbb.

Péntek: Egy kisebb Felvidéki autókázást iktattunk be erre a napra. Lácacséke-Pribenyik között léptük át a határt. Első állomás Királyhelmec volt, azon belül is a Tesco. Azért a határ felől a város széli cigánytelep igen érdekesen festett. Én eddig ilyet még nem nagyon láttam. Na de nem ez volt a meglepőbb. A Tescoban felvásároltam a Cofitos készletet. Vettem még egy-két apróságot. Utána a nagykaposi Tesco következett. Onnan is felvásároltam a Cofitos készletet. Nem sokat költöttem. Innen gyakorlatilag visszafelé vezetett az utunk az 552-es, 553-as úton. A két út kereszteződése előtt egy kis mellékúton lecsaptuk a kanyart. Na itt pislogtam, mikor Gercsely szélén újabb cigánytelepet láttunk. Na ez már meredekebb volt. A házak, mit házak, putrik és a közút között, illetve a közúton élték mindennapjaikat. Szabad tűzön az utcán főztek valamit. Kerítés egyáltalán semmi. Az emberek az azfaltút szélén tanyáztak teljes lelki nyugalommal. A purdék az azfaltra firkáltak krétával. Még a kutya is az úton bóklászott. Ilyen életformát én eddig csak filmen, tévében láttam. De most már tudom, ez valóban létezik, nem csak rendezői dramaturgia. Nem tudom, nálunk van-e ilyen, minden esetre még nem láttam.
A ledöbbenés után nem soká elértük a határt Sátoraljaújhelynél. Ha már arra jártunk, nem vontuk meg magunktól a bobozás lehetőségét.

Befizettünk két lesiklás erejéig. Most nem sokan voltak, szinte egyáltalán nem kellett várakozni. Innen már visszafelé jöttünk, de természetesen a jobb minőségű szlovák úton jöttünk. Útközben még benéztünk unokanővéremékhez, majd éppen ötre értünk vissza a bátyámékhoz.

Szombat: Erre a napra két dolgot terveztünk. Elsőként az M3 Archeoparkot. Hogy is fogalmazzak. Röviden és tömören: Kár volt az időt és a pénzt pocsékolni. Nyitva is volt a park, meg nem is. A nyitvatartás szerint nyitva voltak, de a pénztár nem üzemelt és egyéb más, a parkhoz tartozó létesítmény sem. A jurták is zárva voltak. Némi mozgolódás látszott, de az alighanem esküvői készülődés volt. Semmi információ nem volt kiírva arról, hogy miért nincs nyitva semmi. Jószerével negyed óra alatt végeztünk vele. Innen Szerencsre mentünk. Útközben az egyik kis faluban, Tiszalúcon az utunk éppen a Trianon tér mellett vezetett el. Megálltunk és készítettem néhány képet. Szépen kialakított terecske látványos díszítő elemekkel. Így is lehet emlékezni történelmünk fekete napjára. Tovább menve megérkezvén Szerencsre, megnéztük a várat, illetve a benne berendezett múzeumot. A történelmi esemény emlékein kívül helyet kapott a csokoládé kiállítás, korabeli képeslapok, berendezett posta illetve egy fotós műterem. Ezután már csak visszafelé vezetett utunk a bátyámékhoz. Gyakorlatilag a tervezett programokat végigjártuk. Természetesen vannak még nem látott tájak, de olyanok is vannak, ahova a későbbiekben még visszatérünk.

Vasárnap: Már csak a hazautazás maradt. A 11 órai indulás után valamivel fél egy előtt volt az érkezés. Útközben még tankoltam Berettyóújfaluban. Onnan váltakozó intenzitással és kihagyásokkal esett az eső. Mire hazaértem, itt is intenzív eső keletkezett. Indulás után úgy egy órával éreztem, mintha a légkondi hatékonysága csökkent volna. Nem fújt kellően hideg levegőt befelé. Aztán egyre jobban az az érzésem támadt, hogy a ventilátor sem nyomja annyira a levegőt be, ahogy annak kellene. És valóban nem. Már csak az okára kellett rájönni. Tankolás után egy kis pillantást vetettem a motortérbe. Azt láttam, hogy a kondenzvíz igencsak gyéren csordogál a klímából. A klíma csövei vizesek voltak. Hogy ez ilyen szokott-e lenni, nem tudom, mert eddig nem figyeltem. Mikor tovább indultam, úgy tűnt, kissé erősebben dolgozik a ventilátor, de ez csak rövid ideig tűnt így. Aztán megállván észre vettem néhány vízcseppet az anyósülés előtt a padlón. Levettem a pollenszűrő házának fedelét. Az alsó fedélben állt némi víz. Kihúztam a szűrőt és benyúltam a nyíláson. Vastag jégréteg volt a hőcserélőn. Na ezért nem tudott a ventilátor átnyomni rajta elegendő levegőt. Ekkor aztán megindult a vízáradat a klímából, hiszen a jég olvadásnak indult. Most már csak az a kérdés, hogy mitől volt ez az intenzív jégképződés. Az autó szerelést nem igényelt, de annál inkább a számítógép. Tegnap délután 6 órán keresztül nyaggattuk, de mégsem sikerült hangot kicsikarni belőle. A neten bogarászva kiderült, sajnos nem egyedi a probléma. Többféle megoldást is javasoltak a probléma megoldására. Nekünk egyik sem vált be. Már-már olybá tűnik, hogy ebből teljes újratelepítés lesz, pedig nagyon ódszkodok tőle.

Tarifa váltás


Trükkös a Telenor. Nézegettem, hogy milyen tarifacsomagra váltsak hétfőn. Még úgy szimpatikusnak tűnt az Alap tarifacsomag család, de azért a kisördög ott motoszkált bennem, hogy ennyire szép nem lehet. Nem is. A tarifacsomag ismertető oldalán egy árva szó nem esik se a kapcsolási díjról, se arról, hogy a teljes egészében lebeszélhető havidíj megvan-e osztva hívásirányokra. Kérem szépen ott a kapcsolási díj, és 60 %-át hálón belül, 40 %-át hálón kívülre lehet felhasználni. Mindez az ÁSZF módosítások tarifa mellékletéből derül ki. Így viszont már mindjárt nem olyan rózsás a helyzet. Számlást elvetettem, nézzük a kártyás csomagokat. Magyrán szólva egyik szarabb mint a másik. A percdíjak úgy valahol a 10 évvel ezelőtti szintet tükrözik, (50-80 Ft/perc azért vicc) plusz még hozzádobják a kapcsolási díjat. De könyörgöm, magyarázza már el valaki, hogy egyáltalán mi ez a kapcsolási díj? Milyen plusz költségek jelentkeznek a hívások létrejöttekor, főleg ha hálózaton belüli a hívás? Azt hiszem, nem kevesen ugranak be a percdíjaknak. Milyen jónak tűnik, aztán mikor megkapja az első számlát, akkor néz nagyot, hogy nem egészen úgy vannak ám a számlázandó tételek, mint ahogy a weboldalon szerepelnek.
Na ezért váltok számlásról kártyásra. Drasztikusan visszafogom a telefonálást. Azért nevetséges, hogy vezetékes telefonról, jószerével fele annyi percdíjjal megoldható a mobilok hívása, másodperc alapon, mindenféle sallangtól és cullangtól mentesen. Éves szinten durván 25-30000 Ft-ot fogok spórolni a telefonköltségen.