Megjöttem


Szombat
Csepergő, néha szakadó esővel fogadott a szombat reggel. Szerencsére az állomásra caplatás közben csendesedett.  A vonat időben érkezett. Mire Püspökladányba értünk, a csak motorból álló BZ olyan 90-95 %-os kihasználtságú volt. Püspökladányban is csepegett az eső, no meg hogy majdnem 20 percet kellett várni, bementem a váróterembe. Két padon is hajléktalanok döglöttek. Leülni úgysem akartam. Jó meleg volt a váróteremben. A nyíregyházi vonat is időben jött. Elég jól megtelítettük. Karcagtól már álló utasok is voltak szép számmal. Meglepő módon a vándor népséggel nem találkoztam.
A szokásos újpalotai BKV pénztár szombaton nem volt nyitva, így heti jegyet máshol kellett vennem. Délután találkozóm volt egy ismerősömmel, így a lyukasztgatós jegyet használtam. A metró végállomáson vettem meg a heti jegyet. Este az ismerősöm kocsival hozott vissza, ő még ment tovább.

Vasárnap
Erre a napra különösen nem terveztem dolgot. A Pólus Centerben tettem látogatást. Eddig nem sikerült a Siemens telefonhozz akkut találnom. De még keresgélek. Vettem egy ajtózárat, amit kicseréltem az egyik szoba ajtaján. Már nagyon a végét járta. Unokanővéremnek festékpatront kellett venni a nyomtatójához. A délután leginkább beszélgetéssel telt. Itt volt nagynéném egyik barátnője. Én közben elemlámpákat reparáltam.

Hétfő
Mára csak egy program volt tervezve. Ez pedig nem más mint a tetoválás. 12-re volt időpont. Kicsit hamarabb érkeztem, az előttem lévő páciens viszont kicsit csúszott. De semmi gond, az idő gyorsan telt. Nagyjából egy óra körül kezdődött a tetoválás. A minta felrajzolása és felrakása természetesen eddigre megtörtént. A művelet szűk két órát tartott. Tetoválás után visszajöttem és a "seb" ellátása következett. Este még egy kis varrógép karbantartás következett. Olajozás és a beszakadt cérnadarabok eltávolítása.

Kedd
Egy kis "shoppingolás" következett. Pontosabban a robogóhoz néztem alkatrészt, majd utána az egyik jönyvesboltot látogattam meg. Szerencsém volt, mindegyik kiszemelt könyvet megkaptam. Mivel jó időben végeztem, így még útba ejtettem a Conrad szaküzletet. Ott is hamar ráleltem a keresett projektoros órát. Visszaérkezés után kaja, majd egy kirántott konektor visszaszerelése várt rám. Persze a tetoválás is igényelt egy kis törődést.

Szerda
Végre sikerült megvennem egy akkumulátort telefonhoz, amit már több helyen is néztem. Régi telefon, így aztán nem volt túl egyszerű. A tegnap megvett projektoros órához néztem kapcsolóórát, de elég drágák volta, úgyhogy otthon fogom megvenni. Mindenképpen digitálist akarok, mert a gyakori áramszünet miatt a mechanikus nem igazán a legjobb választás. Jut eszembe, a Pólus Centerbe menet a Tesco előtt megállított egy fickó. Bemutatkozott, elmondta, hogy Dömsödre való és most szabadult. Pénzt gyűjt, hogy haza tudjon menni. Naná, hogy nem adtam egy fityinget sem.
A tetkó szépen gyógyul, már nem piros.
Délután egy kis látogatást tettem nagynéném egyik barátnőjénél. Este pedig nagyjából összepakoltam a holnapi haza induláshoz.

Csütörtök
Mára már csak a haza indulás maradt.  17 perc múlva indul a vonat innen a Nyugati pályaudvarról. Eddig nincs sok utas. Hétköznap van, ilyenkor kisebb a migráció. Püspökladánytól átszállás után nagyobb volt a vonat kihasználtság. És van pofájuk azt mondani, hogy ez a mellékvonal is kihasználatlan.

Reklámok

Majd leszek


Most pár napig nem lesznek bejegyzések, mivelhogy nem leszek itthon. A fővárosban van némi dolgom. Természetesen a beszámolókat később pótolom.

Álmaim


Amerikában vagyok. Nem tudom melyik állam és melyik városában. Egy nagyobb domboldal oldalába épített ház teraszáról nézek le a városra, a völgyre és a szemközti dombságra. Gyönyörű kék égbolt, szép zöld fű. Elindulok sétálni. A kezemben egy papír, amin a kint élő magyarok összejöveteli klubjainak a címe van. De tulajdonképpen nem ér semmit, hiszen azt sem tudom hol vagyok. Elindulok egy széles sárga járdán. Nincs más rajtam kívül az úton. A járda enyhén kanyarog a dombok közötti völgyben. Kristálytiszta a levegő, kellemes langyos a hőmérséklet. A dombon  ajárdától mindkét oldalon építméynek. Ipari létesítménynek néznek ki, de leginkább díszlet üzemekhez, malmokhoz hasonlítanak. A terület elég szellősen van beépítve. Ezek az "üzemek" csak úgy ott vannak a füves domboldalban, út nem vezet hozzájuk, legalábbis nem látszik, a járda felől nincs semmi gyalogút sem. Visszanézek jobbra hátra és megkeresem azt a házat, ahonnan letekintettem a tájra. Noha elég messze van, mégis úgy tűnik, mintha 1-2 perc alatt értem volna le a völgybe. Bal oldalon az egyik szélmalomhoz hasonló épület látszi. Vörös posztós lapátok forognak rajta. Fölötte egy sárkányrepülő száll, éppen felém közeledik. Én tovább megyek, egyre több épület vesz körül, embert csak itt-ott lehet látni. Megtalálom az egyik klubépületet, legalábbis úgy gondolom az. Zárva van, nincs bent senki. Visszafordulok és másik úton megyek tovább. Hosszas gyaloglás után a rendezett, tiszta kis épületekkel szegélyezett táj egyik pillanatról a másikra véget ér és az út végén egy düledező, koszlott girbe-gurba léckerítéssel elkerített házhoz érek. A ház előtt ül valaki, mintha szerelne valamit. A napsütés is megszűnt, inkább olyan komor, borongós lett az idő. Nem megyek tovább, nem is lehetne, hiszen a ház az út végén van, és mivel kerítések vannak mindkét oldfalt, kikerülni sem lehet. Nem megyek be a házba, mert érzem, nem biztonságos. Gyorsan visszafordulok és elindulok vissza. Még egy pillantást vetek a kezemben lévő papírra, amin 4 városnév szerepel. Nem találtam senkit így visszaindulok a domboldalra épült házhoz.

Mobilszolgáltatók piaci részesedése, 2010 január


Január
Pannon: +33398 (4104160 34,68 % +0,16 %)
T-Mobile: -3114 (5115999 43,23 % -0,18 %)
Vodafone: +11614 (2614213 22,09 % +0,02 %)
Az elsõ szám az előfizetők számának változása az előző hónaphoz képest. A második az előfizetők száma, a harmadik a jelenlegi részesedés, a negyedik pedig a részesedés változása az előző hónaphoz képest.

Jóvátétel?


“Beperelték a Magyar Államvasutakat (MÁV) egy chicagói bíróságon a “magyarországi holokauszt áldozatainak örökösei”; “jóvátételt” követelnek, amiért “a cég a II. világháború idején a zsidók elszállításában részt vett.”

 

Irányjelző


 

Álmaim


Az egri várnál vagyunk. Autóval mentünk, a vár mellett egy parkolóban letettük. A valósághoz képest egészen a város szélén volt a vár. A várat nagy füves terület veszi körül és körülbelül 100 méterre a vártól egy kerítés fut körbe. Bemegyünk a kapunk. A kaputól a várig enyhén kanyargó, lécekből összeállított járólap vezet. Körülbelül 1 méter széles. A járólaptól mintegy 5-6 centire mindkét oldalon szintén ilyen lécekből összerakott sáv vezet, széntén bő 1 méter szélességben. Ezen a sávon mindenféle növények vannak, leginkább vízi növények. Minden csupa pára, víz. A járósáv kissé ingatag, de azért biztonságosan lehet rajta közlekedni. Víz ugyan nem látszik a járólap és a növénysáv mellett, csak a fű, de nem tudhatjuk, hogy ha lelépnénk, nem süllyednénk bokáig vagy még lejjebb a vízbe. Ahogy kanyargunk a léceken megérkezünk a várhoz. Jobb oldalon egy külön épületben egy kis büfé üzemel. Megyünk tovább a várhoz, egy kiscit fölfelé vezet az út, de itt már szilárd kő az alap. Bemegyünk a várba. Bent sok helyiség található, mindegyik berendezve egy-egy, a régi kornak megfelelő funkciót ellátó helyiségnek. Nálam van a fényképezőgép, de valamiért eszembe sem jut, hogy fotózzak, pedig van látnivaló. Aztán mégiscsak előveszem és fotózgatok, de valahogy nem az igazi. Az elkészült képen nem az látszik amit fotózni akartam, hanem a fotócéltól jócskán mindig jobbra található látnivalók kerülnek a gépre. Tanakodunk, hogy mitől lehet, majd egy pillanat alatt helyre teszem a dolgot és rendesen megy a fényképezés. Mikor végeztünk a várral, elindulunk kifelé. A kaputól jobbra indulunk, a parkoló balra van. A város felé indulunk gyalog a műúton, járda nincs. Az úttal párhuzamosan bal oldalon fut a vasútvonal. Az út szinte vízszintes, nagyon enyhe lejtő és emelkedő van, de kissé kanyargós. Az egyik kanyartól a vasútvonal ketté válik. AZ egyik kanyarog tovább az úttal párhuzamosan, míg a másik egyenesen haladva egy emelkedőnek veszi az irányt. NOha sosem jártunk még arra, mégis tudom, hogy az emelkedő azért kell, mert az a vasútvonal ezt a másikat és a műutat keresztezni fogja távolabb oly módon, hogy egy hídon fölöttünk vezet el.