Szopni akarsz? Vegyél Straus fűkaszát!


A neten az egyik helyen neme egyszerűséggel valaki csak ipari hulladék nevet aggatott rá. Hát, mit mondjak. Tapasztalataim szerint nincs túl messze a valóságtól ezzel a minősítési jelzővel. Tavaly nyár végén vettem, akkor két alkalommal volt használva. A legelső indítást leszámítva, gyakorlatilag művészet volt beindítani. De nézzük szép sorjában a történteket. Az idei első használat közben, amit ugye millió rángatás előzött meg, szóval alig használtam, mikor egyszercsak leállt. Próbálnám indítani, a berántó kar mintegy 20 centi zsinórral simán a kezemben maradt. Levettem a berántó szerkezetet, az azonnal annyi felé ugrott, ahány darabból állt. Az egész szerkezetet rögzítő csavar kicsavarodott, majd a berántó zsinórt a tengely feltekerte, ezzel megfolytotta magát a gép. A berántó szerkezet műanyag része szépen megolvadt, de annyira nem, hogy használhatatlan legyen. Új zsínór bele és mehetne a fűnyírás, ha indulna a gép, de persze nem, illetve csak nagy kínok közepette. Külön öröm mikor beindul. Természetesen az új zsinór nem bírja a fél órás cibálásokat, elég erős amortizációs képet mutat. Hamarosan újra cserélni kell. A géphez adott leírás köszönőviszonyban sincs magával a géppel. Más rajz, más leírás mint amilyen maga a gép. Egyszóval használhatatlan.
Már gyertya cserével is próbálkoztam, az eredmény nem lett jobb. Nincs mit tenni, ezt szerelőnek kell megmutatni. Garanciát hagyjuk, az akkor szűnt meg létezni, mikor szétesett a berántó szerkezet. Szerelő rendbe teszi, első rántásra indul. Öröm é bódottá! Na nem sokáig, csupán a következő fűnyírásig. Egy jó fél óráig minden jónak tűnt. Aztán kezdett az alapjárat eltűnni. Először csak alacsony volt, aztán már semmi, mindig kellet egy kis gázt adni. A végén le is állt. Na, onnantól fogva nem lehetett beindítani. De a benzin az folyt kifelé a légszűrőnél. Öszecsomagolás, irány a szerelő. Szerelő szétszedi, hát a tűszelep be volt ragadva. Ismét öröm é bódottá, de megint csak a következő fűnyírásig, azaz ma estig. A fej kétszer esett szét, pedig olyan passzos, kézzel alig tudom szétszedni mikor damilt teszek bele. A második szétesésnél a rugó úgy eltűnt, hogy ketten egy órai keresgélés után sem találtuk meg, pedig nem is nagyon füves területen jártam éppen akkor. Kivettem a rugót a másik gépből és úgy fejeztem be a kertet. Már a vége felé megint kezdte a tűszelep felakadást. Az udvaron folytatva aztán tényleg megadta magát. NA, akkor vágtam földhöz. Egy kis műanyag darab le is tört. Le van szarva. Már-már a másik géppel akartam folytatni a vágást, mikor újabb kísérletet tettem a beindítással. Teljes gázt adva végül beindult, majd később észrevehetően a tűszelep elkezdett működni. Na így fejeztem be a kapu előtti területtel, de többször felakadt a szelep akkor is, de folyamatos teljes gázt adva éppen nem állt. A végére a damil is kifogyott, de már úgy kínoztam le azt a pár négyzetmétert.
Holnap megpróbálok rugót venni, de vannak kétségeim hogy kapok. A tűszelepet meg alaposabban szemügyre veszem majd, hoyg mégis mi az anyja kínjától szorul be időnként, főleg beindítás után olyan fél órával kezdődően. Talán a hőtágulás okozhatja a problémát. Na majd meglátom, ha lecsillapodtam, meg lesz ráérő időm. Egyelőre ott tartok, legszívesebben kibasznám az utcára az árokba és vigye aki vinni akarja. Még kap egy esélyt.

 

Bár ez a bejegyzés tavaly készült, videót most készítettem hozzá. Úgy gondolom, egy film sokkal többet elmond mint néhány mondat.

Reklámok