Akku regenerálás


A youtube-on egy rahedli videó van hogy lehet üzemképtelen szünetmentes tápegység akkukat újra használhatóvá tenni. Nosza, tegyünk egy próbát:

Reklámok

Retró toll 3


Lassan már cikk sorozat lesz a témából, pedig nem úgy szántam. Nég mindig, vagy már megint a klasszikus fém négyszínű tollróllesz szó. Mint nemrég megtudtam, ez a toll az Ico Kaméleon nevet kapta a keresztségben. Jó és találó név. 🙂 Na szóval azoknak próbálok segíteni pár ötlettel, aki úgy dönt, hogy szétszedi. De miért is kell szétszedni? Nem kell szétszedni. De ha már mégis, mert valami baja van és úgy gondolja az ember, hogy megjavítja, aztán a végén ott van előtte darabokba és fogalma nincs hogy rakja össze, jöl jöhet egy kis segítség. Én már jópár alkalommal szedtem szét és raktam össze ilyen tollat, úgyhogy nem a véletlenen múlt hogy sikerült egybe rakni. 🙂 Egy dologra nagyon figyeljünk! A rugókat nehogy széthúzzuk, mert gyakorlatilag ha ez megtörténik, akkor annak a tollnak gyakorlatilag itt a vége. Nos, ha már szétszedtük, vagy valaki más,mint nekem egyszer a keresztlányom, akkor valami ilyesmi tárul elénk:
DSC01037
Sok kis apróság van amire oda kell figyelni. Egy-két dologra én is utólag jövök rá. Múltkor írtam, hogy egy kis vékony huzallal hogy javítottam meg. Nos, ha most csinálnám, azért menézném hol fúrom ki, ugyanis a huzalhoz hozzáér a rugó belül, így a színváltó gomb lehúzásakor hallatszik amint a huzal oldalán a rugó végig szánkózik. Sokkal hangosabban működik a toll. De mindegy, ettől működik.
Összerakáskor a fém testbe csúsztassuk be a bal oldalon látható fém hengert úgy, hogy az íves aljú vájat a toll hegye felé essen. A tolltesten lévő lyuk, ahol a színváltó gombot kidugjuk, essen egybe a fém henger felső részének szélesebb részével.Gyakorlatilag úgy állítsuk be, hogy a lyuk teljes egészében látszódjon. Na, most kezdődik a neheze. Célszerű a tolltestet a fém hengerrel egybe rögzíteni, hogy alyuk mindig megmaradjon, hiszen ezen a lyukon kell belülről kidugni a színváltó gombot. Én egy tollbetét végét szoktam bedugni egy lyukon, így nem tudnek elmozdulni. Kezdődhet a türelemjáték. Fogjuk az egyik betéttartót és (célszerűség kedvéért) ahol a piros betét szokott lenni, (képen a klimp kis vájatától balra eső) abba dugjuk először. Ha ez megvan, a gombot rögzítsük egy kis ragasztószalaggal, nehogy kicsússzon a lyukon míg a többit rakjuk be. Ha ezzel megvagyunk, akkor a betéttartó másik végét tegyük óvatosan a rugóra vigyázva a tolltestbe. Ennek a színváltó gombját a kék helyére illesszük be. (nem lesz könnyű) Ez a klimp vájatától jobbra eső lyuk. Ha a helyén van, akkor ezt a két színváltó gombot toljuk a toll csúcsa felé és ott rögzítsük ragasztószalaggal. Én tixo szalagot használtam, de a szigetelő szalag is jó. Most a másik betéttartót játszuk be a lyukon. Ha megvan, akkor ezt is rögzítjük ragasztószalaggal. Végül jöhet az utolsó, de itt is vigyázunk a rugóra. Ha sikerült a helyére tenni, akkor a ragasztószalagokat távolítsuk el. Majd a színváltó gombokat húzzuk feljebb, de a lyukakig ne, nehogy beeseen valamelyik. Most így egyenletes magasságba rögzítsük mind a négyet. gyakorlatilag elég csak fölülre a ragasztó szalag, hogy ne essen ki a gomb a lyukon. Ha ügyesen dolgoztunk a két rugó szépen egymás mellett van ha benézünk a toll végén. Ha nem így lenne, igazgassuk el szépen. Az egész eddigi műveletben sokat segít egy kicsi órás csavarhúzó. Éppen azért kell az egynmás melletti betéttartókat berakni, hogy ne keresztezzék egymást a rugók. Így könnyebben mozog minden belül.
Gémkapocsból hajlítsunk egy pici horgot. Ezzel a horoggal nyúljunk be mindkét rugóért. A gémkapocs kiegyenesített másik végén a műanyag hengert csúsztassuk a toll belsejébe színjelző résszel lefelé. Figyeljünk arra, hogy a klimp rögzítésére szolgáló kis rés egybe essen a tolltest nyílásával. A horoggal húzzuk fel a rugókat a műanyag hengeren át. A henger maradjon a tolltestben! Amint a rugó kiért a tolltestből, a horog huzalja mellett egy 0,4 mm vastag huzalt, vagy bármilyen más vékony, de erős fonalat fűzzünk át. Amint ez kész, a klimpet dugjuk be a résbe, de csak annyira, hogy a műanyag hengeren is átmenjen. Ekkor a henger már nem fog mozogni ki-be. A gémkapocsból készült horgot vegyük ki, ez után a vékon yhuzal tartja a rugókat. A rugókat annyira húzzuk fel, hogy a klimpet könnyedén be tudjuk dugni teljesen a résbe. Arra figyeljünk, a rugó ne legyen nagyon kihúzva és folyamatosan egymás mellett legyenek, ne keresztbe. A klimp fogja tartani a rugókat. Ha aklimp vége akadna a rugóba, a kis csavarhúzóval vagy bármi más vékony hosszú eszközzel arugót igazgassuk el. A klimp ne nyomódjon neki a rugónak, hanem a klimpen legyen átvetve. A nagyon felhúzott rugó nem fog tudni teljesen lecsúszni a klimpre, erre ügyeljünk, éppen ezért ne húzzuk magasra a rugókat. Ha a klimp a helyén van teljesen, a rugók is jól állnak, a ragasztó szalagot eltávolíthatjuk. Tegyünk egy próbát, hogy minden színváltó gomb könnyedén jár-e. Jónak kell lennie ha a rugót nem húztuk szét. Ha van szilikon spray, a toll végén bespriccelhetünk, ez megkönnyítni majd a mechanika mozgását. Ha minden jól megy, akkor a kis vékony huzalt óvatosan húzzuk ki. Ez után már csak a kupakot kell rácsavarni a toll végére, majd a betéteket színhelyesen a helyükre tolni.
Ezzel a Kaméleon újra egyben van és használatra kész. 🙂
Igen jó kézügyességre és türelemre van szükség. De mint a példa mutatja, meg lehet csinálni. Visszatérve a műanyag henger kifúrására, ha most csinálnám, alaposabban szemügyre venném, hogy a kis huzal furatai olyan helyen legyenek, hogy a befűzött huzal a rugók mozgását ne akadályozza. Ezért van az, hogy most hallatszik ahogy a rugó végig dörzsöli a huzalt ahogy lehúzom az egyik színváltó gombot.

Álmaim


Már erősen alkonyodik. Debrecenben vagyok. A vasútállomásnál a villamos végállomáshoz tartok. A forgalomirányítót keresem. Az épületek amolyan konténerekből összetákolt építményekből állnak. Az egyik ajtón ott a felirat: Forgalomirányító. Mivel villamosvezető vagyok, meg akarom tudakolni a munkabeosztásomat. Benyitok. Egy idősebb nő van ott. Tulajdonképpen büfés is. Én csodálkozok. De ez biztos így van rendjén. Elmondom neki miért jöttem. Helyettesítő villamosvezető vagyok. Ő bezárja a bazárt és a Piac utcán pár száz méterrel odébb megyünk. Bemegyünk egy kapualjon, én letámasztom a falhoz a ruszki biciklimet. Aztán balra egy épületbe megyünk. Állítólag valami önkormányzati létesítmény. Mondjuk én nem is értem mi köze ehhez is az önkormányzatnak, de mindegy, biztos ez is így van rendjén. Közbe anyám is ide keveredik valahogy. Eddig nem volt ott. A nő elővesz egy nagy papírt. Kiteríti egy asztalra. Leírja a következő három nap beosztását. Mondom neki, a többit nem lehet? De lehet, de az már fizetős. Hm, elcsodálkozok, dehát csak kéne tudjam mikor hol dolgozok. Mondom, oké, legyen. A nő elkezdi lefénymásolni, majd azt mondja, postán megkapom. Én nem értem miért kell így megbonyolítani, de különösebben nem érdekel. Addigra csak megérkezik mire a három nap letelik. Én közbe azon aggódok, le ne nyúlják odakint a biciklimet, mert akkor aztán gyalogolhatok. A nő készséges volt, mindenben segített. Elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útjára.

Poleszje-01


Mikor 6 éve megvettem az autót ez a visszapillantó tükör benne volt:
Dsc01036
Én ezt azon nyomban ki is szedtem, valahogy nem illett “tájképbe”. 🙂 Azóta is egy szekrényben porosodott a kazánházban. Már a múltkor is agyaltam rajta, hogy meg kellene nézni egyáltalán működik-e benne az óra. Ma rá szántam magam. Először szétszedtem, hogy belenézzek az elektronikai részébe. 1987-ben gyártották, orosz technika lévén nem miniatűr alkatrészekből van összedobálva. Így aztán kell is ekkora burkolat, hogy elférjen az elektronika. Na szóval az elektronikát szemügyre véve látható sérülés nem volt rajta. Annyi látszott, hogy az egyik tekercs (vagy pici trafó) igen meleg lehetett valamikor, mert a műanyag burkolat fölötte némi olvadásnyomot mutat. Ettől még működhet, az orosz technika ilyen, áramzabáló. Három vezeték jön ki. Egy fehér és két fekete. Felejtsük el ami a logikát diktálná. Alapból én a feketét használnám a testelésre, de mivel abból két szál van, hát kétséges, hogy a fekete lenne a negatív. Annak a pozitívnak kell lennie. Nyilvánvalóan azért van két szál, mert az egyiken fixen megkapja a +12 V-ot, ettől szépen működésbe lép az óraszerkezet. A másik fekete vezeték pedig akkor kap +12 V-ot, ha ráadjuk a gyújtást, ugyanis a kijelző ekkor fog világítani. Egyértelmű, nem jó megoldás összekötni a kettőt, hiszen gyújtás nélkül egyrészt semmi értelme az óra kijelzésének, másrészt pedig fölöslegesen merítené az akkumulátort. Mint a képen látszik, a teszt sikerrel zárult, az óra működik. Még nem led technológiás kijelzőről van szó, hanem fluoreszcensről. Érdekes, ha a tápfeszültséget megszüntetjük és később visszakapcsoljuk, az óra nem nullázódik le, hanem onnan méri tovább az időt, amikor elvettük a tápfeszültséget. Legalábbis fél óra távlatából még így működött. Teljes üzemkész állapotban 39 mA-t, készenléti módban 3,4 mA áramot vesz fel. Tehát nem egy energia pazarló szerkezet. Lehet beállítani ébresztést is. Mondjuk ez azért elég érdekes opció egy autóban használatos dolognál. De ha mondjuk valaki rendszeresen autóban alszik, akkor lehet jól jön ez a funkció. 🙂 Azt nem próbáltam, hogy készenlétben is ébreszt-e, de gondolom igen, hiszen csak a kijelző van lekapcsolva. Viszont rettentően zúg. Nyilván a kijelező meghajtásához szükséges frekvencia előállításának mellékterméke. Vagy csak egyszerűen azt a kondenzátort ki kellene cserélni, mert az egyik adja a hangot. De én azzal most nem bíbelődök. Kipróbáltam, működik, kész. Visszament a szekrénybe, majd valamire jó lesz. Orosz autóm szerintem sosem lesz, abba még stílusos is lenne. A bátyám is a korábban tervezett őszi autócserét korábbra hozta, így az ő Samarájába sem kell. Az utód jármű meg már a mi autónk lesz, azt már régen eldöntötte. Szóval egyelőre megmarad egy használaton kívüli kacatnak. Van még jó néhány. 🙂

Büdös víz a bojlerből – betegség?


Kicsit furcsa az írásom címe, de mindjárt minden világossá válik. Nagyon sokan olvassák a Büdös víz című bejegyzésemet.
Abban akkor említettem, hogy az új vízvezeték hálózattal remélhetőleg megoldódik a gond. Hát nem oldódott meg. Sőt mi több, az utóbbi időben egyre büdösebb a víz. Reggel feltekertem maximumra a bojlert, mert már elviselhetetlen volt a szag. Még most este is, mikor fürödtem, mintha egy záptojás is úszkált volna a kádban. Korábban nem gondoltam rá, de nekem fürdés közben jönnek az ötleteim, hogy vajon mitől lehet az, hogy december óta már háromszor voltam taknyos, de 5-7 nap alatt elmúltak. Most a köhögés irritál, de fogalmam sem volt eddig, hogy már megint mitől. De a kádban ücsörögve rájöttem egy apró szálra, ami vékony mint a hajszál, de talán magyarázatot adhat a bajunkra. A bojler nagyjából 50 fok körülre van állítva. A vízbefolyás miatt a bojlerben lévő víz helyenként nyilván hűvösebb ettől, ezzel jó táptalajt biztosítva a baktériumok szaporodásának. Mert nyilván szaporodnak, hiszen ettől olyan irgalmatlan büdös a víz. Egy ideig nem volt szaga a víznek, sőt néha teljesen szagtalan volt. Mondjuk ezt sem igazán értem hogy miért. Hanem az utóbbi időszakban fürdésről a zuhanyzásra tértem át. Mi is történik ilyenkor? Rengeteg vízpára keletkezik és a zuhanyrózsa által szétporlasztott apró vízcseppek is szépen úsznak a levegőben amit beszipákolok. A Legionella baktérium esetében éppen ezt nem kellene. Korábban írtam, itt, itt és itt a lázas allapotomról. Akkor kiderült a párásító okozta a bajt, a tünetek tökéletesen ráillettek a Legionellára. A mostani eset enyhébb. Nincs lázam, de fejfájás az volt. A torkomat olyan furcsán érzem és gyakran köhögök. Nem tudok másra gondolni, mint arra a rühes vízre. Anyám is állandóan kehes. Ő is inkább zuhanyzik mint a fürdőkádban ül. Szóval nála is magyarázat a sok köhögés, lázas, náthás állapot. Ennyiszer nem fertőződhet meg az ember náthával.
Mivel mikroszkópom nincs, így a vízmintákat nem tudom elemezni, hogy van-e benne valami élősködő. Ezért most a bojlert feljebb tekertem és úgy is marad, a zuhanyzás helyett a fürdést részesítem előnyben. Ha elmúlik és megszűnik ez a légúti nyavalya, akkor egyértelmű, hogy a vízben lévő baktériumok okozzák a sorozatos megbetegedéseket.

Egy használhatatlan holmival kevesebb


No nem azért mert kidobtam, hanem azért, mert megjavítottam. Van egy ősrégi Jumbó porszívónk. Egy ideje már nem használjuk, van új. A probléma úgy kezdődött, hogy nem lehetett kikapcsolni a porszívót. A kapcsológomb lenyomásakor lehetett érezni, hogy a gomb alatt nincs ott a kapcsoló. Szétszedtem. A motor pár centivel el volt fordulva, így a nyomógomb alól a kapcsoló kikerült. Visszaraktam, de minden egyes bekapcsoláskor a fellépő erő miatt a motor megfordult egy kicsit. Egy darabig úgy használtuk, hogy a dugvilla töltötte be a kapcsoló szerepét. A porszívón van még egy kapcsoló, azzal lehet a teljesítményt szabályozni. Két fokozatban működik. Akkor még működött. Aztán később ez a fokozatkapcsoló vette át a ki/be kapcsoló szerepét, ugyanis 1-es fokozatban nem ment. Kitakarítottam az autót, aztán szétszedtem a porszívót mit is lehetne tenni vele. Nyilvánvaló volt, hogy a két probléma egymástól független. Kibontás után aztán szembe tűnt, hogy miért nincs 1-es fokozat. Alapból úgy működik a porszívó, hogy 2-es fokozatban a motor közvetlenül kapja az áramot. Mikor átváltunk 1-esre, akkor ezt a közvetlen kapcsolatot megszakítjuk és egy diódán keresztül kapja a motor az áramot. Nos, ez a dióda volt ketté törve. Szerencsére a típusjelzés még látszott rajta, így utána tudtam nézni mit tud. 3 A 1000 V. Szétnéztem az alaktrészeim között. Azt tudtam, az a típus nincs. De jó oda más típus is ami nagyjából ugyanazt tudja. Így találtam egy 3 A 800 V tűrésű diódát. Bőven jó lesz az ide. Beforrasztottam, majd teszteltem. Tökéletesen működik. Már csak arra kell rájönni miért fordul el a motor indításkor, hiszen valamikor nem fordult el. A porszívó végét lezáró fedél belső részén van egy kis pöcök, ami hivatott lenne stabilan tartani a motort. Csakhogy a lezáró fedél valamikor régen megmelegedhetett, mert el volt deformálódva. Hiába csavaroztam vissza, a kis pöcök nem akadt be a motor résébe. Megoldás kétféle lehet.
1. A másik régi Jumbó hátlapját rakom fel. DE akkor az nem lesz jó. Igaz, azt egyáltalán nem használjuk. Az egy fokozatú, az üzemi kapcsolója teljesen rossza. Az is dugvillás megoldású.
2. Kiegyengetem az eldeformálódott műanyag fedelet. Ez utóbbi módszer mellett döntöttem. Elővettem a hőlégfúvót és óvatosan megmelegítettem a deformált részt, majd visszahúztam. Mikor egyenesben volt, hagytam kihűlni. Utána már csak össze kellett szerelni. Műszaki próbák következtek. Minden kifogástalanul működik. Motor nem fordul el, üzemi kapcsoló működik és most már a fokozatkapcsoló is. A porszívó megmarad autó porszívózáshoz. Fotók videók sajnos nem készültek, pedig jó lett volna ide a blogba. Valahol van még egy talán Hitachi porszívó, annak a burkolata van eltörve, repedve több helyen. Majd valami módszert kitalálok a megragasztására. A régebbi Jumbó ami használaton kívül van, azért még nincs elfelejtve. ha olyan kedvem lesz, azért csak szét szedem, nem valószínű hogy ne lehetne azt a kapcsolót megcsinálni, hacsak nincs eltörve, összeolvadva a műanyag rész.

Suzuki Wagon R+ sebességváltó és kuplung bowden kenése


Nem éppen maiak ezek a típusú autók, így aztán idővel egyre nehézkesebbé válhat a váltókar mozgatása. Azért is jó időnként megkenni, hogy a bovden ne kopjon ki, emiatt ne kelljen cserélni, mivel nem olcsó alkatrész. Kicserélni szakszervizben drága, otthon meg macerás. Így jobban járunk, ha mi magunk gondoskodunk róla, hogy könnyen mozogjon. Ebben a kis filmben megmutatom, elmagyarázom miként kell elvégezni a kenést. Nem olajozást írok, mert egyes olajok a hidegben megdermednek és nehézkessé teszik a váltást.

A film végén bemutatom a kuplung bowden kenését is. ha már ott vagyunk, ez már nem fáradtság. Meghálálja a kenőanyagot. Az útmutatás Ignishez is használható, nagyban hasonlít egymásra a két autó.