Bepisilnek


Hogy is szokták mondani? Aki tüzeskedik, az be fog pisilni. A tótok most nagyon a tűzzel játszadoznak ezzel az új nyelvtörvénnyel.
 
Németh: Intézményi szintre emelkedett a magyarüldözés

Szili Katalin házelnök, Balázs Péter külügyminiszter és Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is elítélte azt a Szlovákiában kedden elfogadott törvényt, amely jelentősen korlátozza a kisebbségi nyelvhasználatot Szlovákiában – nyilatkozták a magyar politikusok kedden Budapesten.

 

 

A szlovák parlament által kedden elfogadott törvény értelmében a jövőben pénzbírsággal is lehet büntetni a hivatali kisebbségi nyelvhasználatot olyan településeken, ahol a kisebbség aránya 20 százalék alatt van, az ez ellen vétők akár ötezer eurós bírságot is kaphatnak. A törvény értelmében szlovák nyelvi vizsgát kell tenniük az államigazgatásban dolgozóknak, a tanároknak vagy az újságíróknak is.

Szili Katalin házelnök a törvény kapcsán korábban levélben kérte szlovák kollégájától, hogy halasszák el a törvény szavazását, hiszen ezzel azért büntetik a kisebbségi állampolgárokat, mert azok az anyanyelvüket használják.

Németh Zsolt szerint a törvény elfogadásával Szlovákiában intézményi szintre emelkedett a magyarüldözés, éppen ezért Magyarországnak minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia, hogy hatékonyan és eredményesen védje meg a felvidéki magyarság érdekeit.

Balázs Péter külügyminiszter úgy fogalmazott: teljesen eltér az európai normáktól a szlovákiai intézkedés és ez Szlovákiára is rossz fényt vet. A magyar diplomácia vezetője szerint biztosan nem lesz a közeljövőben magyar-szlovák kormányfői találkozó, mert a feltételek nem adottak és ez Szlovákián múlik.

FH


Nincs senki, aki ezt a nyüves bandát megállítaná? Talán majd a Jobbik. Nem véletlenül acsarkodnak. Hát még akkor hogy fognak, ha bekerülnek a parlamentbe, mert márpedig befognak. Nem lepne meg, ha a választáson több mint 14,7 %-ot érnének el. De ha már így állnak a kisebbségekhez, akkor én is így állnék, sőt egy lapáttal rálöknék. A tótoknak (magyarul a sloták kisebbségnek) a közigazgatásban CSAK és KIZÁRÓLAG magyar nyelven lehetne intézniük mindent, ráadásul mindezt CSAK és KIZÁRÓLAG rovásírással. Ha ennyire védi az országrabló műállam a majommakogásukat, akkor mi is álljunk már ki a saját nyelvünkért!

Káosz, panasz, reklamálás


Újabb fejlemények E.On ügyben. Csak annyival tudnám röviden és tömören jellemezni: KÁOSZ. Mármint káosz van náluk. Múlt héten jött levél, amiben megállapították, hogy nekem sem alkalmam, sem lehetőségem nem volt arra, hogy felmérjem a bejelentés alkalmával az életveszélyre utaló körülmények valódiságát. Erre való tekintettel a kiszámlázott 3986 Ft kiszállási díjat törölték.
Úgy gondolhatnánk, hogy akkor minden rendben. Igen, így is lenne. De ma újabb levelet hozott a posta. Ebben azt közlik, hogy jogos a díj kiszámlázása. Azt azért hozzáteszem, hogy enneka  levélnek a keltezése június 8-a, a díjtörlésről tájékoztató levélé meg június 12. Mivel ez az utóbbi keltezésű, annak ellenére, hogy hamarabb érkezett meg mint a korábbi keltezéső, én is ezt veszem alapul. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, ők is azt mondták, törölték a díjat. De azért felvetődik bennem, hogy egy 8-ai keltezésű levél hol a fészkes fenébe tekergett, mert június 24-én adták fel. Ráadásul a postabélyegzőn Győr áll. Nem ám Pécs, ahonnan szokták küldeni. Ráadásul még egy füzesabonyi bélyegző is van a boríték hátulján. Ezt azért nevezem. pesti a cég székhelye, a számlákat Pécsről küldik, ott a panasziroda is, ezt a levelet Győrben postázták, az ügyfélszolgálat meg Debrecenben van. Na ezek után menjen el rajtuk valaki. Szerintem már ők maguk sem értik az egészet.
Várom a következő akciójukat. Mert hogy lesz, az olyan biztos, mint az adó.
Lassan már ott tartok, hogy a PSZÁF-et is be fogom panaszolni. Még január 12-én küldtem el nekik egy panaszbejelentést. Jó másfél hónap után rékérdeztem, nagy nehezen fellelték a mailt. Azt hazudták, soron kívül iktatják és intézik az ügyet. Újabb másfél, két hónapos türelem következett, de megint csak semmi válasz. Május 25-én kérdeztem rá ismét az ügyre, akkor már a levelet sem találták meg. Újra elküldették velem. Most, egy újabb bő hónap után még mindig semmi. Újabb reklamáció. Akinek elküldtem a mailt, az csütörtökön lesz bent. Akkor visszahívást ígértek. Roppantul kíváncsi vagyok. A kurva életbe, nem igaz, hogy itt minden panasz elintézéséhez hónapok, fél évek kellenek. Ha most sem lesz érdemi információ, akkor bizony a PSZÁF ellenn is panaszt nyújtok be a felettes szervükhöz. Egyre inkább az az érzésem, hogy a szolgáltatók, panaszkezelő cégek és biztosítők szándékosan szívóznak. Kezd rohadtul elegem lenni már az egészből. Azt hiszem éppen elég ideig voltam türelmes és béketűrő. A türelmem roppantul fogyófélben van és egyre inkább kezdek kijönni a sodromból. A hülyének nézést nagyon nem tolerálom.

Újra itthon


Na szóval hát akkor, itthon valék. Lássuk főbb vonalakban a vonulási útvonalat. Hétfőn volt indulás, így aztán érdembennagy kirándulás arra a napra már nem lett tervezve. AZ idő nem nagyon kényeztetett el minket, de gyakorlatilag ez így volt egész héten. Nézni kellett az időt, hogy mit jósolnak, milyen lesz. szeencsére éppen az az országrész tűnt szárazabbnak, noha minden nap meghatározó volt az eső és a meleg. Kellemes gumicsizma rohasztó fülledt időnk volt. De térjünk vissza hétfő délutánra. Csupán vásárlást terveztünk, amit meg is ejtettünk Nyíregyházán. Egy könyvesboltot kerestünk fel, ahol a művelődés néhány példányát vettük magunkhoz. Terveimben szerepelt egy modellbolt meglátogatása is, csakhogy a megadott címen nem találtuk meg a boltot, a telefonszámon előfizető nem volt kapcsolható. Visszafelé még beugrottunk a Tesco-ba vásárolni ezt-azt.
Kedden a füzéri vár volt az egyik célpont, de útközben, illetve visszafelé még ejtettünk útba pontokat. Menetben a szabolcsi földvár honfoglaláskori emlékművénél elhelyeztem a magammal vitt koszorút, majd tovább menve a füzérradványi Károlyi kastélyt szemléltük meg kívül, belül.Tovább menve pár perces autózással elérkeztünk a várhoz. A múlt évben már jártunk ott, de sok időt nem tudtunk eltölteni, mint ahogy most sem. Mindkét alkalommal az időjárás szólt bele. A parkolótól mintegy 100 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni a várig, mindezt 850 méteres távolságon belül. Az utolsó szakasz nagyon kaptató, jó alkalom a tüdő kiköpésére. A várból való távozást kissé sürgetőre kellett fogni, mivel az égiek döngették a kapukat odafent. Visszafelé Pálházától egy kis kerülőt tettünk Nagyhuta felé. a Kőkapuhoz. Pár perces fotózgatás után viszont futva kellett az utolsó néhány 10 métert megtenni az autóig, mert intenzíven esni kezdett az eső. Aztán pár pillanattak később már jég is esett a villámlással és égzengéssel vegyített esőben. Nagyjából talán fél órát állhattunk, mire csillapodott annyira, hogy elindulhassunk. Nem sokkal ezután kezdődtek a technikai problémák. Hozzáteszem, végig, míg visszatértünk a szálláshelyünkre szakadt az eső és villámlás, égzengés tarkította a képet. Naszóval, alig indultunk el Kőkaputól, feltűnt, hogy az indulás előtt pár nappal beszerelt, (korábban a 353-as Wartburgból kiszerelt saját gyártmányú) akkufeszültség jelző intenzív túltöltést jelzett. Minimum 16 Voltot, vagy még többet töltött a generátor. Hiába kapcsoltam be több elektromos fogyasztót, nem segített a feszültség csökkentésében. Közben persze azon aggodalmaskodtam, hogy a jármű elektromos berendezése és a navigációs eszköz mikor adja meg magát a nagy feszültségtől. Szerencsére bírták a strapát, de ennek ellenére így nem maradhatott. Sátoraljaújhely után a navigáció majdnem átküldött minket az országrabló tótok földjére. Még jó, hogy időben észre vettem, ámbár az átkelő akkor már csak mintegy 100 méterre volt. Utóbb kiderült, egy beállítási probléma okozta a téves útirányt. Célunkhoz közeledvén Dombrádon megtankoltam. Ekkor derült ki, igen csak levegővesztes a jobb első kerék. A töltőállomáson felfújtam a kereket. De ez is egy újabb probléma volt, amit később orvosolni kellett.
A szakadó esőben megérkezve tanakodás tárgya lett a szerdai nap. Mármint az, hogy merre menjünk, mi legyen. Én erre azt mondtam, míg a jármű nincs rendben, addig sehova.
Szerdán viszonylag korán keltünk, így aztán a bátyámmal irány Nyíregyháza, vásárolni egy új feszültség szabályozót a generátorra. A második boltban sikerült kapni, de hogy minden rendben legyen, a bontóból meg vettem egy másik generátort. Sajnos kellett a túlbiztosítás, mert volt már gondom a generátorral. Hiába tettünk rá másik szabályozót, a probléma nem oldódott meg. Így meg a dupla biztosítással nagyobb volt az esély, hogy újra rendesen működni fog az autó. Az autósboltba menet a gumishoz bedobtuk a kereket, visszafelé pedig bementünk érte. Kereket gyorsan feldobtam, majd a generátor szereléshez fogtam. Végülis a bontóból hozott generátor és megvett fesszabályzóval a másik generátor is működőképes lett. De ekkor már nagyon délután 2 óra után jártunk, így aztán hosszú útra nem tudtunk menni. Nomeg azért nem ártott egy próbaút sem, hogy lássam minden rendben van-e. Így aztán ismét Nyíregyháza lett a célpont. Közben kiderítettük, a modellbolt elköltözött másik helyre. Meg is találtuk, kaptam is azt amit akartam venni. Utána a bevásárló központba mentünk, ott vettem egy memória kártyát. Ez után irány vissza a szálláshelyre. A jármű kóser, lehet nagyobb útra is indulni vele.
Csütörtökre a Kisvárda, Vásárosnamény, Mátészalka, Vaja útvonalat terveztük be. Kisvárdán körbe néztük a várat. Vásárosnaményban alaposan átbaszott minket a navigáció. Hogy miért tette, fogalmunk sincs. Egy mellékúton mentünk be a városba és másikon kellett volna kijönni. Erre fel az egyenes útról letérített balra a 41-es útra. Mielőtt a hídon átmentünk volna, azt mondta, forduljunk jobbra. Csakhogy jobbra nem volt út, csak egy építkezés. Így aztán egyenesen mentünk tovább. A hídon átmenve ugyebár újratervezte az utat és szentül meg volt győződve, minden rendben. Aha, csakhogy a híd túlvégén egy körforgalom volt, amiről a navigáció nem tudott. Na, csórikám bele is zavarodott rendesen. A körforgalomból kivezető út közül egyik sem felelt meg neki. Vissza a hídon és ott, ahol balra kanyarodtunk, megint balra mentünk, ezzel ugyanarra mentünk, mintha csak egyenesen haladtunk volna. Hozzáteszem, teljes lelki nyugalommal vette tudomásul, hogy márpedig én ott fogok balra fordulni, nem pedig a híd után, ahol mondta. Ott ugyebár az építkezés volt, út nem vezetett sehova. Érdekes módon utána újratervezte az utat és megnyogodott, rendesen adta az információt. Mátészalkán csak átmentünk, nem voltunk kiváncsiak Torgyán doktor szülőházára. 🙂 Vaján viszont a Vay Ádám kastélyában és parkjában nézelődtünk. Innen tovább már a szálláshelyünk volt a következő cél. Természetesen nem úsztuk meg eső nélkül ezt a napot sem. Érkezés után eleredt az eső, noha azt terveztük még délutánra, hogy hozunk homokot a bátyám kislányának homokozójába és kipróbáljuk az íjat is. Hát ebből nem lett semmi, a vizes lucskos talajon nem volt kedvünk tapickálni.
Péntekre a túristvándi vízi és a tarpai szárazmalom volt a cél. Visszafelé Penyigén a lekvármúzeumban tettünk egy kis megállót. Közeledvén a végállomásunkhoz már láttuk, az időjárás intenzíven készülődik. Csak 10 percet kellett volna várnia és akkor visszaérünk. De nem, hatalmas zivatarba csöppentünk, a cél előtt 1 km-rel, a vasútállomásnál meg is kellett állni az autóval, mert úgy ömlött az eső, hogy semmit sem lehetett látni. Ezzel aztán a homokozás és az íjászat megint elnapolva. Fenébe is, pedig már szerettem volna kipróbálni az íjat. Aztán eszünkbe jutott, nem csak a homokbányánál lehet lövöldözni, hanem az udvaron is. felállítottunk egy rögtönzött céltáblát és mintegy 1 órát lövöldözgettünk. Azt kell mondjam, tetszik az íjászat. 🙂 Talán majd én is áldozok rá, ha lesz miből.

A mai hazaindulás időpontja sem volt fix. Úgy terveztük, ha esik, akkor reggeli után útnak indulunk. Ha nem, akkor ellátogatunk Szabolcsba, ahol éppen ma tartották Szent László ünnepét. MIvel az idő kegyesnek mutatkozott induláskor, így későbbre tolódott a hazaút indulása. Útközben persze eleredt az eső, de nem volt vészes. Később el is állt. Jó fülledt lett az idő ismét. Visszatérésünk után megebédeltünk, majd bepakoltunk és elindultunk haza. Persze pár holmit ottfelejtettem, de majd hazajutnak.
Természetesen képek készültek, fel is rakom majd őket, de mára ennyi. Majd holnap szétválogatom a fotókat és publikálom őket.

Álmaim


Egy irodaként szolgáló földszintes lakóházban vagyok. AZ épületnek van lakható része is, nem minden iroda, de egymástól jól elkülöníthető a két rész. Talán valamikor itt dolgoztam, mert elég sok belső dolgot tudok a tulajdonosokról. Egy nővel váltok pár szót, aki éppen akkor kezd el dolgozni. Hétvége van, csodálkozok is, hogy mit keres ott. Próbál nekem segíteni, mert valami nagyon sötét ügybe keveredtem. Éppen indulni készülök, amikor amikor halljuk, hogy két fickó jön. Az asztalról felkapom a kulccsomót, gyorsan elköszönök a nőtől és a másik kijárat felé veszem az irányt. Sikerül észrevétlenül kiosonnom az iroda ajtaján. Éppen akkor léptem ki rajta, amikor a két fickó a másik ajtón belépett. A nővel beszélgetnek. Az egyik egy kanapén elnyúlva faggatózik, míg a másikat nem látom. AZ bement valamiylne helyiségbe. csak a hangjukat hallom, azt nem, hogy miről beszélnek, de sejtem arról van szó, amibe belekeveredtem. Az ablakon óvatosan belesve el tudok úgy menni, hogy nem vesznek észre. A kapu felé veszem az irányt. Innen már biztonságosabb, mert az épület azon részéből nem lehet ide látni. Kezd alkonyodni. Közben valami ünnep is van, mert tűzijátékokat látok az égen. Érdekes módon az út kristálycukorral van felszórva. Ciceró is velem van, csak úgy póráz nélkül. Félek, hogy nem fogad szót és nem tudok olyan tempóban haladni, ahogy szeretnék. De semmi baj, szépen jön mellettem. Egy-egy alkalommal kell csak éppen rászólnom, hogy jöjjön, sietnünk kell. Otthon a kapun belépve vizes a járda. Sőt, a járda szélén némi olvadt hó is található. A hóban lábnyomok, a saját lábam nyoma. De a nyomok a házból az utca felé vezetnek. Én azon gondolkodok, ez hogy lehetséges, hiszen a hó nem esett. Ráadásul csak most jöttem haza, a nyomok nem vezethetnének kifelé az utca irányába. Otthon apámmal futok össze, aki annyit mond, hamar visszajöttél. Én teljesen értelenül állok, hiszen már nagyon régen elmentem és nem emlékszek, hogy közben hazajöttem volna. Aztán rájöttem, valakik, valamilyen módon módosították a tudatomat. Valóban voltam otthon közben, de nem emlékszek rá. Nem sokkal ezután megint elmegyek otthonról, de egyedül. Egy diplomatat táska van nálam, tele bizonyítékkal valakik ellen. Egy cég székhelyére megyek. Ott találkozok 3 barátommal és egy ismerősömmel. Nem tudom őket nevesíteni, hogy kik. Ülünk a folyosón. A cég vezetéséből az egyik irodából kijön egy öltönyös fickó és int, hogy menjenek be. Mármint a három barátomnak kell bemennie, és vinni a táskámat. Nem az a fickó szólt ki, akit korábban az irodában láttam. Ott ülünk a folyosón, engem a sírás folytogat. Látja ezt az ismerősöm, nyugtatgat. Én csak annyit mondok: "Nem, mindennek vége. Ők már nem fognak visszajönni, megölik őket." Az ismerősöm csak hajtogatja, hogy minden rendben lesz, de a hangjából érzem, valójában ő is tudja, hogy ez nem igaz. Három halk lövést hallok. Senkinek nem tűnik fel a lövés hangja. Majd pár perc múlva a fazon kijön az irodából egyedül, hozza a táskát. A kezembe nyomja és azt mondja: "Most menjenek!" Érzem, hogy a táska üres, már nincs benne semmi. Barátaimra rá sem kérdezek, tudom mi lett a sorsuk. Felállok orrlógatva elbandukolok. Beülök a kocsiba és elindulok valamerre.

Kerékpárút, vagy járda?


Hétfőtől szombatig nem leszek iagzán netközelben, így csupán azért, hogy ne maradjatok hőbörgés nélkül, íme egy újabb.
Egyszerűen nem értem, mi a fenének van a belterületi kerékpárút, amikor a bringások egy része nem ott, hanem az attól 3 méterre lévő járdán kerékpározik? Ha erre tud nekem adni valaki egy elfogadható választ, akkor nagyon megköszönném. Rohadtul idegesít, hogy a kerékpárút megléte ellenére, nekem kell félre állni a járdán, hogy a bringásokat elengedjem. Arra sem veszik a fáradtásot, hogy legalább akkor, mikor a járdán gyalogosok mászkálnak, áttérjenek a kerékpárútra. Én többet kitérni nem fogok, sőt még meg is nehezítem a dolgukat, hogy elmenjenek mellettem a járdán.
Mondjuk a másik véglet, amikor a gyalogosok a kerékpárutat használják járda gyanánt. Aztán ha rájuk szól az ember, vagy rájuk csenget, még nekik nem tetszik, hogy meg lettek szólítva. Basszus, tegyen már mindenki különbséget a kerékpárút és a járda között!
Péntek estefelé voltam Szeghalmon autóval. Örömmel látom, hogy elkészült a kerékpárút a két város között. Nagyobb volt rajta a forgalom, mint a közúton. 🙂 Ennek így is kell lennie! Nem kevés pénzbe került, mégha uniós támogatásból épült is. Ki kell használni, hiszen minden közlekedő biztonságát szolgálja.

Utolsó indítás


Ma le lett műszakizva az autó. Ez az utolsó műszakija volt. 20 éves jármű, nem akarok rá többet költeni. Persze leszámítva a kisebb szükséges javításokat. A múltkor a szomszédból visszahoztam a 353-as Wartburgot. De ezt írtam is korábban. Ma végre sikerült beindítani, talán utolsó alkalommal. Csupán próbaképp, hogy egyáltalán működik-e, hiszen talán 2005-ben volt legutóbb beindítva. Az az igazság, hogy nagyon hozzám nőtt. Talán azért, emrt ez volt az első autóm. Sajnálom, de nem tudok vele mit kezdeni. Nincs helyem, hogy két autót tároljak. A műszakija már régen lejárt, a forgalomból ideiglenesen ki lett vonva. Eladni nem tudom, így aztán pár héten belül valószínűleg autóbontóban végzi. Pedig mint a videó is mutatja, működőképes. Le is lehetne még műszakizni. De 23 éves és egyre több lenen vele a probléma, noha csak 53000 km-t futott. Minden jármű esetében eljön egyszer az a pillanat, amikor nincs tovább. Nos, neki is eljött. Bármennyire is sajnálom, de végleg meg kell válnom tőle, de pályafutása ezzel véget is ér. Szétbontják és egyes alaktrészei talán még tovább fognak működni testvéreiben.
 

Cipők


Nem bírom megállni, hogy ne ejtsek róla pár szót. A disznólábak és a cipők esetéről van szó. Természetesen én sem értek vele egyet, aljas dolog egy emlékművet meggyalázni.
Az is természetes, hogy a szélsőségeseket vádolják az elkövetéssel. Gondolom, leginkább a Jobbikra fognák, csakhát az azért már meredek lenne. Így maradnak a szélsőségesek vagy másnéven a csőcselék. Én azért felvázolnék egy másik lehetőséget is, amit eddig nem említett senki és szerintem nem is fognak. Mi van akkor, ha provokáció az egész? Kimondom nyíltan. Mi van akkor, ha a csülköket a zsidók helyezték el a cipőkben, csak azért, hogy a balhét ráverjék a radikálisokra, illetve tovább sajnáltassák magukat (elég lenne már belőle) és az antiszemitizmus erősödését bizonyítsák? Mint tudjuk, ilyen csalárd cselekedet volt már a világtörténelemben. Akárcsak a biztosítási csalás, amikor valaki eltünteti az autóját és azt hazudja, hogy ellopták. Szóval ezt az ügyet (is) én azért kissé másként is látom.