Álmaim


Háziorvosnál vagyok. Vérvételre készülünk, noha ott nem szokás, van külön labor. Valahogy nem nagyon sikerül a dolog. Már több szúrás is van a bal karomon a csuklóm körül. Végül majdnem sikerül. A beszúrt hosszú tűből csepeg a vér. Majd mire az aszisztens a kémcsövet oda tartaná, eláll a vérzés. Sokadik próbálkozás után sem sikerült vért venni. Nézik a szúrásokat, ám ekkor veszik észre, hogy az erek "lelevegősödtek" Széles fehér csíkok vannak a bal karomon az ereknek megfelelő alakzatban. Valahova telefonál az aszisztens, majd azt mondja, át kell mennem és Tibort kell keresni. Nem tudom hova át és milyen Tibort keressek, de úgy gondolom a szeghalmi szakrendelőbe kell mennem. Nem tudom miért, de vonattal mentem át. Az állomástól begyalogoltam a szakrendelőbe, ami sokkal rövidebb távolságnak tűnt mint amennyi valójában. Nem tudtam kit keressek, így útba ejtettem a kábeltévé központot. Hogy miért, nem tudom, talán mert úgy gondoltam, ott sok embert ismernek. Az egyik ismerőstől kérdeztem utána. Elmondta, hogy Modot Tibornak hívják és sebész. Na gondoltam, akkor már régen rossz. Ráadásul ilyen állapotban nemhogy mászkálni nem lenne szabad, hanem egyenesen mentővel kellett volna vinni, hiszen az érrendszerben nagy mennyiségű levegő van. Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen bármelyik pillanatban kampec lehet. Elindultam a szakrendelőhöz, de a következő pillanatban már itthon találom magam a főutcán és a kerékpárúton gyalogolok a központ felé. Ránézek a karomra megint, akkor tűnik fel, hogy a tetoválás nincs is a karomon. Bal oldalt tőlem egy kicsit távolabb az árokparton igen ferdén egy Zil típusú teherautó áll, ami kigyulladt. Pár ember ugrál a jármű körül. Valamiylen tartályféle van a fülke mögött. Hirtelen kikecmereg az árokból és angy sebességgel elindul a Kossuth utcán kegyetlenül füstölve. Már nem ég. Még visszanézek, de a jármű a fehér füsttől alig látszik. Azt még látom, hogy bekanyarodik a Rákóczi utcára, majd eltűnik szem elől. Én meg csak ballagok a kerékpárúton a városközpont felé.

Garázs


 

Álmaim


Illegális gyógyszer és szervkereskedelembe cseppentem. Ezek után csupa titkolózásból állt minden és teljes volt a bizalamtlanság. Miután megtudták egyesek, hogy tudok a kis üzelemikről, folyamatosan menekülnöm kellett, hiszen mindenképpen el akartak tenni láb alól, de mindezt úgy végrehajtva, hogy balesetnek tűnjön, vagy természetes halálnak. Így aztán volt biztonsági őrök elől bujkálás és menekülés, lopakodás a kórházban, gáton való loholás. Egyetlen szövetségesre sikerült rátalálnom, bár kezdetben nem tudtam, hogy megbízhatok-e benne. Próbált segíteni, így sok választás nem lévén kénytelen voltam megbízni benne. De rájöttek a bűnözők és megölték egy rutinbeavatkozásnak számító műtétetnek álcázva. A műtét sikerült, majd mikor a kórházi ágyában fekve magához tért az altatásból, pár másodperc múlve sugárban hányt, majd pár perccel később meg is halt. Én egy ajtó mögül figyeltem a történéseket. Tudtam, az egyetlen szövetségesem meghalt, újból elölről kell kezdenem mindent és ismét menekülnöm kell.

Autó


Több, egyenként kicsi hírről óhajtanék beszámolni, de nem akarok külön-külön mindegyiknek új bejegyzést tenni. No, akkor lássuk sorjában.
Tulajdonképpen elkészült a Suzuki új lakhelye. Egy kis betonozás volt hátra, hogy a garázsba be tudjak hajtani. A feljárót kellett kibetonozni. A héten a villanyt is beszereltem, úgyhogy most már este sincs sötét a pecerájban. Azt hiszem idővel még egy kis hőszigetelést kell eszközölnöm, mert nyáron rohadt meleg lesz bent. Vannak ezek a hőszigetelő hungarocel táblák, majd abból tervezem kivitelezni.
A Casco-hoz is megszemlélték a biztosítótól a járművet. Így aztán lassacskán a biztosítás is hatályba lép.
A kátyú ügyben még nincs semmi érdemi információ. Se a biztosító, se a közútkezelő nem nyilatkozott. Viszont a kátyút betömködték a kárbejelntés után bő egy héttel. Úgy látszik, vették a fáradtságot, hogy megnézzék és ők is balesetveszélyesnek minősítették. Persze a kérdés továbbra is az, hogy ettől függetlenül elismerik-e a felelősségüket, vagy sem.