Fogyasztásmérő ismét


Na kérem szépen a fenti képen látható fogyasztásmérőt nem ajánlom senkinek. Bő 1 év alatt 3 ment tönkre, mindegyik ugyanazzal a hibával. Kétszer cserélték garanciába, de természetesen harmadjára is elromlott. A hiba mindig ugyanaz: Nincs emmi a kijelzőn. Nem az elem merült le, azt leellenőríztem. Mikor teljesen szétszedtem, majd összeraktam, akkor pár napig jó volt újra. De az nem megoldás, hogy hetente többször szétszedem. Ennek folyamatosan kellene normáilsan működni. De alapjában véve az első perctől nem volt százas egyik sem. Reggelre mindig más információ volt a kijelzőn, mint amin én hagytam. De érdekes módon mindig a feszültség és a frekvencia kijelzésére váltott át, akárhol hagytam. Ennek sem így kellett volna működnie.  Tegnap jött el a napja, amikor rohadtul beleuntam. Még egy utolsó kísérletet tettem. Szétszedtem, összeraktam, de ezúttal nem jött vissza a kijelzőre semmi. Úgyhogy úgy döntöttem, megy szépen a kukába. Ennyit ér tízezer Forint. A Conradból vettem, kérdeztem is őket, hogy nem volt-e panasz erre í típusra. Azt mondták, nem. Pedig tényleg normálisan használtam. Beltérben, tiszta körülmények között, túlterhelve sem volt. Talán 300 W volt a legnagyobb átmenő teljesítmény rajta. Részemről a következtetéseket levontam. Nekem bizonyított. Ez a típus egy kalap szart sem ér.

Reklámok

Álmaim


Budapestre utazok vonattal. Érdekes módon valahogy mégis Románia felé visz az utam. A vonat Nagybányára tart. Sok álló utas van, ülőhelyet nem találok. Elindulok a vonat vége felé, hogy találjak ülőhelyet. AZtán valamilyen meggondolásból a kézitáskámat lerakom a vonat peronján az átjáró ajtó mellett, mondom nem cipelem magammal. Ha találok helyet, akkor visszajövök érte. Ülőhelyet nem találtam, így visszaindultam. A táskám a helyén volt ugyan, de gyanúsan könnyű volt. Belenézek, látom, hogy a pénztárcám, igazolványok, bankkártyák és a fényképezőgépem eltűnt belőle. Kérdezősködnék, hogy látott-e valaki valamit, de érdekes módon nincs senki, akit megkérdezhetnék. Közben megérkezünk egy állomásra, ami már Románia területén van. Azt csak sejtem, hogy még nem a végállomás, mert aligha 2 vágányú állomás a nagybányai. Jópáran leszállnak a vonatról, többek között én is. Nem is tudom miért, de utána megyek az egyik nőnek, aki világos drapp színű nadrágban van, csomagok nélkül és megkérdezem tőle, hogy nem tud-e valamit. Természetesen tagad mindent, de valahogy nem hiszek neki. Közben jön egy fickó, aki azt mondja, tudja, hogy a nőnél vannak az irataim, bankkártyák és a fényképoezőgép. Pontosan elsorolja mik tűntek el a táskámból. Gyanús a dolog, a férfi nem a vonat utasa volt. Azt mondja, ő tudja hogy szerezhetem vissza a holmijaimat. Én gyorsan visszaszállok a vonatra, mire az elindul lassan visszafelé. Én kétségek között vagyok, hogy akkor most hogy szerezzem vissza a bazárjaimat, majd az is eszembe ötlik, hogy Romániában vagyok mindenféle irat nélkül. Így aztán hogy a francba fogok a határ másik oldalára jutni?

Szlovák válság


Nagyon nagy a csend a válság és Slotákia kapcsolatáról. Nagyon olybá tűnhet, hogy náluk minden szép és jó, a legnagyobb rendben. Pedig dehogy is! Elég, ha scak arra gondolunk, hogy Slotákia gazdasága nagymértékben az autóiparra alapul. Éppen arra az iparra, amit legelőször érint a válság. Attól, hogy januárban bevezetik az Eurót, csak tovább erősíti azt a hitet, hogy minden oké. Csakhogy nagyon nem így van. A válság náluk is válság, ők is szarban vannak mint mi, csak eddig nem tudott róla a közvélemény, mert ott nem dúl a politikai hatalomért a harc, és így az ország rossz helyzete nem került napvilágra, nem úgy mint nálunk. Az Euro januári bevezetése meg majd még rátesz egy lapáttal a szar helyzetre. Persze, ezt majd akkor megtudják. Csakhogy, lassan érzik, nem folyhat ez a titkolózás, valahogy be kell vinni a köztudatba. El is kezdték. Persze kell egy bűnbak, akinek a nyakába lehet varrni mindent. És ez nem más, mint mi leszünk. Egy cikk a kuruc.info-ról:
 
Egy tót lap helyes meglátása: bíróság előtt politikusaink helye 15:52 2008.10.30., lapszemle, Kuruc.info
Bíróság előtt lenne a helyük a magyar politikusoknak azért, amit az ország gazdaságával tettek – írta csütörtökön a SME. Az újság cikkírója szerint a kormánypolitikusok nem látják saját felelősségüket, hanem hihetetlen módon még a legképtelenebb ötletekkel is képesek előállni.
A Pozsonyban megjelenő tót napilap cikkírója, Peter Schutz szerint felügyelet alá kellene helyezni az olyan országot, amelyet a finanszírozhatatlan adósság felhalmozásával „a saját elitje dönt romba”. Annál is inkább, mert a kormánypolitikusok nemcsak hogy látni nem hajlandók az idevezető okokat, ne adj’ Isten a saját felelősségüket, hanem hihetetlen módon még a legképtelenebb ötletekkel is képesek előállni és ködösíteni. Ilyen például az euró feltétel nélküli bevezetésének ötlete, ami azt mutatja, hogy lám, „még a csőd, a szégyen közepette is csak a saját túlélésükre gondolnak” – írja a magyar gazdasági folyamatok előzményeit is felidéző lap.
A kiadások 300 milliárdos csökkentése, amit Gyurcsány már előre „radikális megszorításként jelentett be, csupán kozmetika”. A szerző kifejti: ha az IMF, személy szerint a valutaalap vezetője, Strauss-Kahn, nemkülönben pedig a mentőhitelhez hozzájáruló unió „tudott volna és akart is volna szigorúbb lenni, akkor a hitelfeltételek Magyarország és a magyar politikai vezetés számára nagy esélyt is jelenthettek volna”. Ebben az esetben ugyanis a szükségszerű intézkedéseket – karjukat széttárva – úgy indokolhatták volna, mint egyfajta „fiskális diktátum” óhatatlanul szükséges eszközeit. „A válság közepette és a csődveszély fenyegetettségében az ostoba és önző politika által éveken keresztül késleltetett reformokat” a cikkíró szerint most „néhány nap lefogása alatt meg lehetne valósítani”.
Schutz szerint a magyaroknak juttatott mentőhitel „közvetve Szlovákiának is árt”, talán jobban is, mint gondolni lehet. Mivel a válság réme nem jár egyedül, és a Kárpát-medencét is bejárja, Magyarország pénzügyi válsága és a Nemzetközi Valutaalap „mentőcsomagja Szlovákiát sem kerüli el”.
(MTI)
Külön érdemes odafigyelni a két utolsó mondatra. Gyakorlatilag ebben arról van szó, hogy Magyarország miatt lesz kénytelen hatalams hiteleket felvenni Slotákia is. Namármost, ránk akarják verni a balhét, holott nagy szarban voltak ők már eddig is, csak kussoltak róla. Jobbkor nem is jöhetett volna számukra a válság és a hitelfelvételünk, így nyugodtan ránklőcsölhetik a problémájuk okát. Persze a birka politikusaink ezt be is nyelik.

Új novella


A weboldalamra ( http://www.freeweb.hu/landesmann ) új novella került fel. Olvasását 18 éven felűlieknek javaslom.

Vasúti menetrend-tervezet, 2009 (128)


A 128-as vonal (Füzesgyarmat-Püspökladány szakasz) decembertől életbelépő menetrendjének jelenlegi tervezete alapjána következőképpen nézne ki a menetrend:
Füzesgyarmat-Püspökladány
    É.    I.           É.
 4:57-4:58——5:40
 6:04-6:05——6:47
 7:52-8:02——8:43
 9:52-10:02—-10:43
11:52-12:02—-12:43
13:52-14:02—-14:43
15:52-16:02—-16:43
17:52-18:02—-18:43
19:52-20:02—-20:43
 
Püspökladány-Füzesgyarmat
  I.                    É.
 5:45———–6:32
 7:13———–7:55
 9:13———–9:55
11:13———-11:55
13:13———-13:55
15:13———-15:55
17:13———-17:55
19:13———-19:55
21:13———-21:55
 
Természetesen a menetrend életbelépéséig még változhatnak az időpontok.

Nyócker


A pesti utazásommal kapcsolatban még valami, amiről nem írtam. A jogtanácsosommal kedden a nyolcadik kerületben bóklásztunk. A díszlet valóságos, az ötvenes éveket idézi. Lepusztult házak, egy részét már elbontották, volt ami éppen bontásra várt és a hasznosítható anyagot éppen újrahasznosította valaki. Aztán olyan is volt, amit még laktak, de eléggé elhanyagolt állapotú volt. Mutatta, ez a múlt, jelen és a jövő, miközben mutatott a lebontott, a lebontásra váró házakra, majd a távolban díszkivilágításban pompázó új épületre. Szűk utcák, macskakő burkolat, alkonyat. A nem lakott házak lépcsőházában kosz, szemét, törmelékhalmaz és hajléktalanok. Kitört üvegek, hiányzó ajtók, ablakok, mind-mind egy egykor jobb sorsot váró épület mementójaként. Az utcán néhány ember volt csupán, de igen barna bőrűek voltak. Itt a kisebbség van többségben. A látvány letaglózó és elszomorító. Az első, ami eszembe jutott, hogy ilyet a filmekben lehet látni. Akárcsak az amerikai filmekben, ahol éppen a bronxi vagy a harlemi utcákat mutogatják. Ott is autóroncsok, lepusztult házak, elszegényedett emberek. Fehér ember jó, ha azt a környéket elkerüli sötétedés után. És mi ott toporogtunk jó fél alkonyatban. Gondoltam is magamban, visszafelé tuti nem azon az úton fogok menni, mert egyrészt eltévednék, másrészt véleményem szerint egyedül nem igazán ildomos sötétedés után arra mászkálni. Így aztán a sokkal biztonságosabbnak ítélt metróállomás felé vettem az irányt és patkány módjára a föld alatt sunyi módon elhúzni a nyóckerből. 🙂 Nem kockáztattam meg a testi épségemet, hogy még villamosozzak is a nyóckerben jónéhány megállót. Lehet, hogy csak szokás kérdése és mégsem olyan rossz aza környék mint amilyennek kinéz, de egykoron hírhedt kerület volt a nyolcadik. Lehet, hogy ezen változtatott már az elmúlt pár év, de valahogy nem haladtam a korral ezen a téren.

Álmaim


Éppen az utcán vagyok, mikor egy vékony magas néger fazon és egy erősen ázsiai beütésű nő jelenik meg az utcában és minden udvarra befényképeznek. Kérdezem tőlük, hogy ezt mégis mire véljem? A nő tökéletesen beszélt magyarul, a néger az erősen törte a magyart. Azt válaszolták, hogy a nőnek rossz a szeme és fotókat készítenek, hogy otthon a monitoron majd megtudják nézno, hogy merre jártak. Én ezt nem vettem be, mondtam nekik, hogy ezt majd a rendőröknek magyarázzák. Ezek eloldalogtak, én meg szépen felhívtam a rendőrséget és elmondtam a látottakat a pontos személyleírással.