Ragasztás


Három bejegyzéssel ezelőtti posztomra reagálnék. Az akkor megragasztott fűkasza alkatrészt ma szereltem vissza a gépre. Gyorsan fűnyírásba is kezdtem. Illetve annyira gyorsan nem is, mert ugyebár szokás szerint keserves volt az indítás. Az első még hagyján, hanem aztán későbbmeg kellett állítani, mert a damilt nem adagolta megfelelően. Na utána kezdődtek a problémák. Indulni nem indult. Már a gyertyákat is cserélgettem, de eredményt nem hozott. Végül a porlasztónak csúfolt mechanikus szerkezetet szedtem szét. A tűszelep nem volt felakadva, de az lehet csak azárt, mert szétszereléskor a helyére ugrott. Összeraktam, viszonylag könnyen beindult, de alapjárat az gyakorlatilag nem volt, csak néha. Szóval valami mégiscsak sántít a szerkezetben. De most nem is ez a lényeg a bejegyzésben hanem a szódabikarbónás pillanatragasztóval megfércelt műanyag alkatrész. Kérem szépen, működik a dolog! 🙂 Túlélte a fűnyírást, ami a rángatásokkla együtt mintegy két és fél órát vett igénybe, ebből nagyjából fél óra volt az indítgatások. A gép a földön volt, a ragasztott alkatrészen megtámasztva. Nem tört le a ragasztásnál! Önmagában pillanatragasztóval ragasztva az az alkatrész az első letételkor újra elvált volna a ragasztás mentén. Jó észben tartani, hogy így is lehet ragasztani, nem is akármilyen erővel. Persze minden egyes fűnyírás egy újabb teszt lesz, de az eddigi eredmény kecsegtető.

Reklámok

Ragasztás új módszerrel


Ragasztani sok mindennel és sokféle módszerrel lehet. Az emberi leleményességnek nincs határa. Az alábbi videón egy újabb módszert teszteltem. Nem saját ötlet, én is az interneten láttam. Hogy mennyire tartós, még nem tudom. Az alkatrész még nem lett visszaszerelve a helyére, így nem tudom mennyire erős a kötés. de bízok benne, hogy egy jó darabig kitart. Az elért eredményről majd itt a blogomban beszámolok.

Ismét a Straus fűkaszáról


Gondoltam, hogy nem a múltkori írásom lesz az utolsó erről az ipari hulladékról. Nos, valóban nem. Az hagyján, hogy a fej szétrepült, eltűnt a rugó. Vettem új dobot, az két fúnyírást bírt, elkopott teljesen. Vettem rá megint újat, ismét nem lehetett beindítani, az oka már ismert, az a szaros tűszelep. Tegnap ismét eljött az újabb, ezúttal részemről az utolsó fűnyírás ideje. Alig fogtam hozzá, időnként éreztem, mintha egy egér ugrálna a bal lábam szárára. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak. Mindaddig, míg az árnyékomban meg nem láttam, hogy a gépből lóg a berántókar a zsinórral együtt. Na, ez merőben új tényállás, ilyen még nem volt. Úgy vágtam a füvet, hogy ne kellejen leállítani a gépet, hiszen újra beindítani lehetetlen. Mire végeztem a fűnyírással, a damil is kifogyott a dobból. Feltöltöttem damillal és akkor vettem szemügyre a dolgokat.
Leszereltem a berántó szerkezetet. Amit láttam, az elkeserített, de amúgy nem csodálkoztam rajta a gép előéletét ismerve. Az egész berántó szerkezet megolvadva, deformálódva és törve. Kuka az egész. Majd egy újat kell szereznem valahonnan. A márkaszerviznek egyelőre nem találtam e-mail címet, csak telefonszámot. Augusztus 30-án volt 1 éves a gép, de ezzel egyszer sem lehetett nyugodtan füvet vágni, mert valami nyűgje biztos volt. Egy halom szarkupac az egész gép. A másik fűkaszámra benzin, olaj és damil kivételével semmit nem kellett még költenem a tizenvalahány év alatt. Erre meg szinte minden nyírás után, csak viszi a pénzt.

Szopni akarsz? Vegyél Straus fűkaszát!


A neten az egyik helyen neme egyszerűséggel valaki csak ipari hulladék nevet aggatott rá. Hát, mit mondjak. Tapasztalataim szerint nincs túl messze a valóságtól ezzel a minősítési jelzővel. Tavaly nyár végén vettem, akkor két alkalommal volt használva. A legelső indítást leszámítva, gyakorlatilag művészet volt beindítani. De nézzük szép sorjában a történteket. Az idei első használat közben, amit ugye millió rángatás előzött meg, szóval alig használtam, mikor egyszercsak leállt. Próbálnám indítani, a berántó kar mintegy 20 centi zsinórral simán a kezemben maradt. Levettem a berántó szerkezetet, az azonnal annyi felé ugrott, ahány darabból állt. Az egész szerkezetet rögzítő csavar kicsavarodott, majd a berántó zsinórt a tengely feltekerte, ezzel megfolytotta magát a gép. A berántó szerkezet műanyag része szépen megolvadt, de annyira nem, hogy használhatatlan legyen. Új zsínór bele és mehetne a fűnyírás, ha indulna a gép, de persze nem, illetve csak nagy kínok közepette. Külön öröm mikor beindul. Természetesen az új zsinór nem bírja a fél órás cibálásokat, elég erős amortizációs képet mutat. Hamarosan újra cserélni kell. A géphez adott leírás köszönőviszonyban sincs magával a géppel. Más rajz, más leírás mint amilyen maga a gép. Egyszóval használhatatlan.
Már gyertya cserével is próbálkoztam, az eredmény nem lett jobb. Nincs mit tenni, ezt szerelőnek kell megmutatni. Garanciát hagyjuk, az akkor szűnt meg létezni, mikor szétesett a berántó szerkezet. Szerelő rendbe teszi, első rántásra indul. Öröm é bódottá! Na nem sokáig, csupán a következő fűnyírásig. Egy jó fél óráig minden jónak tűnt. Aztán kezdett az alapjárat eltűnni. Először csak alacsony volt, aztán már semmi, mindig kellet egy kis gázt adni. A végén le is állt. Na, onnantól fogva nem lehetett beindítani. De a benzin az folyt kifelé a légszűrőnél. Öszecsomagolás, irány a szerelő. Szerelő szétszedi, hát a tűszelep be volt ragadva. Ismét öröm é bódottá, de megint csak a következő fűnyírásig, azaz ma estig. A fej kétszer esett szét, pedig olyan passzos, kézzel alig tudom szétszedni mikor damilt teszek bele. A második szétesésnél a rugó úgy eltűnt, hogy ketten egy órai keresgélés után sem találtuk meg, pedig nem is nagyon füves területen jártam éppen akkor. Kivettem a rugót a másik gépből és úgy fejeztem be a kertet. Már a vége felé megint kezdte a tűszelep felakadást. Az udvaron folytatva aztán tényleg megadta magát. NA, akkor vágtam földhöz. Egy kis műanyag darab le is tört. Le van szarva. Már-már a másik géppel akartam folytatni a vágást, mikor újabb kísérletet tettem a beindítással. Teljes gázt adva végül beindult, majd később észrevehetően a tűszelep elkezdett működni. Na így fejeztem be a kapu előtti területtel, de többször felakadt a szelep akkor is, de folyamatos teljes gázt adva éppen nem állt. A végére a damil is kifogyott, de már úgy kínoztam le azt a pár négyzetmétert.
Holnap megpróbálok rugót venni, de vannak kétségeim hogy kapok. A tűszelepet meg alaposabban szemügyre veszem majd, hoyg mégis mi az anyja kínjától szorul be időnként, főleg beindítás után olyan fél órával kezdődően. Talán a hőtágulás okozhatja a problémát. Na majd meglátom, ha lecsillapodtam, meg lesz ráérő időm. Egyelőre ott tartok, legszívesebben kibasznám az utcára az árokba és vigye aki vinni akarja. Még kap egy esélyt.

 

Bár ez a bejegyzés tavaly készült, videót most készítettem hozzá. Úgy gondolom, egy film sokkal többet elmond mint néhány mondat.

Fűnyírás


Visszavonhatatlanul itt a tavasz, aminek éppen ideje volt már. Vele együtt a fűnyírás ideje is eljött. A sok csapadék és a pár napja tartó napos idő szinte húzza kifelé a füvet a földből. Már nem akartam tovább halogatni, mert így is igen nagyra nőtt a fű. Korábban nem tudtam, mert mindig esett ez az átkozott eső, vagy éppen én nem értem rá. Lenyírtam a kertben, az udvaron és az utcán. Háromszor tankoltam meg a gépet. Máskor elég szokott lenni másfál tank benzin. El is fáradtam rendesen. A délelőtti olajcsere után kajálást követően átkezeltem a téli gumikat a gumiápolóval. Ilyen szép napos időben gyorsan meg is száradt, így vissza is raktam a tároló helyre. Ez után vetettem bele magam a fűnyírásba. Remélem nem kell majd hetente nyírni. BÁr ha az időjárás ideális, akkor az udvaron hetente, az utcán meg kéthetente kell nyírni.