Mobilparkolás


Aki kitalálta a mobilparkolási rendszert, tegye meg azt a jó édes anyjával, amit gondolok.
A történet:
Leparkolunk Debrecenben, parkoló automata sehol. Elcaplatok az utca végéhez, nézem a táblát, mobillal kell fizetni. Nem szeretem az ilyen újításokat, ha meg a zsebemben turkálnak csak úgy, azt végképp nem. Na szóval, kiírás szerint 440 Ft/óra a parkolási díj. Ott a szám, meg hogy mit kell elküldeni sms-ben. Elküldtem, jött a visszaigazolás, hogy elindult a parkolás. De jött egy másik SMS is, miszerint egyenlegem 300 Ft alá csökkent, felhasználható egyenleg 5 Ft. Na szép, hova tűnt a sok pénz? Elmegyünk ügyet intézni, majd mikor végeztünk, próbálnám leállítani a parkolást. Nem tudtam SMS-t küldeni, se telefonálni, mivelhogy ugye 5 Ft az egyenlegem. Már maga a tény is érthetetlen, mivel nem jött SMS arról, hogy 900 és 600 Ft alá csökkent az egyenleg. Egyből 300 alá és maradt 5 Ft. Nincs mese, rohanni kell feltölteni. Az 1 óra letelte előtt negyed órával sikerült feltölteni. Azt írja: Feltötltöttünk 1500 Ft-ot, új egyenleget 1457 Ft. Hoppá, már mínuszba vagyok. Ez szép. Elküldtem a parkolást leállító SMS-t, válaszként ezt kaptam: Itt meg itt, ekkor meg akkor indított parkolása 15:02-kor leállt. Díja: 374 Ft+99 Ft tranz. díj. Hú, mondom, akkor sikerült leállítani. Aztán nézem az egyenlegemet és végképp nem értek semmit. 2611 Ft az egyenlegem. Akkor most mi a lópikula van? Mikor elindítom a parkolást, az a teljes egyenlegre rátelepszik és nem lehet telefonálni, SMS-t küldeni? Hát elmenneke a kurva anyjukba ezzel a tetves rendszerrel.
Beszéltem a mobilszolgáltatóval is. A hölgy feje nem nagyon fogta a problémát. Hablatyolt a vásárlási keretről és a normál egyenlegről. Mondom, elinítottam a parkolást, de azt küldte a rendszer, hogy 5 Ft-om van. Nem tudtam semmilyen számot felhívni vagy SMS-t küldeni. Miután feltöltöttem 1500-al, le tudtam állítani a parkolást és maradt 2611 Ft. Tehát feltöltés nélkül még volt 1111 Ft, de ez nem volt elég a rendszernek. Ez volt az első és utolsó mobilparkolásos díjfizetés, én többet nem fizetek így, az biztos.

Reklámok

Álmaim


Egy szeghalmi szociális otthonba akarnak bedugni, pontosabban elrejteni. Bemegyek az épületbe, de ott ajtót nem látok, csak két vagy három sehova sem vezető lépcsőt. Gyakorlatilag valamikor vezettek azok valahova, de a feljárat be lett falazva, így csak néhány lépcsőfok maradt. Végre jön egy nő, mondom neki, az intézmény vezetőjével kell találkoznom. Odamegy a falhoz, egy kemenceajtó szerűséget kinyit, majd mutatja, másszak be. Ez egy rozsdamentes acélfalú építmény, mint egy étellift, csak nem függőlegesen, hanem vízszintesen kell benne mászni. Vagy két három ilyen ajtó, amin át kell másznom. Az egyik szobában találom magam. Kis idő múlva egy ajtón egy hosszú ősz hajú, kissé hajlott hátó magas öregasszony jön be bottal. Leül a székra, majd alaposan vévigmér. A vénasszony jócskán túl van a 80-on. Egyszer megszólal: A papírokat! Én odalépek és kezébe adom a papírjaimat. Valami bűnöző elől bújtatna a rendőrség, akit sittre juttattam, de a családja meg üldöz. Az öregasszony elég arrogánsan beszél. Visszaadja a papírjaimat és azt mondja: Egy darab ember sincs leírva erre a papírra. Mire én ugyanolyan arrogáns stílusba: Már elnézést, de az embert nem szokás darabozni! Ekkor kikerekedik a szeme a vénasszonynak. Látszik, vele nem szoktak így beszélni és váratlanul érte a stílus és a mondandó, majd folytattam: Esetleg darab lesz az ember, ha a vonat kettévágja, akkor két darabban lesz. Lehet darabozni a macskát, hogy öt darab macska, vagy három darab birka, egy darab tehén. Arról meg nem tehetek, hogy a bélyegzőt rábaszták a nevemre és nem látja elolvasni.