Toborzás


Na gyerekek, pártunk és kormányunk katonásdit fog játszani! Külön figyelmébe ajánlom a történéseket Jan Slotának. Rémálmai megvalósulni látszanak. A hatalmát féltő Duce adatokat gyűjt a népről. Nevezetesen a polgárvédelmi célokat szolgáló okoból gyűjtik össze az adatokat. Jól tudjuk, hogy ez hazugság, illetve csak féligazság. Leginkább a politikai okok motiválják a nagy Viktátort. Szépen előkészít mindent, mindennek utána kutat, hogy adott esetben (mondjuk mondvacsinált indokkal kihirdetett rendkívüli állapot) az “ország érdekeire” hivatkozva járműveket, ingatlanokat foglaljanak le, kommunikációs eszközöket sajátítsanak ki, vagy korlátozzák azok használatát. A gyönyörű 2/3 megteremtette a jogot, hogy “jogszerűen” alkossanak törvényt a módosításra. De kérdem én, ki garantálja azt, hogy a megadott adatokat valóban polgárvédelmi célokra (mondjuk természeti, ipari katasztrófa) használják fel? Nincs ilyen garancia és nem is lesz, az is biztos, hogy nem csak ilyen célra fogják az adatbázist felhasználni. Úgy gondolom, én majd külön záradékot fogok csatolni az adatlaphoz és úgy fogom elküldeni.
Megint levelezni fog a nagy Viktátor a néppel. De ezúttal nem a megbukott nagy konzultációs, azazhogy pardon, inzultációs leveleket küldözget. De nem ám! Lajstromba veszi a hadrafogható népet az országban. Mindnekinek kiküldi a levelet, amiben a személyes adatok megadása kötelező. A személyes adatok megadásával “önként” vállalja a delikvens a polgárvédelmi szolgálatot, ha a Duce úgy látja jónak, hogy mozgósítani kell a népet. Kérem szépen, nekem elegem volt a bohóckodásból és a száműzetésből 18 hónapig. Megszüntették a sorkatonaságot, hogy választókat szerezzenek. A hivatásos állomány szinte ugynaúgy alkalmatlan háborúba menni mint annak idején a sorállomány. Így aztán most mindenkit listába vesznek, hogy kit mire lehet majd alkalmazni. Még éppen csak fegyvert nem oszt a népnek, de talán pár év múlva, azazhogy maximum másfél éven belül talán ez is megtörténik, hiszen közelednek a választások. A hatalamt magához kell ragadnia. Addig kell lépni, míg lehet tenni valamit.
Ha kell, kitöltöm az adatlapot, de fricska az lesz benne.

Kirándulás Erdélybe


Úgy alakult, hogy egy háromnapos Erdélyi kiránduláson vehettem részt.

Péntek
Reggel hat órakor indultunk busszal. Első megálló Nagyvárad volt, ahol úgy egy órányit töltöttünk el. Ez amolyan szabad program volt, ami leginkább városnézéssel telt el.

Innen indulva az addigi síkvidéki táj már dimbes-dombossá vált. Következő célpont a Medvebarlang volt Chiscau-ban (Kiskoh).

Tulajdonképpen ez egy cseppkőbarlang, amiben egy 15-20000 évvel ezelőtt kihalt medvefaj csontvázát találták meg. Szépen kiépített, látványos barlang. Gyönyörű a kilátás a barlang bejáratától.

A barlang be és kijáratától egészen a műútig kirakodó vásározók vannak. Ajándéktárgyakat, játékokat és egyéb tárgyakat árulnak. De házi pálinkát, lekvárokat, dzsemeket, mézet is vásárolhatunk. Sajnos cask roman nyelvű tárlatvezetés van, de a látvány önmagáért beszél.

Innen tovább a Boga telepi panzióhoz mentünk, ahol a szállásunk volt. Vacsoráig még belefért egy kis hegymászás, de többen nem biztonságosnak tartottuk az útvonalat és visszafordultunk néhányan. Helyette egy jó kis sétát tettünk. Éppen vacsorára értünk vissza. Vacsora után fürdés, majd némi beszélgetés után visszavonultunk a szobánkba.

Szombat
Román idő szerint fél tíz után indultunk a gyalogtúrára. Egy kis vízeséshez vezetett az utunk.

A kétoldalt meredő hegyoldal csodás látványt nyújtott. Szinte végig az út mellett haladt a kis patak, ami a panzió mögött folyik el. A vízeséstől visszaindulva letértünk az útról a Három királyok vízesés felé. Kifejezetten nehéz és veszélyes útszakasz volt. A csoportból néhányan visszafordultak és a könnyebb úton visszaindultak a panzióhoz. A többség folytatta az utat tovább. Volt még egy nagyon nehéz szakasz, de szó szerint egymást felhúzva leküzdöttük az akadályt.

Én előre mentem, hogy megkeressem a várt kocsiutat. Pár perces út után meg is találtam, így a csoport megnyugodhatott, hogy nem vagyunk elveszve. Az előbbiekhez képest ez a szakasz már könnyebb volt, de nem veszélytelen. Tovább haladtunk a kilátóhoz, de ide a csoport mintegy fele nem követett minket, hanem már lefelé jöttek.

A kilátótól elindultunk le, de voltak néhányen akik kicsit később indultak el, így én ötödmagammal pár perccel korábban értünk vissza a panzióhoz mint a később indultak. Alaposan elfáradtunk, de a csodálatos látvány kárpótolt a fáradozásunkért.

Vasárnap
Reggeli után összapkoltuk a holminkat és készülődtünk az induláshoz. A szálláshelytől néhány kilométerre megálltunk egy kis sétára. Sajnos a terepviszonyok nem igazán voltak jók erre, így a pataknál maradtunk és a csobogó víz hangjában és a patak látványában gyönyörködtünk.

Érdekes köveket gyűjtögettünk, fotókat, videókat készítettünk. Továbbindulva Biharfüred volt a következő megálló. Az 1108 méteres magasságig kanyargós szerpentin út vezetett fel. Csodás volt a látvány. Ott fent szinte már cask fenyőfák voltak, más nem nagyon. A csodaforráshoz ballagtunk el, majd visszatérve a buszhoz megebédeltünk.

Kajálás után indulás tovább, pontosabban vissza Belényesig és folytattuk az utat Tenke felé. A Körös mellett haladtunk egy jó ideig, majd az elkanyarodott észak felé, mi pedig közeledtünk egy újabb megállóhoz, Nagyszalontához. Itt megtekintettük Arany János emlék kiállítását a Csonka toronyban. Némi vásárlás után visszamentünk a buszhoz és egy rövid határátkelői megállás után folytattuk az utat hazafelé. Este hat óra után néhány perccel érkeztünk meg. Sok élménnyel lettünk gazdagabbak, nagyon szép három napot töltöttünk el. Az idő is kifogástalan volt. Ott fent nincs olyan meleg mint itt az Alföldön, első osztályú volt az idő a túrázáshoz. Végig szépen sütött a nap, kívánni sem lehetett volna job időt. Minden elismerésem a kirándulást megszervezőknek!

Háború


Ismét csak gratulálni tudok pártunknak és kormányunknak. Sikerült szépen összeugrasztani két népet, akik eddig sem különösebben kímélték egymást. De lehet, hogy a legutóbbi lépéssel újból intenzív háborúba kezd az örmény és az azeri nép. Ennyire hülyék az emberek? Egy csepp eszük sincs? Vagy szándékosan csinálták, mert ígértek valamit az azeriek? Bizony isten ennyi idiótát egy rakáson még nem látott az ember mint amennyi nálunk van. Még ezek nevezik tanult, diplomás embereknek magukat? Ebből a slamasztikából nem lesz egyszerű kimászni, azt hiszem megint választ kell adni néhány kellemetlen kérdésre. De nem baj, egyel többször rúgnak belénk, az nekünk már úgyis mindegy. A földön fetrengünk agonizálva.