Álmaim

Szlovákiába indulok. A határátkelő városon belül van, mint például Sátoraljaújhelyen. (tavaly nyitották meg a belvárosi átkelőt a Rákóczi utcán gépjárművek előtt) Az átkelő után egy büfénél megállok üdítőt venni. Mikor végeztem, megyek tovább gyalogosan. Később veszem észre, hogy az irataimat otthagytam. Mikor fizettem, letettem a kezemből. Visszarohanok, persze már nem találom ott a papírokat. Éppen kiszolgál egy embert a büfés lány. Mikor rám kerül a sor, elkezdem mondani németül, hogy mit akarok, mikor eszembe jut, hogy magyarul egyszerűbb, az előző vásárlóval is magyarul beszélt. Azt mondja a lány, hogy bevitte és a szőnyeg szélére tette. A büfének van egy hátsó kijárata, a raktárszerű helyiségben középen szőnyeg van. A hátsó ajtó nyitva. Odamegyek, de a szőnyegen nem találok semmit. Mondom is neki, hogy lehet annyi esze, hogy ilyen fontos iratokat csak úgy lerak a földre. Miért nem tette máshová. Hallja a méltatlankodásomat egy másik lány, aki odaszól, hogy megvannak az iratok, ő felvette a földről és az asztalra tette. Ideadja a papírjaimat, amiknek nagyon örülök.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: