Ügyek


Tavaly év végén említettem a romániai ügyek intézését, annak kálváriáját. A véleményem igen negatív előjelű lett az ügyintézésekről. Most ismét van intézni való. Az előjel nem változott, sőt a negatív jel még erősebb lett és vastagabb. Múlt héten átfaxoltam egy dokumentumot. Utána még fel is hívtam a címzettet, hogy megérkezett-e rendben. Igen, megérkezett. Azt ígérte, keddre biztos lesz eredmény. Tegnap hívom megint, hogy mi a helyzet, erre azt a választ kaptam, hogy olyan sötét a fax, hogy abból kiolvasni nem lehet semmit. Küldjem már el megint, világosítva. Jó. Lemásoltam a dokumentet fekete-fehérben, aztán úgy küldtem át. Megint visszahívtam, hogy jó-e. Azt mondja, össze van folyva az írás, ezt így nem lehet lefordítani és elküldeni. Küldjem e-mailben. Jó. Tegnap elküldtem e-mailben. Ma délben újra hívom, hogy mi a helyzet. Mondják, megnézik. Na, gondoltam magamban, ezek megint nem csináltak semmit. A mail ott volt. M?ondom, holnap megyünk, kellene addigra az eredmény. Hú, hát az hamar van, nem lehetne-e a jövőhéten, vagy esetleg pénteken? Nem lehet! Holnapra kell. JÓ, hát akkor hozzáfog a fordításhoz. Hozzáteszem, már a múlt héten is, tegnmap is mondtam, hogy csütörtökön tudunk menni. Ennek ellenére semmi. Nem is kell hogy kivételezzenek, de könyörgöm, legalább azt csinálják már meg amit kérünk, ha egyszer nem kevés pénzt is otthagyunk. Egyre inkább úgy néz ki, hogy ez a viszontagságos ügyintézés általános odakint. Most roppant kíváncsi vagyok, hogy holnap mit intézünk. Nem lepne meg, ha semmit sem. De akkor durván egy hónapot csúszik az egész ügy, mert hamarabb nemigen tudok elszabadulni a munkából.

Reklámok

Novella


A honlapomra felkerült egy új novella. Mint eddig mindegyiknek, ennek is vannak valóságból gyökerező szálai. Hogy mik ezek, ezt most sem árulom el, had legyen kicsit érdekesebb a dolog. A következő címen található meg a többivel együtt: http://www.freeweb.hu/landesmann Jó szórakozást hozzá! Nyilván nem egy profi írás, de talán arra jó, hogy néhány percre lefoglalja az embert ebben a rohanó világban és elmélkedjünk azon, hogy néha milyen apróságon is múlhat egy hazugság.

Csencselők


Idő és helyszín: ma délután fél kettő előtt pár perccel Bucsától 1-2 km-re Füzesgyarmat felé vezető út. Haladok Karcag felé, mikor látom, hogy a nevezett helyen és időben jön velem szemben egy fehér autó. Villogtatja a lámpáit, meg kalimpál a sofőr a kezével, hogy álljak meg. Látom külföldi rendszámú autó. Megállok, odajön egy nem idén barnult pofa és kérdezi tört magyarsággal, hogy milyne távolságra van a banzinkút. Mondom neki, nagyjából 20 km. 20 km? Kérdez vissza. Annyi, mondom neki. Erre elkezdi, hogy nincs Forint, kell gázolaj, közben mutogatja  a hatalmas aranynak látszó gyűrűt az ujján. Még mielőtt bármi mást mondhatott volna, közbevágtam, hogy nem veszek semmit. De csak folytatja, nincs Forint, kell gázolaj. Nekem meg nem kell semmi. Azzal otthagytam. Mögöttem is jöttek távolabb, meg szemből is jöttek, biztos azok megállításával is próbálkozott.
Hogy miért csencselők?
1. Benzinkút mellett jöttek el ahogy lekanyarodtak a mellékútra amin össztalálkoztunk. Ha van Forint, tankolhattak volna, ráadásul még közelebb is volt az a kút, mint a következő.
2. Nem indulok el úgy egy idegen országba, hogy nincs nálam egy fillér sem annak az adott országnak a fizetőeszközéből. Tehát nem valószínű, hogy nem volt pénzük.
3. Ha mégsem lenne pénzem és tudom, hogy tankolni kell, akkor nyilvánvalóan bemegyek abba a nagyvárosba, ami mellett éppen elmegyek és keresek pénzváltót, hogy utána tudjak tankolni.
Csak mellékesen jegyzem meg, ugyanilyen csencselőkkel már hozott össze a sors pár évvel ezelőtt Szeghalom és Füzesgyarmat között. Érdekes módon azok is boxos képűek voltak, ugyanígy külföldi rendszámú autóval és ugyanúgy gyűrűt akartak az autósokra rásózni. Nyilvánvalóan nem aranyból volt a gyűrű, hanem bizsu volt. A másik pedig, valljuk be őszintén, egy mellékúton ki az a hülye, aki nekiáll üzletelni ezekkel az igencsak nem bizalomgerjesztő ábrázatú alakokkal? Legfeljebb saját fajtársaik.

Álmaim


Gyulán vagyok ügyeket intézni a munkaügyi központban és a szakrendelőben. Megszólal a telefonom és az egyik ismerősöm hív, hogy a kollégám akar velem beszélni. Már itt furcsállottam, akkor miért nem ő hív. Mikor átvette a telefont, akkor alig tudott beszélni. Dadogott, nehezen találta a szavakat. Annyit mondtam nekik, hogy szóljanak a főnöknek és azonnal irány a kórház, egy percet se vesztegessenek.