Kommentár nélkül

 
 
 
 

Tisztelt Magyar Közút Nonprofit Zrt!

 

 

 

Megkaptam kártérítési igényemre a válaszukat, ami cseppet sem lepett meg. Ennek ellenére továbbra sem értek vele egyet és jogosnak tartom az igényt. Azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon is jól tudják az igény jogosságát, a küldött levél csupán egy szokásos lerázó levél. Jól tudják, hogy a keletkezett kár, károk miatt senki sem fog pereskedni, mivel nincs arányban a két érték. Így aztán a jogos kártérítések összege szépen marad a cég zsebében.

Az érintett útszakaszra kihelyezett „Egyenetlen úttest” jelzőtábla valóban azt jelzi, hogy az úttest állapota rosszabb, mint a táblát megelőző szakaszé. De véleményem szerint nem egyenlő azzal, hogy az út egy fél négyzetméteres darabon gyakorlatilag hiányzik. Nem a szántáson közlekedtem, ahol a lyukra bárhol számítani lehet, hanem közúton, aminek használatáért közvetett módon fizetek. Az üzemanyag árát terhelő drasztikus adómennyiségből az állam oszt vissza az utak építésére, felújítására, annak ellenére, hogy az üzemanyagok ára úgynevezett útalapot külön már nem tartalmaz.

Az adott útszakaszon 60 km/h sebességkorlátozás is van, de nem az útburkolat „minősége” miatt, hanem a veszélyes útkanyarulat miatt. Tekintve, hogy esett az eső és vizes volt a burkolat, az autóban többen ültünk és meg is volt pakolva, a veszélyes kanyart 50-55 km/h sebességgel közelítettem meg. Már csak azért is, mert évente csak néhány alkalommal járok arra, és különben sem száguldozok. A hatalmas kátyú előtt több kisebb is volt néhány méterrel. Ezeket még ki tudtam kerülni az út közepe felé való behúzódással, de az ominózus bombatölcsért már lehetetlen volt kikerülni. Szemből jöttek, így az út közepe felé húzódni nem lehetett, megközölni pedig megint csak nem lehetett, mivel a pár méterrel korábbi kátyúk kikerülése miatt az 50 körüli sebességgel is lehetetlen lett volna megközölni. Próbáltam, de a fizika törvényei rám is érvényesek.

Nem tudom hány kártérítési igényt nyújtottak be azon az útszakaszon, de én magam legalább 2 esetet láttam, akik szintén beleugrottak a lyukba. A következő alkalmakkor, mikor arra jártam, 30-al közelítettem meg azt a szakaszt. Úgy már meg lehetett közölni az út jobb szélére teljesen kihúzódva. Továbbra is azt mondom, aki nem tudta, hogy ott a kátyú és a szembejövő forgalom miatt nem tudott az út közepére behúzódni, még az engedélyezett sebesség esetén sem tudta kikerülni. Indokolt lett volna a 60-as tábla helyett 40-est, vagy 30-ast kitenni.

Száz szónak is egy a vége, én továbbra is azt mondom igenis Önök a felelősek a keletkezett károkért. (nem csak az én járművemben keletkezett károkért) A kátyú, vagy inkább nevezzük vályogvető gödörnek, vagy útalap betekintő nyílásnak. Már hónapokkal korábban keletkezett. Nem 1-2 hét alatt jött létre. Ezek szerint nem volt fontos az eltüntetése. Persze miért is, Önök nem felelősek érte. Az azért már érdekesebb, hogy a kárbejelentésem után bő egy héttel miért is kellett befoltozni az úttestet? Talán csak nem azért, mert egyre több kártérítési igény érkezett és kezdett kellemetlenné válni az ügy? De a sürgős kátyúzással megint csak a saját felelősségüket ismerték el.

Tudom, most ettől a levelemtől mit sem fog változni az állásfoglalásuk, kártérítést sem fizetnek. Mindegy. Viszont annyit had kívánjak, hogy a jogos kártérítési igényekre ki nem fizetett pénzeket költség ügyvédekre és bírósági pereskedésekre!

 

Üdvözlettel:

Név, cím

 

Füzesgyarmat, 2010. 08. 25.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

«

»
%d blogger ezt kedveli: