Álmaim

Éppen katona vagyok. Mikor legutóbb visszamentem, Ciceró utánam szükött. Útközben vettem észre, hogy jön utánam. Visszafordulni már nem volt időm vele, ezért magammal vittem a laktanyába. Egész jól elvolt ott velem a kaszárnyában. Nagyjából szabadon mászkálhatott a laktanya udvarán. Egyik nap a laktanyába látogatott a honvédelmi miniszter, aki történetesen Für Lajos volt. (mikor katona voltam, valóban ő volt a honvédelmi miniszter) Még jött vele pár atyabütyök, talán a miniszterelnök is, akiben nem vagyok biztos, hogy a jelenlegi libatolvaj volt az. Több, nagy fekete autóval jöttek. A század felsorakozott, de én és még jónéhányan egy épületen belülről hallgattuk a beszédet. Mindneki ki volt öltözve. Mikor vége lett a beszédnek, akkor mindenki buszra szállt és elindultunk valahova Nógrádba. A laktanya tulajdonképpen egy hegytetőn egy várban volt. Nem értettem, hogy a mindössze 60-70 centi széles várfal tetején a derékszögű kanyart hogy lehet busszal bevenni, de valahogy megtörtént, ámbár kicsit megbillentünk, de senki nem aggódott, hogy leesünk a nagy semmibe. Mikor leértünk a laktanyától, onnan gyalog folytattuk az utunkat, de ekkor már mintha másik városban lettünk volna. Szakaszonként 6-os oszlopban caplattunk az úton, mikor észrevettem, hogy Ciceró megint ellógott és az úton flangál. Ráadásul az egyik kereszteződésnél nem kanyarodott el velünk, hanem egyenesen ment tovább és futásnak eredt. Én, az oszlopból kiválva utána. Még visszanéztem a többiekre, ahogy masíroznak. Szerencsére egy másik kereszteződésnél megállt, ahol volt másik két kutya is, de azok nagy termetűek. Utolértem, de addigra ott volt egy nagy darab srác, aki mintha szintén a katonai alakzatból lépett volna ki. Ő fogta meg és nem engedte, hogy ellógjon. MOndtam neki, hogy tartsa már ott, nem messze láttam egy állatkereskedőt, beszélek vele, hogy pár napig nem maradhatna.e nála. Futásba eredtem és az alagsorban található kisállat kereskedéshez mentem. Lementem a lépcsőn. Egy jó középkorú nő éppen újságot olvasott. Gyorsan elssoroltam neki, hogy mit szeretnék, de meg sem várta, hogy befejezzem a mondandómat, egyből rávágta, hogy nem. Én csak erősködtem, aztán meglágyítottam a szívét, mikor mondom neki, hogy katona vagyok, de a kiskutyám utánam szökött, azért van velem. Most elindultunk Nógrádba, megint utánam szökött, de oda nem vihetem. Viselje már gondját pár napig, míg megyek haza. Akkor bejövök érte és haza viszem magammal. A nő megenyhült és tárt karokkal várta Cicerót.
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: