Álmaim

Pesten vagyok. Nagynénéméktől gyalog indulok el a Kossuth térre. A lakótelep és a Kossuth tér között egy jó öt percnyi gyalogtúra következik. De a kiinduló és a célpont között földút vezet. Egy földsánc tetején gyalogolok végig. Tőlem jobbra egy egyvágányú vasútvonal is vezet. A táj kihalt, mintha nem is öt perc alatt lehetne megtenni a távot. Ahogy elindulok, szinte átmenet nélkül jutok a lakótelepről a teljesen kihalt tájra. Csak fű van, fák sehol. A fű is félig elszáradóban, régen nem lehetett eső. Útközben nem találkozok senkivel. Amilyen hirtelen változott a kép a lakótelepből a pusztaságra, ugyanolyan gyorsan változik a kép a pusztaságból a Kussuth térre is. Itt már vannak emberek, járművek. Egyenesen a metróbejárathoz veszem az irányt. Azon belül is egy nyilvános vécéhez. Bemegyek, majd magamhoz veszek egy tekercs wc papírt és a kezemben lévő pulóvert rávetem. Elindulok visszafelé. A szokásos kihalt földúton, mintha csak egy gát tetején mennék visszafelé, most sem találkozok senkiel. Vált a kép, én egy laborban, kutatóintézetben, vagy valamilyen orvosi intézményben találom magam. Egy fogorvosi székhez hasonló székben ülök, hátamat a támlának támasztva, csukott szemmel. Nem látom, d etudom, hogy egy fehér köpenyes férfi tüsténkedik körülöttem. Rajta kívül egy 30-35 év körüli nő vagy lány (ezt nem tudom megállapítani) is van a helyiségben. Ő valahol tőlem balra és mögöttem áll nem messze. Rajta nincs fehér köpeny, hozzám tartozik, de nem tudom ki ő. Valamilyen kísérlet alanya vagyok. Annak ellenére, hogy végig csukva a szemem, teljesen tudatában vagyok vele, hogy ki hol helyezkedik el és éppen mit csinál. Előttem egy hatalmas képernyő van, amit nem nézek, de tudom, hogy bekapcsolt állapotban van. A fdehér köpenyes férfi azt mondja, hogy: "Akkor kezdjük." Hátrább dől a szék és ebben a pillanatban egy folyamatosan emelkedő hangerejű és frekvenciájú hangot hallok, ami leginkább a gyorsuló autók kerekének hangjához hasonlít. A képernyőn is olyan felvétel jelenik meg, ami a gyorsulást imitálja. Én továbbra is csukott szemmel ülök a székben, de ahogy nő a gyorsulás, úgy érzem, mintha a szabad levegőn lennék és a nagy sebesség miatt a szél már pofámon lévő bőrt is mozgásba hozná. A fehér köpenyes azt mondja a nőnek, lánynak, hogy most úgy érz, mármint én, hogy egy gyorsulú szerkezetben ülök, miközben egy helyben tartózkodok. A lány, nő csak bólogat, nem szól semmit. Bennem nincs félelem, a csukott szemem előtt nem jelenik meg semmilyen kép, csak a sötétség. Ennek ellenére teljesen valósághű a gyorsulás érzése, még az enyhe rázkódást is érzem, mint ahogy a gyorsulásból és a lassulásból fellépő töredéknyi G erőt is. Megállunk, én kiszállok a székből, de mintha zombi lennék. Arra megyek amerre vezetnek, de nem emlékszek semmire. Csupán pár másodpercesek az emlékeim. A lány, nő kézen fogva vezet, miközben én nem emlékszek semmire. Mintha a szemem is csukva lenne még, nem látok semmit. A következő emlék már az, hogy belépünk egy lakás ajtaján. Az előszobában vagyunk, a kísérőm előre megy és eltűnik az egyik helyiségben. Az előszoba falán egy nagy méretű tükör lóg, belepillantok. Kicsit meglepődök magamon. Teljesen más arc tekint vissza rám. Mindkét fülemben viszonylag vastag, de nem nagy méretű arany karika fülbevaló lóg. Egy darabig nézegetem magam, különösebben nem bánom a változást, mert ez az ábrázat valahogy jobban néz ki mint az eredeti. Azon gondolkodtam, mikor fúrták ki a fülem, mert észre sem vettem. Ámbár az arc cserét sem vettem észre. Otthagyom a tükröt, megyek beljebb az előszobában. Kicsit hosszabb a folyosó amin haladok, mikor valahonnan valaki előttem terem és kinyitja az egyik szoba ajtaját. Mutatja, hogy menjek be. A szobában egy ágyon kívül más nem nagyon van. Az ágyon egy nő vonaglik, leginkább feslett erkölcsűnek néz ki, noha rendesen fel van öltözve. Integet, hogy menjek. Közelebb lépek, a fáradtságtól leginkább már vízszintbe helyezném magam, de nem tudom, mert a nő nem tágít a barna lepedővel borított ágyról. Ekkor egy másik nő bejön a szobába, leteremti a vonagló nőt, majd engem kiirányít a szobából. Megyek magamtól is, benyitok egy másik szobába. Az üres, csak én vagyok. Hason fekve elnyúlok az ágyon és mély álomba merülök. Közben az ajtóban ott áll az aki átvezetett a másik szobából és még egy másik nő. Csak annynit mond egyik a másiknak: "Sok mindenen keresztül ment, pihennie kell. Nagyon fáradt." Álmomban egy mozgó vonaton állok. Kint vagyok a peronon, próbálom a kocsi ajtaját becsukni, de nem megy, jó fél úton mindig megakad. Attól tartok, valaki kiesik a mozgó vonatból. Később észreveszem, hogy az ajtó kissé deformálódott, ezért nem lehet becsukni. Ennek ellenére egy másik utas hatalmas rúgással becsapja az ajtót, ami tökéletesen bezáródik. Nem tudom pontosan hol vagyunk és hova tartunk, de azt igen, hogy azért utazok valahova az ukrán határ szélére, mert ott akarok lakni. Megáll a vonat, én leszállok. Nem Záhonyban vagyunk, de a következő megálló már Ukrajnában van. Az állomáson jónéhány ember téblábol. Várják a vonatukat. Nekem nagyon nem tetszik a hely. Pontosabban csak érzem, hogy nem tetszik, hiszen szét sem néztem, az állomás területét el sem hagytam. Úgy döntöttem, nekem semmi keresnivalóm itt. Nem habozok, irányt veszek a jegypénztárba egy visszaútra szóló jegyet váltani. A teljes állomási szolgálatot a forgalomirányítástól kezdve a jegykiadásig egyetlen jó középkorú vasutas nő látja el. Érdekes a mentejegyváltás is. Nem kell odamenni, hanem a bemondás előtt megszólaló szignál elhangzása után egyből mondani kell hogy hova kérjük a jegyet és milyet. Ezután kell a pénztárhoz menni, ahol egy gép vár. A pénzt be kell csúsztatni a megfelelő nyíláson, majd ezután nyitható fel egy fedél, (mint amilyen a szkennerek teteje, csak sokkal nagyobb) ami alól kivehető a jegy és a visszajáró pénz. Húszezressel fizettem a jegyért. Eltettem a jegyet és a visszajárót. Aztán már csak arra emlékszek, hogy utazok haztafelé. Nem soká itthon leszek. Már a 128-as vonalon utazok, bő negyd óra múlva megérkezek. Én belegondolok, hogy végre megint itthon vagyok és enyhén elmosolyodok.
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: