Mobilszolgáltatók piaci részesedése, 2007 december


December
Pannon: +111419 (3872608 35,11 % -0,01 %)
T-Mobile: +144186 (4853169 44 % +0,03 %)
Vodafone: +64788 (2304152 20,89 % -0,03 %)
Az első szám az előfizetők számának változása az előző hónaphoz képest. A második az előfizetők száma, a harmadik a jelenlegi részesedés, a negyedik pedig a részesedés változása az előző hónaphoz képest.

A helyzet …


… szar, de nem reménytelen. Lassan túl leszek a náthán, viszont cserébe megint prezúros lesz a pofám. A herpeszt nem tudtam időben elkapni, így aztán nincs mese, tűrni kell. Mire tegnap reggel felébredtem, már ott díszelgett a számon. Este még nem volt előzménye. Ha lewtt volna, akkor egyből kezelésbe veszem, de sajnos nem tudtam felvenni vele a harcot, mert alvás közben támadt rám. Nem sportszerű egy alvó emberre támadni. 🙂 Mindegy, ez van.
Holnap irány Gyula, apámat viszem a neurológiára. Elvileg Volán sztrájk lesz, így aztán busszal sehova. Időpont meg holnapra van, úgyhogy nincs mese, ha törik, ha szakad, menni kell. Remélem tényleg lesz sztrájk, így aztán kevesebb utas lesz, kevesebben lesznek a szakrendelőben. Utána Békéscsabán van némi intézni valóm. A gázkazánhoz kell néhány alkatrészt megvenni, mert most olyan állapotban van a kazán, hogy így használni életveszélyes. Lassan nagykorú lesz már, úgyhogy egy generál ráfér. Nomeg az egyik nagykerben is látogatást teszek, hogy egy árut elhozzak, ami sürgős a vevőnek.

Álmaim


Egy Sony Ericsson rendezvényre igyekszek. Már kezd sötétedni. Az egyik bevásárlóközpontban van megtartva. Mire odaérek, a rendezvényt elkezdték, bejutni már nem lehet. Elindulok visszafelé. A bevásárló központ környékén nem működik a közvilágítás, mindenhol sötét van. A forgalom is kicsi az utcán, úgymint járművek, emberek. Elindulok valamerre, elérek egy buszmegállóhoz. Zsebemből előkotrok egy elemlámpát és a megálló tábláján megnézem a számozást. 55-ös busz megállója. Jó az nekem. Fogalmam sincs miért, hiszen sosem utaztam még az 55-ös busszal. AZ út túloldalán egy idősebb férfi caplat, kabátja kigombolva, kicsit fújja a szél. Furcsa szakálla és haja van. Ekkor ér oda az egyik buszsofőr gyalog a megállóhoz és hangosan mondja nevetve, az öregre mutatva, hogy á, biztos nem zsidó a fickó. Ekkor kutakodok a zsebemben, észreveszem, a bérlet nincs nálam. Nincs mese, jegyet kell venni. IOgen, de ilyenkor hol? Ekkor látom meg, hogy van egy jegyautomata, amivel éppen próbálkozik egy nő, kevés sikerrel. Egy buszsofőr segít neki. Aztán nekem is, két jegyet váltok, mert át is kell még szállnom. A jegy hatalmas, egy A/5-ös papír méretének felel meg. A buszra felszállás után összehajtogatva kell a jegykezelő készülékbe gyömöszölni, hogy ki lehessen lyukasztani. A buszon összefutok az egyik haverral. Egyszer csak elkezdi mondani, hogy mindenkinek van szelleme. Ha az beteg, legyengült, vagy bántják, akkor az kihatással van az emberekre is. És most éppen a bírók szellemeit bántalmazzák valakik, emiatt sok bíró az ágynak esett és perek maradnak el. Ezen aggodalmaskodott, hogy akkor most mi lesz. Én nem értettem, miért prblémázik ezen, hiszen tudtommal nincs bírósági ügye.
Délután 2-3 óra körül van. A bátyámmal kirándulni megyünk valahova. Egy hatalmas parkról van szó, amit zárt kapu vesz körül, de heyg is van benne, amit meg lehet mászni. Na nem olyan, amihez hegymászó felszerelés kell. INkább amolyan Gellért-hegy szerűség. Valamikor évekkel korábban jártam már ott. Megvesszük a belépőt, kilépünk az épületből, de egyből sötötség fogad. Szinte alig lehet valamit látni. Mondom a bátyámnak, hogyhogy ilyen hamar besötétedett? Ő scaka nnyit mond, hogy egy barlangban vagyunk, azért van sötét. Én meg csak mondom, az nem lehet, jártam már itt és nincs itt barlang. De igen van, tudod, a kisbarlang. Ráhagyom, de tudom, hogy itt nem volt barlang. Eljutunk egy folyosóra, ahol van egy-két nyitott ajtó. Kézmosó, seprű, tisztítószerek voltak a helyiség ajtaján belül. Távolabb egy csempézett helyiség, még fürdőkád is látszott. Tovább megyünk, ahol egy bárszerűséget találunk, ahol pár ember lézeng. Nemmegyüönk be, haladunk tovább. Egy kaszinó, ahol játékgépek villognak a félhomályban, de szinte senmi sincs a helyiségben. Benézünk, de kis idő múlva folytatjuk az utunkat. Ezek a részek nekem ismeretlenek, nem voltak itt a korábbi látogatásunknál, de nem szólok róla a bátyámnak. Ahogy kijövönk a kaszinóból, egy folyosón találjuk magunkat, amik abalakain besüt a nap kintről. Tőlünk jobbra van egy ajtó, az kivezet a szabadba. A bátyám annyit mond, ugye mondtam, hogy a kis barlangban voltunk. Én ránézek az órámra, megállapítom, hogy délután 4 óra van. Magamban azon morfondírozok, hogy hogy járjuk be a parkot és a hegyet, amikor nemsoká sötétedik. Nem szólok róla semmit, csak elindulunk a parkba.

Takonykór


Eljött, amitől másfél éve rettegtem. A takonykór. Ami késik, nem múlik. Utólért megint.- De szwerencsére nem olyan drasztikus mint szokott lenni. Orrfolyás, orrdugulás, tüszkölés, néhány köhintés. Torokfájás szerencsére nincs. Próbálkozok mindenfélével. Most tudtam tesztelni azt a fűszerkeveréket, amit másfél éve megvettem. Kipróbáltam. Hát, az ízét nem tudom semmihez sem hasonlítani, de valami borzalmas. Nem is bírtam megenni az adagot, csak a felét. Ami megmaradt, azt betettem a hűtőbe, de aligha fogom elpusztítani. Így aztán marad kúráló szerként a narancs, az Aspirin Plus C, a Pemetefű gyógycukorka és este a forró fürdő. Azt hiszem, lassan, de biztosan múlik a takony.

Mobilszolgáltatók piaci részesedése, 2007 november


November
P: +62927 (3761189 35,12 % +0,16 %)
T: +52304 (4708983 43,97 % -0,05 %)
V: +15752 (2239364 20,91 % -0,11 %)

Az első szám az előfizetők számának változása az előző hónaphoz képest. A második az előfizetők száma, a harmadik a jelenlegi részesedés, a negyedik pedig a részesedés változása az előző hónaphoz képest.

Tudom már mit akartam írni


A tv-ben mutogatták, a zéró toleranciás mókát a piás vezetőkről. Többször ismétlődött egy képsor, amikor a rendőr a szonda színét hasonlítja egy táblázatban látható színekhez. Aztán vált a képsor, mutatják a rendőrt, aki mozdulatán simán látszik, hogy a használt szondát a földre dobja, majd lábbal széttapossa. A jó nénikéjét neki is. Letört volna a keze, ha a használt szondát egy zacskóba, dobozba gyűjti és utána a szemétbe dobja? De nem, inkább széttaposta a földön. Legalább ne akkor csinálta volna, amikor a kamerák is ott voltak. Nem sok esze van. Amúgy magával az eljárással, nevezetesen a piásokkiszűrésével egyet értek. Semmi keresnivalója iszos állapotban vezetőként az utakon az embereknek. Ha mégis, számoljon a következményekkel.

Nagy a jólét


Hiába no, csak nagy a jólét! Ebéd után jövök vissza a melóhelyre, hát látom, a bolt előtt a kerékpártartó mellé van dobva két összefordított kenyérszelet. Valószínűleg zsíros kenyér lehetett. Egyetlen egy harapás volt benne. A harapás méretéből ítélve gyerek lehetett az elkövető. Ha nem zabálja meg, akkor mi a fenének kellett magához vennie? De ha magához vette és mégsem eszi meg, akkor miért nem a kukába dobta? Nemes egyszerűséggel csak lazán a földre le a kerékpártartó mellé. Ez a viselkedés is nevelés kérdése. És bizony lenne mit nevelni a fiatalságon. Ne az iskolától várják az alapvető viselkedési formát. Ezt már otthonról kellene hoznia a gyereknek. Csakhát a szülők egy része semmiféle nevletetést nem ad a gyereknek. Főz, mos, takarít rá és kész. Ez kevés! Csodálkoznak, hogy már tizenéves fejjel bűnözésre adják a fejüket. Én nem csodálkozok rajta. Egyszerűen a szülők (tisztelet a kivételnek) nem foglalkoznak a csemetéjükkel. Aztán éppen ezek a szülők vannak a legjobban felháborodva, ha a gyermekük egy rendőrrel, vagy éppen a tanárral állít haza. Nem nagyon néznek a gyerek körmére, mindaddig, míg valami kirívót nem cselekszik. Csakhogy sok esetben visszafordíthatatlan cselekdetet követnek el. Nem akarom példának hozni Mauglit, mert az egy külön kategória, de a fehérnép körében is előfordulnak hasonló esetek, de azért inkább kisebb súlyú cselekményeket követnek el.
Mindegy, száz szónak is egy a vége. Sosem álltunk olyan jól, de aki mégis, azt sem jogosítja fel, hogy az élelmet az utcán eldobálja. Tudom, mindig is lehetett ilyeneket látni, hogy egy zsemle, vagy éppen egy fél kifli el van dobva. Jól jönne még majd az az eldobott kiflicsücsök, vagy éppen szelet zsíros kenyér, amit most még olyan könnyen eldobálnak egyesek.